Fiatal és évtizedes tapasztalattal rendelkező házasok egyaránt megszólalnak az idei házasság hete programsorozatban. A hazánkban éppen tíz esztendeje meghonosodott mozgalom fókuszában idén az áll, hogyan tartható meg a házasság, mi kell ahhoz, hogy a szövetségre lépett férfi és nő élethosszig tartó kapcsolata töretlen maradjon. Záborszky Dávid és Zsófia egy fontos kapaszkodóról beszéltek Az öt szeretetnyelv a párkapcsolat kihívásai között című előadásukban, melyet népes hallgatóság kísért figyelemmel a hét nyitó előadásán a budapesti Aranytíz Kultúrházban.

Hiteles példák
„Ha van olyan pár itt, aki hiányolná a kihívásokat, akkor javasoljuk, készüljenek fel együtt a róluk szóló előadásra” – adta meg az alaphangulatot Záborszky Dávid, előrevetítve, hogy minden komolyságával együtt a házasságból nélkülözhetetlen a humor. Az ifjú házaspár vállaltan teológiai és pszichológiai alapon, személyes példákkal illusztrálva beszélt arról, milyen utat jártak be megismerkedésüktől mostanáig. A különbségekben rejlő kiegészülés lehetőségéről vall már az is, hogy míg a feleség megközelítése merőben tudományosnak indult, a férj igyekezett emészthetőbbé tenni kettejük történetét. Záborszky Zsófia megerősítette: számukra is azok nyújtanak hiteles példát, akik mernek az életük kihívásairól is beszélni. Ez bátorító, szemben azokkal az idealizált képekkel, amelyeknek nem lehet megfelelni – fogalmazott.

Hogy ki ne ürüljön a szeretettank
Nyugvópontra jutottak abban is – igaz, nem egy este alatt –, hogy bár az ifjú férjnek az elismerő szavak a legfontosabbak a szeretetnyelvek közül, feleségének pedig ezek a legkevésbé, meg lehet tapasztalni, és érdemes is, mivel szerzünk valódi örömöt társunknak. Záborszky Zsófia ismertette Gary Chapman keresztény pszichológus tipológiáját, miszerint a szeretet átadásának öt módja van: az elismerő szavak; az együtt töltött minőségi idő, amikor osztatlan figyelmünket szenteljük a másiknak; az ajándékozás; a szívességek, amelyeket a másik kedvéért teszünk meg; és végül a testi érintés.
„Az amerikai szakember azt vette észre, hogy szinte az összes párkapcsolati konfliktusunk visszavezethető arra, hogy más és más módon kommunikáljuk a szeretetünket egymás felé. Valamennyi szeretet-kifejezés jólesik, de vannak köztük elsődlegesen fontosak. Éppen ezért amikor például egy kapcsolat külső vagy belső okok miatt nehezebb időszakot él meg, sokat segíthet, ha tudjuk, hogyan fejezhetjük ki a párunknak úgy a szeretetünket, hogy ő is értse és a legmélyebben befogadhassa azt. Gary Chapman szerint mindenkinek van egy ún. szeretettankja, amely ha fel van töltve, nehezebb időszakokban is táplálkozhatunk belőle, de ha sokáig érintetlenül marad, akkor ez a tank kiürül és sebezhetőbbé válunk” – fogalmazott.  

Távolodni egészséges
Különösen krízishelyzetben van jelentősége a megfelelő szeretetnyelv „megszólaltatásának”, illetve akkor, amikor a pár tagjai újraközelednek egymáshoz. Minden párkapcsolat hasonló fejlődésen megy ugyanis keresztül, mint az anya-gyermek kapcsolat annak korai szakaszában – magyarázta Záborszky Zsófia. „A szimbiózis az egybeolvadás időszaka, amikor nagyon örülünk egymásnak, ilyenkor egybeforrunk, akárcsak az újszülött és az édesanyja. Kezdetben a párkapcsolatban is szinte megszűnik, feloldódik az én, hiszen mindenről a mi kontextusában gondolkodunk. Egészségtelen formát is ölthet azonban, ha valaki benne ragad ebben. Sok pár kiégett amiatt, hogy hosszú idő után is csak a mi létezett, amelyben elveszik az én. Fontos a leválás, a szeparáció időszaka, ami a kapcsolat fejlődésének a jele. Ez akkor következik be, amikor mindkét fél biztosan tudja, hogy mi együtt létezünk. Ilyenkor már nem szorong attól sem, ha kicsit a másik nélkül tölt időt. Ismét lehetnek saját programjai, ki-ki mer a barátaival lenni, vállalni a saját hobbijait, vagyis picit nagyobb távolságból reflektálni arra: én hogy vagyok ebben a kapcsolatban benne. Ez már érettebb, kipróbáltabb fázis. Amikor aztán külön-külön megerősödtünk abban, hogy ki vagyok én, ismét tudunk közeledni egymáshoz. Akár a Föld a Nap körül, hol közelebb, hol távolabb keringünk egymás körül, miközben egyszerre van közös és egyéni identitásunk is.”
Figyeljünk egymásra!
Záborszky Zsófia hozzátette: sokan szoronganak a távolodástól, pedig az a jó, ha végigjárjuk ezeket a fázisait a párkapcsolatunknak. „Gyakran abból adódnak a konfliktusok, hogy az egyik fél még az egyik szakaszban tart, a másik már távolodna, persze, nem végérvényesen. Hiszen az sem jó, ha valaki túlságosan eltávolodik és kihűl a kapcsolat. Saját ritmusunkra és a másikéra egyaránt érdemes figyelni.”

Ne manipulálj!
Bár az újraközeledés időszakában különösen fontos, hogy ismerjük társunk szeretetnyelvét, a pszichológus óva intett attól, hogy manipuláció forrásává tegyük ezt a tudásunkat. „Ha nem szeretetből szerzek örömet a másiknak, hanem azért, hogy elérjek valamit, ami valójában az én célom, az manipuláció, ami nem az érett kommunikáció jele.”

Épít, szabadon enged, megmutatkozik
A szeretetnyelvek alapját tehát a valódi szeretet képezi, amelynek jellemzőit Záborszky Zsófia így foglalta össze: „Az igazi szeretet szembesít, de kegyelmet ad. Aki így szeret, nem kendőzi el a problémákat, hogy aztán kimondatlanul hordozza magában a sérelmeket. Elmondja, ha valami rosszul esett, fájt, de nem azért, hogy romboljon, hanem hogy építsen vele. Isten az, aki leginkább így áll hozzánk, ezért az Ő szeretetéből sokat tanulhatunk.” Az igazi szeretetnek része a szabadság is, vagyis nem erőlteti rá magát a másikra – folytatta a pszichológus.
„Nehéz, amikor a másik valamit másképp tesz, mint ahogy én azt jónak gondolom. Ha viszont valóban szeretem, akkor szabadságot adok neki akkor is, ha például nekem nem az volt a tervem aznapra, mint neki.” Végül, a valódi szeretet keresi az útját annak, hogy megmutassa magát. „Ha nem világos a másiknak, mennyire szeretem, és látom ezt, akkor erőt véve magamon elkezdem keresni, ő miből ért. Lehet, hogy az én módomon kifejeztem már, ő mégis feszült. Valószínűleg azért, mert még mindig nem kommunikáltam azon a módon, ami neki fontos és érvényes lenne.”

Jó alap
Hasznos, de nem mindenható a szeretetnyelvek koncepciója, figyelmeztetett Záborszky Zsófia. „A leggyakoribb félreértés, hogy varázspálcaként használható: ha valami nem működik jól, csak intek egyet vele, és minden megjavul. Ez csupán olyan eszköz, amely a bennünk élő őszinte szeretetet közvetíti. Ha a kapcsolat nem megalapozott, nem őszinte, és nincs bizalom, akkor mindig marad kommunikációs hasadék.”

Igazi válasz
Konfliktusok márpedig mindig adódnak, nem egyszer épp a legzavartalanabbnak ígérkező pillanatok nyugalmát forgatva fel.
Záborszky Dávid a házaspár friss élményéről mesélt. Mivel nyáron nem tudtak kikapcsolódni, hosszas előkészületek után síelni indultak, de a fiatalember már az első nap bordatörést szenvedett. Görcsös igyekezete, hogy végre feleségével együtt kikapcsolódhassanak, nem vezetett eredményre. Egyikük menne sportolni, de lelkifurdalása van, a másik kényszerűségből távol marad a sípályától – hogyan oldható meg a helyzet? Esetükben kompromisszummal: fél napot együtt, felet külön töltöttek. „Próbáljuk jól csinálni, mégis megtörténnek nem várt dolgok. Talán ott kezdődik a házasság, ahol már véget is érhetne. A jó napokon könnyű szeretni egymást, de kérdés, mit kezdünk magunkkal, egymással, amikor váratlan helyzet előtt állunk, amire nincs kész megoldás. Ilyenkor talán legkönnyebb lenne kimenni a szobából vagy hidegebbre tenni a kapcsolatot, de ez lehetőség a megerősödésre is, mert ilyenkor születik igazi válasz bennem arra a kérdésre: miért házasodtam meg.”

Árnyékaink
„Kihívást nemcsak a külső körülmények jelenthetnek, de sokszor saját magunk és a másik is” – egészítette ki felesége. „Jung az árnyékszemélyiség fogalmával fejezte ki, hogy mindenkinek van olyan része, ahová elfojtja, száműzi saját, kevésbé szeretett tulajdonságait. Van, aki jobban tisztában van vele, mit cipel hátizsákjában, van, aki kevésbé, mindenesetre ezek a hozzánk legközelebb álló emberen csapódnak le. Miért? Mert érzem a feszültséget, de túl félelmetes szembesülni vele, a harag viszont utat tör magának, méghozzá úgy, hogy a vakfoltjainkat vetítjük ki a másikra. Amikor ilyen helyzetben keressük, hogyan tudnánk egymást szeretni, az a későbbiekre nézve is hasznos tapasztalatot jelent.”

Az erőforrás
„Mindezek alapján teljesen normális, hogy sokan tartanak a házasságtól. Én is tartottam” – árulta el a lelkipásztor férj. „Nincs a kezünkben megoldó kulcs, nincsenek kész válaszok, az ismeret és a gyakorlat között kilométeres a távolság. És van, amikor magunk sem akarunk a megoldásért fáradozni, mert könnyebb dolgozni, mással foglalkozni. Nekünk a személyes istenkapcsolat ad olyan erőforrást, nézőpontot, ami segíthet közeledni vagy megmaradni a szeretetben.”
Időt hagyni
Felesége elárulta: párterapeutaként ő ugyan jól átlátja mások problémáit, ráadásul kliensei feltárt élethelyzeteiben saját hibáit is ki tudja javítani, hiszen azokkal messziről szembesül, mégis: „A saját életemben viszont én is ösztönösen menekülök, védekezem. Hosszú az út, míg az elmélet a gyakorlatba beépül” – vallotta meg. Férje hozzátette: azért nem mindig lehet mindent azonnal helyreállítani, a részletek kidolgozásához néha idő kell. „Ilyenkor elég, hogy megvan az alap: döntöttünk egymás mellett, és most egy-két részletet kicsit úgy hagyunk. Nem jó görcsösen erőlködni sem.”

Megfelelni az ideálnak?
Még akkor sem, ha a közösségi médiumokban megjelenő idealizált életképek sorjázása miatt az a benyomás alakul ki bennünk, hogy csak nekünk nem tökéletes az életünk – folytatta a lelkész. „Hajlamosak vagyunk a leggyengébb pillanatunkat hasonlítani mások legjobb pillanataihoz – hiszen főként ezeket osztja meg mindenki a fotókon, videókon. A mi nemzedékünknek valódi feladatot jelent a helyén kezelni ezt a jelenséget.” Záborszky Dávid hozzátette: a házassághoz való hozzáállást, az esküvőt megelőző éveket, a lánykérést és az elköteleződést is megnehezítik a teljesíthetetlen mércét sugalmazó képek. Egy fotónál azonban semmivel nem lehet jobban hazudni – mondta, hiszen az a pillanat törtrészét örökíti meg. Felesége szerint a stabil önértékelés hiányára utal, ha valaki indokolatlanul sokszor tesz közzé ideális énjéről képeket a világhálón. „Pedig egymást bátorítanánk, ha az igazi arcunkat is vállalnánk olykor” – jegyezte meg.

Hiteles döntés
A fiatal pár maga is őszinte volt előadásában, amikor egyenként feltárták, hogyan döntötték el, hogy elkötelezik magukat egymás mellett.
Az ifjú férj azt mondta, egyedülállóként kétségekkel gondolt a házasodás lehetőségére, úgy vélte, jobb minél később frigyre lépni, hogy annál kevesebb időt kelljen majd házasságban élnie. Aztán egy nap kiszemelte Zsófit, aki nem viszonozta azonnal a vonzalmat. „Komoly lépés volt, amikor eldöntöttem, hogy gyűrűt veszek. Egy évet spóroltam rá. Szerettem volna a nagy lépéseket jól csinálni: fontos volt, hogy a lánykérés, az eljegyzés, az esküvő és a nászút szép legyen. Ezekhez az élményekhez később is vissza lehet nyúlni és erőt lehet meríteni belőlük.” Felesége állítja, könnyebb volt úgy elköteleződnie, hogy tudta, Dávidnak korábban nem volt feltett szándéka a házasodás. Ebből tudta, hogy a férfi nem feleséget keresett mindenáron, hanem beleszeretett a lányba, és vele össze akarta kötni az életét. „Nagy az értéke annak, hogy tudtam, Dávid belül megharcolta ezt a döntést, ezért biztatom a házasulandókat, hogy kis mértékben beszéljenek valamikori kételyeikről, mert az hitelesítheti döntésük valódiságát.”

Csak egy papír?
Záborszky Dávid elárulta, mindig ódzkodott attól a gondolattól, hogy ha nem tud teljes szívével vagy értelmével szeretni, akkor erőlködve szeressen. Rájött azonban, hogy az erőfeszítés nem azonos az erőlködéssel. Azért az megnyugtató számára – tette hozzá –, hogy még Jézus legbelsőbb tanítványi köre is megrettent a házasság komolyságától (vö. Máté evangéliuma, 19. rész, 10. vers). „Sokan mondják, ugyan, minek házasodni, hiszen az csak egy papír. Ha csak papír lenne, miért ne lehetne vállalni? Jól érezzük: a házasság az elköteleződés legteljesebb foka.”
Veled kiteljesedve
Felesége hozzátette: a házasság életkísérlet, és ha nem kockáztatunk, nem is nyerhetünk. „Kudarcok sorozata után jön a legtöbb siker. Ha annak ellenére belevágok a házasságba, hogy látom, mekkora kihívást jelent, olyan lehetőséget kapok a tanulásra, az érlelődésre, a visszajelzés adására és fogadására, amilyet semmilyen más kapcsolatban sem. Gyakran könnyebb egy önismereti csoportban, idegen emberek előtt megnyílni, mint merni átvinni a valódi kapcsolatainkba a tanultakat. Pedig az az igazi kísérlet, ha a környezetemben élők között elkezdem vállalni magam. A házasság egyedülálló lehetőség erre."

A szeretetnyelvekről részletesebben a www.szeretetnyelvek.hu weboldalon tájékozódhat.

Képek: Füle Tamás