Kihívásos helyzetbe került a koronavírus-járvány miatt a Wycliffe Világszövetség (Wycliffe Global Alliance), amelynek tagjai önállóan, helyenként más profillal, de egy célért dolgoznak közösen: hogy bibliafordítások készítésével vagy elősegítésével járuljanak hozzá az Ige elterjesztéséhez mindenütt a világon. Bár békeidőben is szoros nemzetközi együttműködésben segítik egymást, a jelen helyzetben még fontosabbá vált az erőforrások koordinálása. „Az anyanyelvi Biblia szerepe világjárvány idején felerősödik. Ahogy a rossz hír vagy most épp a betegség terjed a világban, hadd terjedjen a legjobb, legfontosabb hír még inkább: Isten Szava, az Ő szabadító, gyógyító Üzenete!” – fogalmazott portálunknak adott interjújában Zentai Zsuzsanna, a Wycliffe Magyarország igazgatója.

Ha szövegek lefordításáról van szó, az általában megoldható távmunkában, számítógépről – gondolná elsőre az ember. Mi az, ami miatt mégis érzékenyen érinti a mostani járványhelyzet a bibliafordítások ügyét?
A missziónk jóval többször szól, mint puszta szövegfordításról. Ahhoz, hogy a világon minden ember lehetőséget kapjon arra, hogy saját anyanyelvén találkozhasson Isten Igéjével, figyelembe kell venni azt is, hogy a legtöbb kisebbségi nyelven, amelyen nincsen Biblia, még írásbeliség sincsen, ezért a fordítás előtt azt is meg kell teremteni. Sok országban többszáz élő nyelv létezik, ezek mind külön projektet igényelnek. A fordítási munkát nagyrészt nem mi, külföldről érkezett idegenek végezzük, hanem olyan helyieket gyűjtünk össze és képzünk ki erre a szolgálatra, akik a sajátjuknak érzik ezt a missziót. Sokszor ők is viszik tovább az elkezdett projekteket és szervezik meg a következő lépéseket.



Ráadásul nemcsak a nyelv számít vivőanyagnak, hanem a formátum is. A különböző kultúrák különböző módokon szólíthatóak meg: szóban, hangfelvételekkel, jelnyelven, írásban, filmekkel és sok egyéb kreatív módon. Erre oda kell figyelni, és minél többféle lehetőséggel kell élni. Mindez nem valósítható meg a helyiek segítsége nélkül, ezért, mint minden misszió, mi is elsősorban a személyes kapcsolatainkból élünk. Ha pedig a munka magyarországi oldaláról beszélünk, az önkéntesek és támogatók is így találnak ránk, hiszen a gyülekezetek vagy más közösségek akkor érzik magukénak az ügyünket, ha személyesen találkoznak velünk. Ezek a találkozások lehetetlenültek most el a járványhelyzet miatt.

Milyen óvintézkedésekre került sor a biztonság érdekében?
Az adott országok érvényben lévő előírásait és szabályait szigorúan betartjuk és betartatjuk. Most nincsen nálunk tagfelvétel, és nem lehet visszautazni a különféle projektekhez sem, emiatt vannak olyanok, akiknél egy időre megrekedt a szolgálat vagy akár két munka között kénytelenek várakozni. Szinte mindenkire igaz, hogy a szolgálatot kizárólag az online térben folytathatja további intézkedésig. Minden munkatárs kapcsán egyeztettünk arról, hogy az adott helyzetben számukra a hazatérés vagy a maradás a jobb megoldás. Emellett mindenkinek aktualizálnia kellett a vész esetén használatos forgatókönyvet. Bizonyos esetekben orvosok véleményét is kikértük. Európai és globális szinten is folyamatos egyeztetések zajlanak.

A járvány elején nagy nyomást jelentett, hogy rekordidő alatt kellett hosszútávú, beláthatatlan időszakra vonatkozó döntéseket hoznia a munkatársainknak. Mindenkitől azt hallom, hogy sokat aggódnak a helyszínen vagy épp az otthon maradottakért. Vannak, akik a szolgálati helyükön maradtak, mint például a Greizer család, akik nem tértek haza Vanuaturól, viszont a helyi képzéseiket ott is le kellett mondaniuk. Vanuatun nincs még hivatalosan kimutatott koronavírusos eset, de azért sokat imádkozunk értük.

Egy másik család, Ernst-Kurdi Eszter és Andreas egy hirtelen szervezett járattal április elején kapott lehetőséget az Afrikából való hazatérésre. Két nap alatt kellett lezárni mindent, összepakolni, elbúcsúzni. Kalandok árán ugyan, de hazaértek. A munkát itthonról folytatják, ami most a kijárási korlátozások miatt itt is, ott is ugyanaz lenne, csak itthon az internetkapcsolat sokkal stabilabb, ami fontos a mentori-oktatásszervezési tevékenység és a médiaanyagok gyártása miatt. Emese és Riaan Ferreira pedig épp beszámoló körútra jöttek volna haza három hónapra, de ezt az utolsó pillanatban visszamondták, mivel nem tudtak volna gyülekezeteket látogatni.



Mi lesz a sorsa az idénre tervezett programoknak?
Magyarországon rengeteg programra készültünk, sok találkozónk lett volna, de Isten csavart egyet a történeten és nagyon különleges helyzetet teremtett számunkra. Látogatóba jött volna egy kenyai bibliafordítói konzulens barátunk május elején, és rengeteg nyilvános beszámolót lefixáltunk gyülekezetekkel és iskolákkal. Ezek most mind elmaradnak. Nem tudunk utazni, de amúgy is sok nemzetközi találkozót és képzést töröltek. Például szeptemberben lett volna a Wycliffe globális találkozója, ezt a következő évre halasztották. Főigazgatóváltásra került volna sor, most ez is eltolódik. A mostanság elkészült fordítások kinyomtatására is többet kell várni, a helyi bibliaátadási népünnepségek pedig átmenetileg elmaradnak.

Mi az, ami folytatható?
A munka nem áll meg. Az elhívásunk nem változott és Isten üzenete aktuálisabb, mint valaha. A fordítók, a konzulensek, a projektek és irodák munkatársai most az online térben találkoznak, ami bár nem a preferált módszer, mégis megvannak az előnyei. A kisebbségi nyelvek között végzett munkára most még nagyobb szükség van, hogy a remény üzenete terjedjen. Olyan anyanyelvi anyagok készülnek például, amelyek az elszigeteltségben és kisebbségben élőket is megfelelően tájékoztatják a Covid-19 kapcsán, így is csökkentve a járvány hatását. Az olyan nemzetközi projektek pedig, mint például a 2020 a Biblia Globális Éve továbbra is előtérben maradnak, hiszen mikor máskor lehetne aktuálisabb a Szentírás felemelése és népszerűsítése, mint most.

Keressük a módját annak is, hogyan erősíthetjük a kapcsolatot támogatóinkkal, akik ugyanúgy fontos részei ennek a munkának imáik, anyagi támogatásuk által – ez manapság sokaknak még áldozatosabb szolgálat. Azzal bátorítjuk a munkatársakat, hogy az sem véletlen, hogy Isten ilyen helyzetben hagyott bennünket; a feladatunk most, hogy keressük Őt mindenek előtt, és lássuk meg, hogyan tudnánk áldássá válni ilyen körülmények között is; milyen új, innovatív módszerek születhetnek, talán épp a mostani akadályok miatt.



Milyen új utak nyílhatnak meg a jelenlegi helyzetnek köszönhetően?
Új területeken igyekszünk segíteni. Honlapunkon a járványhelyzethez igazodva segédanyagokat, információkat, bekapcsolódási lehetőségeket, tájékoztatókat ajánlunk. Gyerekeknek és szüleiknek készítünk anyagokat arról, miképpen kezeljék ezt a helyzetet. Közzé tesszünk traumák feldolgozását segítő, igei alapon álló módszertani segédleteket.

Többféle egészségügyi anyag fordítására is szükség van most, ezért magyar és nemzetközi szinten is besegítünk ezek fordításába és terjesztésébe, sok más külföldi partnerünkkel együtt. Az eredetileg fordításokkal, kisebbségi nyelvek felmérésével, oktatási anyagok fejlesztésével foglalkozó testvérszervezetünk, a SIL International például most azon dolgozik, hogy honlapján minél több kisebbségi nyelven elérhető legyen a „moss kezet” felszólítás. Sokakhoz ugyanis a nyelvi akadályok miatt semmilyen szakszerű információ nem jut el, mobiltelefonnal azonban rendelkeznek.

Lelki támogatás igénybevételére is van lehetőség?
A SIL International a járványhelyzettől függetlenül is tart fenn szupervizori rendszert a munkatársaink számára, de most még nagyobb hangsúlyt fektetnek erre. Sok helyen van lelkigondozói szolgáltatás is, mindezeket anyagok közzétételével és online kapcsolattartással lehet központilag is támogatni. Külföldön van, ahol többszáz fős beszélgetést is szerveznek a személyes mellett. Mi is próbálunk sokkal szorosabb kapcsolatot tartani az általunk kiküldöttekkel. Meghirdettünk imaközösségeket, imaprogramokat, megosztjuk kéréseiket. Nincs senki se egyedül ebben a helyzetben, együtt vagyunk, és együtt megyünk át rajta. Nemcsak munkatársainkért imádkozunk, de támogatóinkért, barátainkért, gyülekezeteinkért is. Egy közösség részei vagyunk mindannyian a misszióban. Ez megerősíti az összetartást.

Most már mindenki otthonról dolgozik, nem a budapesti irodából?
Igen, home office-ban dolgozunk. Én például Egerben vagyok az idős szüleimmel. Eredetileg csak látogatóba érkeztem hozzájuk, de maradtam, mert úgy láttam, hogy szükség lesz rám. Édesapám nyolcvanadik születésnapját is hármasban, a karanténban ünnepeltük meg. Bár a személyes találkozások hiányoznak, az én helyzetem abból a szempontból nem különbözik a korábbitól, hogy hétköznap amúgy is inkább az interneten dolgoztam. Most minden reggel rövid online imaközösséggel kezdünk, online megbeszélést tartunk, és hálásak vagyunk azért, hogy az Úr erre fölkészített bennünket, hiszen a rendszerünk, amit használunk, felhőben van, így nem hiányzik munkaeszköz.



Mi az, ami átsegít ilyenkor a mindennapi munka nehézségein?
Rengeteg apró csodát tapasztalunk meg ebben a helyzetben. Ez egy különleges időszak ebből a szempontból is. Például az idősek is aránylag könnyen átálltak a digitális munkára. Vagy említhetném, hogy nemrég egy támogatónk elvesztette az állását, mégis úgy érezte, fontos, hogy még inkább támogasson minket anyagilag. Csoda az is, hogy akkor lett új támogatónk, amikor mindenki azt mondta, most nem lehet. Ráadásul az illető, amikor mondtam, hogy válasszon a projektjeink közül, azokat a projekteket kezdte el felsorolni, amelyek a legalulfinanszírozottabbak voltak, ahol a legégetőbb szükség volt a pénzre. Pedig nem tudhatta róluk mindezt. Isten mégis ebben az időszakban indította őt támogatásra, és a legnagyobb rést pótolta. Az is óriási bátorítás, hogy egyre többen követnek bennünket a Facebook-on, és most sokkal több kedves visszajelzést, megkeresést, érdeklődést kapunk, mint békeidőben. Ámulunk és bámulunk ezeken, és nem győzünk hálát adni érte.

Milyen jellegű támogatásra lenne még szükség?
Imádkozzanak velünk minél többen! Ez nemcsak szükséges rossz a nehéz helyzetben, hiszen az ima nagyon fontos része a szolgálatunknak. Aki hűségesen imádkozik, az kezén hordozza a missziót is. Könyörögjünk együtt védelemért, erőért, bölcsességért, vezetésért, kreativitásért, anyagi forrásokért. Az utóbbiak azért is kerülhetnek veszélybe, mert sok idős támogatónk van, akik most nem tudnak eljutni a postára csekket befizetni, nem is beszélve azokról a vállalkozókról vagy munkavállalókról, akiknek most veszélyben van a jövedelme. Emellett önkénteseket is keresünk: ha van valakinek most felszabadult ideje, kapacitása arra, hogy fordítson nekünk, elsősorban angolról, az jelentkezhet nálunk. Kiadványszerkesztéshez is elkél a segítség.

Mit kell tennünk ahhoz, hogy 2020 valóban a Biblia Globális Éve legyen, és ne a koronavírusé?
A Biblia ma is nagyon aktuális, élő, ható. Az Ige megszólít, az Ige életeket változtat meg – nem a járvány, hanem az Ige! Istennek most is terve van velünk, el akar érni minket. Erről szól a Biblia Globális Éve. Talán most az emberek nagyobb részének nyitott a szíve, többen keresik az igazságot. Nekünk az a feladatunk, hogy egyrészt elmélyüljünk, másrészt az, hogy bizonyságot tegyünk. Nem tudjuk, mi vár ránk, milyen hatással lesz a járvány az életünkre hosszútávon, de Isten tudja, ezért érdemes hozzá fordulnunk, imával és bibliaolvasással is. Azért igyekszünk több igeszakaszt posztolni a közösségi médiában, hogy ezt megkönnyítsük. Mindenkinek alapvető szükséglete, hogy Isten szavával találkozzon. Ez kell ahhoz, hogy helyreálljon az élete és legyen reményteljes jövője.


Barna Bálint
Képek: Wycliffe Bibliafordítók Egyesülete