A tavalyi év a hittanoktatás éve volt egyházunkban, így Dunamelléken sok év után először ismét megválasztottak a területért felelős tisztségviselőket. Lenkeyné Teleki Mária lelkész-vallástanár, mentálhigiénés lelkigondozó katechetikai tanácsosként a hittanoktatásban szolgálók lelki, spirituális háttértámogatását végzi és fogja össze, Gyarmati Krisztina, a Baár–Madas Református Gimnázium tanára pedig iskolaügyi tanácsosként a református intézmények számára nyújt segítséget.

„A következő nemzedék hitre nevelése közös ügyünk, ezért a gyülekezetektől, az ifjúsági szervezeteken át egészen az egyetemi lelkészségig szeretnénk minél tágabb körben támogató jelenlétet biztosítani a hittanoktatásban és az ifjúsági misszióban résztvevőknek” – számolt be portálunknak munkájukról Lenkeyné Teleki Mária.

E cél érdekében dolgozta ki azt a tervezetet, amely a református oktatási intézményekben, valamint a gyülekezetek területén, de nem az ő fenntartásukban lévő óvodákban, iskolákban folyó hittanoktatás alapvetéseinek és céljainak átgondolására hívja az érintetteket. „Az első és legfontosabb célkitűzés az volt, hogy együtt gondolkodjunk, összegyűjtsük a tapasztalatainkat, csapatban dolgozzunk, és átláthatóvá tegyük a támogató szolgálat rendszerét. Kértük, hogy minden egyházmegye delegáljon egy lelkész koordinátort, aki a saját egyházmegyéjében rálát a hittanoktatás szolgálatára a gyülekezetek oldaláról. Aktívan szolgál a hittanoktatásban, és szívügyének érzi azt. Ez a munkaközösség néhány hónap után összeállt. Több hónapja tervezünk, gondolkodunk, szervezünk együtt. Nagy segítség az ő szolgálatuk, támogatjuk, erősítjük egymást.”

A megyei lelkész koordinátorok segítségével kezdtek bele a megyei hittanoktatói munkaközösségek szervezésébe is. „Vannak egyházmegyék, ahol néhány hittanoktató szolgál csak, de vannak olyan megyék is, ahol nagy létszámban dolgoznak hittanoktatók, vallástanárok. Ezért nem lehetett egyetlen modellben gondolkodni, hanem a helyi adottságokat figyelembe véve indult el a hittanoktatói munkaközösségek szervezése. Szeretnénk biztosítani számukra a rendszeres találkozás lehetőségét, amikor beszélgethetnek a szolgálatuk során szerzett tapasztalatokról, szakmai és emberi kihívásaikról. Az első összejövetelek áldott, mély találkozások voltak. Ráirányították a figyelmet arra, hogy a hittanoktatók nyitottak, elkötelezettek, felkészültek, de sokszor magányosak és vágynak a szervezett együttlétekre. Szükségük van a nem esetleges, hanem folyamatosan elérhető támogató szolgálatra, hivatásgondozásra. Ez a hittanoktatók utánpótlása szempontjából is elengedhetetlen.”

Ahhoz, hogy tartani tudják a kapcsolatot a hittanoktatói munkaközösségekkel, mindegyik csoport delegál egy személyt a kerületi Katechetikai Támogató Szolgálatba. A tanév végére velük is megkezdődhet a közös munka. „Az egyházmegyéket a Támogató Szolgálatban képviselő nyolc lelkész és nyolc hittanoktató segítségével az egyházkerület számára megyénként átláthatóvá válik a hittanoktatás szolgálata, ők a kapcsolattartóink is. Fontos célkitűzésünk az átláthatóság, valamint a közösen és közösségben való együttgondolkodás, tervezés, hogy ráláthassunk erősségeinkre, hiányainkra, sebeinkre. Mindezek segítenek abban, hogy minden szinten élet fakadjon ebből a nagyon fontos szolgálati területből” – összegezte Lenkeyné Teleki Mária.

Mindezek alapja a találkozás. „A hittanoktatás találkozás. Találkozás a bibliai szereplőkön, az evangéliumi történeteken keresztül a Szentháromság Istennel. Találkozás a gyermekekkel, családokkal, élettörténetekkel. Találkozás a Krisztus-testtel, a gyülekezettel. Az élettörténetekkel való találkozásból bomlanak ki az örömök, áldások, de a sebek, hiányok is. Miközben találkozunk egymás történeteivel, találkozunk egymás hitével, megtapasztalásaival is. Az egymással való találkozásaink vezetnek el bennünket az Istennel való nagy találkozáshoz, a megváltás öröméhez, amely sorsfordító mindannyiunk számára, hiszen általa gyógyul az életünk. Közösségbe kerülünk azokkal, akik ezen az úton haladnak, akik testvéreinkké lesznek, akikkel közössé válik a történetünk. Meggyőződésem, hogy ezekben a találkozásokban rejlik a hittanoktatás lényege, értelme.”

Ahhoz, hogy a hittanoktatás valóban gyógyító úton lét és találkozás legyen, szükséges odalépni a hittanoktatásban szolgálókhoz, elsősorban a hittanoktatókhoz, vallástanárokhoz – tette hozzá. „Az elmúlt év találkozásai rámutattak arra, hogy rendszerszinten kell foglalkozni a hittanoktatásban szolgálók spirituális, mentális támogatásával. Kérdezni, bátorítani, erősíteni kell őket. Biztosítani kell számukra a lelki kísérés, lelkigondozás, esetmegbeszélés lehetőségét. A hivatásgondozásukban ezekre a területekre kell az elkövetkezőkben a fókuszt helyezni. A Református Pedagógiai Intézet magas szintű szakmai támogatást nyújt a hittanoktatásban szolgálók számára, mellyel többségében élnek is. Ezen a területen jól állunk.”

A hittanoktatásról nem lehet gyülekezet nélkül beszélni, és gyülekezeti misszióról sem hittanoktatás nélkül – hangsúlyozza a tanácsos. „Ha a gyülekezeteink nem befogadók és nyitottak, akkor a hittanoktatásnak nem biztosítanak megfelelő hátteret. Mi abban szeretnénk segíteni a gyülekezeteket, hogy a hittanoktatás eredményesebb, hatékonyabb legyen. Szeretnénk, ha arra is rátudnánk nézni, hogy: miben erősítik vagy gyengítik egymást a gyülekezetek és a hittanoktatásban résztvevők, milyen szükségletek, igények merülnek fel.”

Hozzátette: támogató jelenlétről és nem ellenőrzésről van szó, mivel a szolgálat legfőbb célja a támogatás. A Dunamelléki Református Egyházkerület Katechetikai Támogató Szolgálata épp ezért kéri a hittanoktatásban szolgálókat, hogy bizalommal, nyitottsággal forduljanak hozzájuk, hogy találkozásaikból gyógyulás, megelevenedő közösségi, gyülekezeti élet fakadjon! „A cél: együtt haladni, egymást erősíteni. A hittanoktatás lehetőség, ami akkor éri el a célját, ha elvezeti a családokat azokhoz a gyülekezetekhez, amelyek tovább erősítik az Istenhez tartozásukat és megélik, hogy a Krisztushoz tartozás a legnagyobb erőforrás. Sok nagyszerű munkát végző ember van az egyházunkban, de gyakran magányosan végzik a feladatukat, kicsit elszigetelten is. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy van egy közös pont, ami összeköt bennünket, ez pedig Jézus Krisztus maga. Ezért is jó, ha hallunk egymásról és segítjük egymást.”

Kép: Füle Tamás, Kovács Marcsi