„Aki hisz, nem ítél, hanem megítéltetik, foglyul adja magát más ítéletének és így szól: »Ebben én bolond vagyok és én ezt nem értem, mert soha nem láttam, felőle semmit sem hallottam vagy tapasztaltam. Mivel azonban Isten mondja, hiszem.«"
Luther Márton
Élő és élhető
Az emlékév végén is nyitva a kérdés: milyen társadalmi hatásai vannak ma Magyarországon a reformációnak? Sashalmon erre bizonyosan érvényes válasz született.
A reformáció napjára elkészült a Reformátorok tere, amelyen R. Törley Mária szobrászművész reformáció-emlékműve is áll. És számomra itt a hangsúly.
A korábban beépítetlen területen 12 000 négyzetméteres közösségi park, kilátó és kávézó is helyet kapott.
Kedvesnek találom a tér bejáratánál álló, töredékességét vállaló táblát.
A gyönyörű napsütéses őszi időben kisgyerekes családok, fiatal és idősebb párok sétálnak, bicikliznek, játszanak, veszik birtokba a térbútorokat, másznak fel a 17 méter magas kilátóba, ahol a Gellérthegy magasságából csodálhatják meg Budapest panorámáját.
És közben ismerkednek a szoborcsoporttal. Luther Márton és Kálvin János reformátor, valamint Bocskai István egész alakos szobra a reformáció üzenetét idézi:
„Tartsd meg a hitet, újítsd meg és erősítsd meg a hitet, és akkor ez a hit megtart téged.”
A három szoboralak padot formázó posztamenseken áll, leülhetünk melléjük és ízlelgethetjük a kőbe vésett mondatokat.
A felemelt kezében a 95 tételt jelképező tekerccsel álló Luther lábánál Jézus szavait olvashatjuk:
„aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne."
(János evangéliuma 4,14)
Kálvin zsoltárverset idéz:
„Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!"
(Zsoltárok könyve 37,4)
A csoport harmadik alakja, a bécsi békét aláíró Bocskai István szobra alatt biztató szavak szólítják meg az utca emberét:
„Minden gondotokat hagyjátok az Úrra, mert neki gondja van rátok."
(Péter első levele 5,7)
A szoborcsoport alkotója, R. Törley Mária Magyar Örökség Díjas szobrászművész így vall az emlékműről:
„Békétlenség helyett nyugalmat, gyűlölködés helyett szeretetet, a jövőtől való félelem helyett az Istenbe vetett bizalmat szeretném közvetíteni szobraimmal. Remélem, hogy a Reformátorok tere olyan szakrális hellyé válik, ahol az életünkre rátelepedő világ zaját hátrahagyva kicsit megpihenhetünk, és a minket körülölelő csendben számot vethetünk, megszépülhet a lelkünk.”
Ha a reformáció éve békétlenség helyett nyugalmat, gyűlölködés helyett szeretetet, a jövőtől való félelem helyett Istenbe vetett bizalmat hozott számunkra, és ezt a környezetünk felé is sugározni tudjuk, akkor elérte hatását.
Ha még híjával lennénk ezeknek, akkor lesz dolgunk az ötszázegyedik évben is. Ki tudja, talán az egyik szomszédos telken álló Rákosszentmihály-Sashalmi Református Egyházközség is kaput nyit majd a tér felé.
