A történelem Urát imádva
A skót misszió iskolájának egykori diákjai, a skót gyülekezet korábbi magyar lelkipásztorai, a Bodoky, a Dobos és a Victor család leszármazottai is jelen voltak azon az ünnepi istentiszteleten, amelyet a skót misszió fennállásának százhetvenötödik évfordulóján tartottak a St. Columba Skót Gyülekezet közösségében.
– Isten a világ kezdete óta Úr, százhetvenöt éve eb­ben a misszióban – mondta nyitó imádságában Aaron Stevens, a gyülekezet lelkipásztora, aki áldást kért az emlékezésre a történelem Urától, és könyörgött azért, hogy közösség szülessen az együtt lévőkből.
– Sokan jöttek el a messzi Skóciából erre az alkalomra, ahogy annak idején is – akkor véletlenül, egy baleset folytán kerültek ide azok a misszionáriusok, akik máshová készültek. Jó tudni, hogy Isten munkálkodik a történelemben, annak fordulataiban – tette hozzá a lelkipásztor.

Hálát adva múltért, jelenért, jövőért
Angus Morrison, a Skót Egyház 2015-ös közgyűlésének moderátora a Józs 4,1–7 és a Mt 16,13–20 alapján elmondott igehirdetésében a kövek szerepéről beszélt az emlékezésben és az építkezésben.
– Vajon mennyi történetet őriznek ennek az épületnek a téglái? – tette fel a kérdést Morrison.
A volt moderátor hálát adott Isten hűségéért, aztán a mi Isten iránti hűségünkért, de leginkább azok kitartó helytállásáért, akik itt szolgáltak Budapest házai között, és sokat tettek azért, hogy lelki ház épüljön a Habsburg Birodalom pest-budai szegletében is: az első ide vetődött misszionáriusok, Alexander Black és Alexander Keith, az elkötelezett hívő evangélikus Mária Dorottya nádorné, John Duncan, az első idetelepült skót lelkipásztor, majd az első zsidóból lett keresztyének, akik munkatárssá lettek a zsidómisszió munkájában – amelyért Jane Haining is élt és életét adta.

Az emlékezés kövei
– A történelem tulajdonképpen a kapcsolatok története – köszönjük Istennek, hogy ezek a kapcsolatok folytatódnak. Mit jelentenek a kövek? Egyrészt az emlékezetet, de ez egyben a hűség és béke emlékműve is az eljövendő nemzedékeknek – tette hozzá a lelkipásztor. Angus Morrison emlékeztetett, hogy előre is kell tekinteni, hiszen a 21. század számos új kihívás elé állít minket: ilyen a szekularizáció, a vallási szélsőségek kérdése vagy a környezetvédelem.

– Jó érzés hálával emlékezni és ünnepelni együtt, a krisztusi küldetéssel a falakon kívülre nyúlni, hogy új és új embereket érjünk el. Mindehhez ideje a jövőbe is nézni: kinek látjuk mi Jézus Krisztust? – tette fel a kérdést az igehirdető. Jézus azt mondta az idézett szakaszban, a Mt 16,18-ban Péternek, aki megvallotta, hogy Jézus a Messiás: „…ezen a kősziklán építem majd fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.”
– Budapest tele van csodálatosan megfaragott kövekkel, de mindezekhez Jézus az alap, mi pedig az élő kövek, együtt a remény közösségében, ugyanazon Úr üzenetét közvetítve – foglalta össze Angus Morrison, és azt kívánta, hogy közeledjünk még jobban egymáshoz, szóval és tettel is hirdetve az evangéliumot – például a szenvedést hordozóknak és a menekülteknek, akikért Iain Cunningham, a Skót Egyház Világmissziós Tanácsának elnöke könyörgött az úri ima előtt.

Közel ezer éves történet
– Közös történetünk régebbi, mint a gyülekezeté – mondta köszöntőjében Iain Lindsay magyarországi brit nagykövet, aki emlékeztetett István király leszármazottjára, Skóciai Margitra, aki 1070-ben lett III. Malcolm skót király második felesége, egyben minden angol királynő őse: leánya, Matild Hódító Vilmos legkisebb fiának, I. Henriknek lett a felesége. Iain Lindsay megköszönve a Skót Egyház és a Magyarországi Református Egyház (MRE) munkáját hozzátette: a Lánchíd építésén dolgozó skót munkásoknak nagyon sokat jelentett az anyanyelvükön szóló igehirdetés. A nagykövet megemlékezett Jane Hainingről is, akit egyetlen skótként tartanak számon a Jad Vashem Intézetben, valamint arról, hogy a skót misszió 1956-ban is megmaradt angol–magyar gyülekezetnek.

Két hercegnő öröksége
A Magyarországi Református Egyház (MRE) nevében köszöntő Bogárdi Szabó István püspök saját edinburghi élményeit elevenítette fel, és elmondta: ösztöndíjas diákként nagy hatással volt rá, amikor megismerte Skóciai Margit történetét, aki támogatta a szegényeket, és odafordult az elesettek felé.
– Kilencszáz évvel később jött vissza ez a lelkiség egy másik hercegnővel, Jane Haininggel, akiért nagyon hálásak vagyunk – mondta a Zsinat lelkészi elnöke, és hangsúlyozta: a St. Columba Skót Gyülekezet az MRE teljes jogú anyaegyháza, az erről szóló megállapodást a május 11-i zsinati ülésen írták alá.

Hála a közös útért
Az ünnepségre többen is eljöttek a volt skót leányiskola valamikori diákjai közül – őket Aaron Stevens és a brit nagykövet is köszöntötte, akárcsak a skót misszió volt lelkészeit, akik helytálltak a szocializmus évtizedeiben is. Ian Alexander, a Skót Egyház Világmissziós Tanácsának titkára egy-egy kelta úti keresztet adott át a skót gyülekezetnek és az MRE-nek, köszönetképpen a hosszú együttműködésért, a közös útért a skót misszió munkájában és a nemzetközi fórumokon.

Egy képben mindannyian
Az istentisztelet után nyitották meg a skót misszió történetéről szóló kiállítást, amely a skót és magyar közösség közös történetét mutatja be. A közös történet azonban nemcsak a két intézményé, hanem sok személyé, személyes életúté is. Carolyn Otternessnek az ünnepi alkalomra készült faliképe is ezt jelképezi: a sok szín és pötty utal mindazokra, akikből összeállt a skót misszió élete, az őket összekötő ív azt a közös ügyet fejezi ki, amelyben ők összefonódtak. A megnyitó után az érdeklődők workshopon osztották meg egymással Jane Haininggel kapcsolatos személyes benyomásaikat, végiggondolták, mit köszönhetnek a skót és a magyar református egyháznak, beszélgettek a missziós munkában felmerülő feladatokról, illetve arról, milyen is lehet egy nemzetközi gyülekezet. Az együttlétet este kötetlen skót táncház zárta, ahol a skót delegáció együtt ünnepelt a St. Columba Skót Gyülekezet mai, nemzetközi közösségével.

Bagdán Zs. / Körösvölgyi Z.
Fotó: Vargosz

A beszámolót a Reformátusok Lapjától vettük át.