És persze a fodrásszal, a barátnővel és a szomszédasszonnyal is, hiszen minden érdeklődőt várnak a hónap utolsó szombat délutánján a Fasori Református Egyházközség gyülekezeti termében, ahol egy meghívott vendéggel beszélgetnek kávéházi hangulatban az egész életen át tartó szolgálatról, a gyereknevelésről, a veszteség feldolgozásáról a társra várásról vagy éppen arról, mit jelent megküzdeni a házassági krízissel. Csupa nőt érintő téma, de nem szakértőktől vagy bármilyen oknál fogva kiemelkedő vagy népszerű emberektől hallhatnak róluk, akik tudják a megoldást egy-egy kérdésre. Sokkal inkább úton lévő, istenhívő, hétköznapi nőktől és asszonyoktól – egyedülállóktól, kisgyermekesektől, elváltaktól, özvegyektől –, akik vasárnaponként eljárnak istentiszteletre, és akik időnként nem találják a visszautat a gyülekezetbe, vagy éppen azért tesznek láthatatlan erőfeszítéseket, hogy másoknak segítsenek megtalálni azt.

Akik elkötelezték magukat Isten mellett
Őszinte, mély beszélgetések ezek, amelyek hívő és nem hívő nők számára egyaránt tanulságosak. A sorozat megálmodói szerint azért, mert meghívott vendégeik éppen olyanok, mint ők, ám mégis példák, mert elkötelezték magukat amellett, hogy Isten uralma alatt fogják élni az életüket. Innen az Eltökélt szívű nők kifejezés is, amelyet Priscilla Schirer amerikai keresztyén szerző azonos című könyve ihletett. „Mindhárman olvastuk ezt a könyvet, és meghatározóvá lett számunkra abban, hogyan gondolkozzunk keresztyén nőként. Azt tartjuk eltökéltnek, aki meghozta azt a döntést, hogy Istennel járja az útját, minden élethelyzetben kitart mellette” – magyarázza Zilai-Mérges Beáta. „Hogy ez mit jelent, azt együtt keressük. Nem vagyunk hibátlanok, nem hozunk mindig jó döntéseket, viszont ha már elköteleztük magunkat Isten mellett, az mindent meghatároz. Akkor már nyugodtan lehetünk nyitottak, és őszintén beszélhetünk egymásnak a hibáinkról is” – fűzte hozzá Gér-Bódiss Tímea. „Ha látjuk, hogy valaki meghozott egy döntést és kitart mellette, az már támogatást jelent számunkra, mert az ő példája megmutatja, hogy nem fél megtenni valamit, elég bátor hozzá. Így ha én magam nem kerültem is még az övéhez hasonló dilemma elé, de már tudom, hogy én is úgy akarok majd akkor eljutni a saját döntésemig, hogy megharcoltam azt Istennel” – mondja Kovács Dorottya. A három barátnő eleinte egymással beszélgetett hasonló kérdésekről, aztán úgy gondolták, miért is ne bővítenék ki a kört a gyülekezet lányaival, asszonyaival.

Sebezhetők és példaképek
Mivel a gyülekezeti alkalmak inkább frontálisak – egy ember beszél sokakhoz –, általában nem marad idő a hallottak feldolgozására, a párbeszédre, a csoportos lelkialkalmakon pedig inkább az azonos korosztályhoz tartozók találkoznak. Az Eltökélt szívű nők délutánjain viszont a fiatalabbak tanulhatnak az idősebbektől, és fordítva.„Mind példákat és példaképeket keresünk magunknak, és rájöttünk, hogy mennyien vannak körülöttünk ilyenek! Már a közvetlen környezetünkben is mindenkinek van olyan története, istenélménye, tapasztalata, amiből mindannyian épülünk. Nem kell ehhez messze nyúlnunk, elég észrevennünk azokat, akikkel jót lehetne beszélgetni” – mondja Timi. Az őszinteség szerinte már első alkalommal is felszabadító erejű volt, azokat is megragadta, akik először jártak a fasori templomban. „Ha merünk sebezhetők lenni, az már önmagában is érték: megváltoztatja a légkört, és másokat is megnyílásra késztet.”

Nem tökéletes, de szeretett
És bár az összejövetelek témája nem az, hogy mit jelent nőnek lenni, erről is elgondolkodtat a sorozat, amely nemcsak Istenről szóló tanúságtétel lehet, hanem az egészséges nőképet is alakíthatja a jelenlévőkben.
„Minden beszélgetőpartnerünk teljesen más személyiség, ahogy mi, nők: egyikünk önértékelési problémától szenved, a másikunk túlértékeli önmagát. Annyira változatosak vagyunk ezen a skálán, vagyis mindenkinek a személyes Isten-kapcsolatában kell megtalálnia a nőiességét. Mi nem akarunk példát statuálni, hogy milyen az igazi nő, nem a nőiességre hívjuk föl a figyelmet, hanem arra, hogy a meghívott vendégünk hogy él meg valamit az Isten-kapcsolatában” – hangsúlyozza Bea. „Mi, nők talán a férfiaknál is hajlamosabbak vagyunk arra, hogy kifelé kiegyensúlyozottnak mutassuk magunkat, és befelé éljük meg a kudarcainkat” – veszi át a szót Timi. „Nehéz elfogadnunk a saját sebezhetőségünket, pedig nem kell tökéletesnek lennünk. És mivel nem is vagyunk azok, Jézus így szeret minket, és így halt meg mindannyiunkért. Ez felszabadító, mert Ő megengedi nekünk, hogy őszinték legyünk, és elmondjuk akár a kétségeinket is. Ott van velünk a döntéseinkben, és akkor is, ha hibázunk. Ráadásul, mi, nők értjük egymást, hiszen életkortól és élethelyzettől függetlenül hasonló kérdésekkel vívódunk.”

Dorottya szerint az a nő, aki Krisztusban van, más nő, mint aki magától lehetne, és ennek sok jele van. „Számomra például az is erről árulkodik, hogy egyfajta fáradhatatlanság jellemzi. Bármilyen kudarcot él át, Istenbe kapaszkodva fel tud állni, és látni tudja, mi felé tart az élete. Ahogy az Ige mondja: nevetve néz a holnap elé. Egy nő, aki Istenben van, annak a körülményektől független boldogsága lehet, és mély békessége, akkor is, ha néha elcsügged, vagy nem tudja a választ a kérdéseire. Minket is felüdít a közelsége egy ilyen nőnek, mert Istenre néz, Őt látva felderül, és ezt az örömöt közvetíti másoknak is.”

Oda- és visszatalálni a gyülekezetbe
A szombati összejöveteleknek a kapcsolatépítésen, a példaadáson és a hitmélyítésen kívül van más gyümölcse is. A gyülekezetekben több női alkalomra, konferenciára lenne szükség, ahova bátran eljöhetnének az elvált, gyermeküket egyedül nevelő édesanyák is – mondja Bea. Timi szerint sok gyülekezetben az testesíti meg a tökéletes keresztényt, aki családban él, gyerekei vannak, munkája van és szolgál, így hát neki könnyű beilleszkednie. „Viszont ott vannak, akik egyedül vannak, akiket tragédia ért. Mindenkinek az jut eszébe róla, és nem mernek hozzá szólni. Aki családban élt, de elvált, és úgy próbál visszatérni a gyülekezetbe, annak nehezebb visszaintegrálódnia. Sokan vannak így, többen, mint gondolnánk. Már a legelső alkalommal egy ilyen nő volt a vendégünk, és ő elmondta, hogyan tért vissza a gyülekezetünkbe, ahova korábban még családostul járt, sőt, presbiter volt a férje. Ez bátorító lehet azok számára, akik hasonló helyzetben vannak.”

Hogy mit jelent visszatalálni a gyülekezetbe, arról Timinek és Beának is van tapasztalata, hiszen kicsi gyermekeket nevelnek. Éppen egyikük altatása közben jutott Bea eszébe a női alkalom ötlete, ami már más formában a többiekben is felmerült. Férjeik támogatták őket, míg feleségeik szolgálnak, együtt vigyáznak a gyerekekre, Dorottya férje pedig kamerán rögzíti a beszélgetéseket. Igaz, arról már nekik is van tapasztalatuk, hogy ha a kamerát lekapcsolják, a jelenlévők még inkább megnyílnak egymás előtt. Ezért is érdemes minden hónap utolsó szombatján személyesen ellátogatni a fasori református gyülekezetbe, mert ott jut idő a kérdések felvetésére és a beszélgetésre is. És ki tudja, talán még barátságok is szövődnek. Egy biztos: az összekacsintás megszületik azok között, akik korábban is kapcsolódtak egymáshoz, de más formában, talán felületesebben. Van, aki számára pedig egyenesen ez az alkalom, ahol ismét ajtó nyílhat előtte először vagy újra a gyülekezetbe.

Képek: Füle Tamás

Az Eltökélt szívű nők sorozatot a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány támogatja az általuk készített videófelvételekkel, amelyek itt érhetők el, a soron következő beszélgetésekről pedig itt tájékozódhat.