Egyre több protestáns hívő keresi fel azokat a hazai és külföldi közösségi házakat vagy monostorokat, ahol lehetősége nyílik hosszabb-rövidebb időre kiszakadni a mókuskerékből, a természet csendjében Istent keresni és mély, szolgáló életközösséget megélni másokkal. A közösségi létforma iránt érdeklődőket és több életközösség vezetőjét is közös gondolkodásra hívta az SDG Református Diákmozgalom az elmúlt hétvégén. A budapesti találkozón bemutatkozott a Bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor mellett az angliai Scargill Közösségi Ház, valamint a devoni Lee Abbey közösség is, amelyekben számos református magyar fiatal is megfordult az elmúlt években.

A több évtizedes múlttal rendelkező életközösségek közös vonása, hogy napi többszöri imádság keretezi az időbeosztást, amelynek szerves része az ott élők és a néhány napra, hétre vagy hónapra hozzájuk csatlakozó vendégek ellátása is. A közös étkezés, az ünnepek együttes megélése, egymás bátorítása és szolgálata része annak az útnak, amely segít kiformálni a krisztusi jellemet, alázatban tart, és megóv attól, hogy bárki elmagányosodjon – fogalmaztak az angliai házak vezetői.

Közösségi ház nyílhat?
Őszinte, nyílt, befogadó közösség megélésére hívja a középiskolás és fiatal felnőtt korosztályt az SDG Református Diákmozgalom is, amely diákköröket, bibliaismereti versenyt és zarándoklatot is rendszeresen szervez – utóbbin korosztálytól függetlenül bárkit szívesen látnak.

Mint azt Katona Viktor református lelkész, az SDG elnöke elmondta: szeretnék, ha a fiatalok az érettségi megszerzésével párhuzamosan lelki érettségre is eljutnának. Eddigi szolgálataik lelkületével és Isten hívására érzik úgy, hogy küldetésük egy közösségi ház létrehozásával bontakozna tovább – immár nem csak fiatalok között. Elképzelésük szerint az együtt élő közösségbe csatlakozhatnának azok az egyedülálló vagy családos érdeklődők, akik szeretnének adott időre elköteleződni a közös imaéletre, munkára és szolgálatra. A napi életritmus rendezője a számukra mintául szolgáló közösségekhez hasonlóan az imádság lenne. Az igeközpontúság mellett fontos elem a liturgiai felépítettség, az éneklés, a csend és a közbenjárás is. A közösség tagjai – terveik szerint önellátásra berendezkedve – fizikai munkát végeznének a természet közelében és annak rendjével összhangban. Szolgálatuk meghatározó részét alkotná a vendégfogadás is. Szervezetileg önálló, de az egyházzal együttműködő és az egyház életét, működését támogató közösségről álmodnak, amely gazdagítja a református egyház életét, és amely nyitva áll más felekezetű hívek előtt is – fogalmazott.

Magány, alárendeltség, egyszerűség
„A keresztyén közösség forrása először is Jézus és az Atya közössége, annak a kiáradása” – fogalmazott Kovács Endre református teológus, aki az együttélő létformát protestáns szemmel vizsgálta előadásában. Mint mondta, a keresztyén közösség két oldala: együtt lenni és egyedül lenni. „Az ember nemcsak érzékei és az emberi kapcsolataiban megélt önmaga által létezik, hanem Isten felé is. Isten a belső szobába hív, magány nélkül nem lehet egészséges közösséget sem megélni. A magány a valósággal való nyers találkozásra ad lehetőséget Istennel is, saját magunkkal is, sőt, a gonosszal is; protestánsként pedig feladat kidolgozni a magány gyakorlásának teológiáját és megtalálni annak a formáját.”

„A mások iránti figyelemben, befogadásban és szolgálatban magunkra is rátalálunk” – hangsúlyozta a teológus. „Közösséget gyakorolni csak az Istennek való alárendeltségben lehet. Mi, protestánsok mintha úgy éreznénk, választanunk kell a kegyelem és a fegyelem között, pedig ez nincs így. Akinek nem kell folyamatosan eldönteni, mi a jó és mi a rossz, vagy más szóval: aki nem a jó és rossz tudásának fája szerint él, hanem eldönti, hogy engedelmeskedik annak, aki ezt valóban tudja, annak nagy energiái szabadulnak fel a közösség számára. Az Isten iránti engedelmesség kiemelt gyakorlópályája pedig az egymásnak való engedelmesség.”

Az önként vállalt szegénység, egyszerűség – ami egyben a harmadik szerzetesi  fogadalmat képezi – az ember valódi lelki gazdagságára irányítja rá a figyelmet, Krisztusra – tette hozzá. „Akinek a figyelme nem szóródik szét, jobban látja annak a fényét, amit megbecsül. Ma a bőség zavarában vagyunk: látványpékségről, élményfürdőről és közösségélményről beszélünk. A kérdés az, hogy engedjük-e, hogy a bőség zavarában kisemmizzenek minket, szétforgácsoljon bennünket a bőség, a gazdagság pedig szegénnyé tegyen. A végső tét az, hogy Krisztus úgy marad és jelenik-e meg számunkra, mint fő gazdagságunk."

Kapcsolat és források
Az SDG közösségi házának és napirendjének karaktere még formálódik, az is kérdés, hol nyílhatna meg. A diákmozgalom egyelőre imádkozó közösséget gyűjt maga köré, és keresi az életközösség kialakításához szükséges egyházi és szakmai kapcsolatokat. Ha szeretne többet megtudni a közösségi ház terveinek alakulásáról, szívesen bekapcsolódna az imádságba, vagy felajánlaná segítségét, akkor itt veheti fel a kapcsolatot a diákmozgalom képviselőjével. 

Képek: Kósa Emese, Semlyényi-Harmati Fruzsina