Hegedűs Béla otthonában lett rosszul szerda este és azonnal meghalt.

Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökének megemlékezése

Pár hete, amikor az egyházkerületi közgyűlésen megnyitottuk a Bibliamúzeum alagsori részét, azon humorizáltam, hogy mi a főjegyző úrral egykor ott kazánfűtösködtünk, s lám, mi lett a régi, sötét pincéből… Szerényen mosolygott és szokása szerint nem igazított ki (nem volt szokása más szavába vágni), hogy inkább és rendszerint és megbízhatóan és hűségesen, jobbára csak ő végzett ott munkát, mint mindig is egész életében. Nem keresett új feladatokat, rátalált az, amit csak ő tudott megoldani.

A páratlan emlékezőtehetségű, szerény tiszakécskei fiú ezzel a hűség-ajándékkal kezdte a tanulmányait a budapesti teológián, és lett néhány évnyi segédlelkészség után otthon, Ókécskén lelkipásztor. Csodálatos megtapasztalásai voltak az imádságok meghallgatásáról, ahogyan Isten elrendezi a külső körülményeket, alkalmat teremt jó munkára és megszilárdítja a hívők szívét – a legrettentőbb kilátástalanságok között is. Ezernyi munkában, gyülekezetépítésben, iskolaalapításban, közegyházi feladatokban mindegyre ez a bizonyosság tartotta a józan belátásnál, akkor is, amikor mások már összeroppantak a kétségek alatt: „a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk.” (Filippi 3, 20)

Olykor úgy tűnt, hogy inkább kerüli is a szavakat – de csak a hangzatosakat. Kerülte a komázást is – de véghetetlenül hűséges volt barátaihoz. Nem volt engedékeny – mert tudta, az irgalom és a könyörület nem a gyengék erénye, hanem a szabad istengyermekek nagyszerű kiváltsága. Határozott volt – de nem elhatárolódó. Tudott utolsó is lenni – más félbe-szerbe hagyott dolgát is elvégezte, mindet a maga során. Nem keresett érdemet – mert hálás ember volt, a megváltás titkának boldog ismerője. Tiszakécske, a Bács-Kiskunsági Egyházmegye, a Dunamelléki Egyházkerület, egyházunk egész közössége mély megrendüléssel siratja őt, és sír hitvesével és családjával együtt.

Nagy és megrendítő igazság van Jézus szavaiban: „az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik…” (Máté 23,40). Hanem az vigasztal, amit ugyanitt mond Megváltónk a hű és bölcs szolgáról: „Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.” (Máté 23,46)

A hű szolga felvétetett, igaz barátunk nincs már velünk. De a gyengeségünk és végességünk közepette is, itt a halál árnyékának völgyében, a feltámadás boldog hitében adunk hálát Istennek azért, hogy Hegedűs Béla nem volt híjával a hálás élet jó gyümölcseinek. Bizonnyal, mi nem voltunk készek arra, hogy Illésként elragadja őt tőlünk az Úr – bizonnyal, ő kész volt minden órán, mert jó munkával készült Üdvözítője elé állni.

ABFRA

Bogárdi Szabó István

Hegedűs Béla életrajza

Hegedűs Béla 1958. július 11-én született Tiszakécskén.  Általános iskolai tanulmányait követően a Szegedi Déri Miksa Gépészeti és Erősáramú Szakközépiskolában tanult. 1976–1981 között a Budapesti Református Theológiai Akadémia hallgatója volt. 1979-ben kötött házasságot Nagy Máriával, házasságukból négy gyermekük született, Máté, Bence, Dorottya és Márk.

1986-ban szentelték fel református lelkésznek. Már ezt megelőzően szolgált 1978-tól exmisszusként Kecskeméten,1979-től Tiszavárkonyon és Tószegen, majd 1980-tól újra Kecskeméten, ahol 1981-től segédlelkész volt. 1983-ban a Lakitelek–Nyárlőrinci Református Társegyházközség lelkipásztora lett. Nyolc éves szolgálata alatt épült fel a lelkészlakás és a gyülekezeti terem, és szépült meg a templom, illetve készült el az új nyárlőrinci imaház is.

1991-ben hazahívta szülővárosa, Tiszakécske lelkipásztorának. Legfontosabb feladatának a lelki építkezés mellett a templom külső és belső felújítását és az egykori református iskola újraindítását tartotta. Az iskolában alázatos és eltökélt munkájának köszönhetően folytatódhatott fél évszázad után a református nevelés 1993-ban, először általános iskolai, majd gimnáziumi keretek között is. Lelkészi munkája mellett 1994-től az iskola igazgatója, majd 2005-től főigazgatója lett, és 23 esztendőn át hirdette Isten igéjét a református áhítatokon; oktatta, nevelte a fiatalságot; együtt élt egyházával; tanácsaival, bölcsességével mindenkinek a rendelkezésére állt.

Bár számos gyülekezet meghívta lelkészének, haláláig a Tiszakécskei Református Egyházközség lelkipásztoraként szolgált.

A Bács-Kiskunsági Református Egyházmegyében 1986 óta vállalt tisztségeket, először pénztáros, majd jegyző, később főjegyző lett, 2005-től pedig haláláig esperesként szolgált.

Hasonló módon vállalta a rá váró szolgálatokat a Dunamelléki Református Egyházkerületben. Először a Gazdasági Bizottság tagjaként szolgálta a kerület 300 egyházközségét és a kerületben dolgozó lelkésztársait. 2015 júliusától mint rangidős esperes megbízott főjegyzőként, majd 2016 tavaszától választott főjegyzőként, azaz püspökhelyettesként állt helyt.

A Magyarországi Református Egyház Zsinatának 2009 óta volt tagja. Zsinati Tanácstag, később a Zsinat Gazdasági Bizottságának tagja is volt.

Egyházi teendői mellett világi feladatokat is vállalt: önkormányzati képviselő volt Tiszakécskén 1995–1999, illetve 2002–2006 között. 2006-tól 2010-ig pedig a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Oktatási és Egyházi Bizottságának tagja, valamint a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat elnökségi tagja volt.

2001-ben Tiszakécske településfejlesztéséért díjjal, majd tizenöt évvel később Bács-Kiskun Megyéért Díjjal ismerték el munkáját.

Hegedűs Béla életének 59., lelkészi szolgálatának 35. évében hunyt el 2016. november 30-án.