A magyar színházi, filmes és szinkron szakmák legnagyobbjainak bevonásával készül a teljes Biblia szöveghű, rádiójátékszerű feldolgozása. A közösségi finanszírozású projektről egyik ötletgazdájával és főrendezőjével, Zámbori Soma színművésszel beszélgettünk.



Hogyan született meg a Dramatizált Biblia ötlete?
Évek óta foglalkoztatott a kérdés, hogyan lehet a Bibliához úgy nyúlni, hogy az emberek jól hallják meg az Igét. Ma már egyre kevesebben mennek be a templomokba, a 21. század eszközei viszont segíthetnek abban, hogy a zaj diktatúrájának világával szemben, amelyben élünk, tudjunk a kellő csendre odafigyelni, amelyben csak az Ige van, és semmi más. Arany Tamás és Háda János kollégáimmal összeültünk, mert Isten a szívünkbe helyezte, hogy készítsünk olyan dramatizált bibliafeldolgozást, amilyen még nincs Magyarországon, csak külföldön. Felvetettük, mi lenne, ha Mózes első könyvétől A jelenések könyvéig feldolgoznánk mindent, mint a régi rádiójátékoknál, ahol nemcsak felolvasás volt, hanem dramatizálás, zenével. Egy évvel ezelőtt páran összeálltunk és bele is kezdtünk.

Könnyű volt rávenni ilyesmire a kollégákat?
Első szóra jöttek. Ebben ugyan az is szerepet játszhatott, hogy a művészember szeret olyasmibe belefogni, amibe soha korábban, pláne, ha valami teljesen újról van szó, de azért nem hiúságból vállalták el, hanem a projekt üzenetértéke miatt. Magyarország legnívósabb színművészeivel folyik a munka. Izgalmas útra léptünk, amely sokakat vezethet hitre, és hisszük, hogy ha kopogtatunk, akkor itt-ott ajtók nyílhatnak meg. Az a cél, hogy minél több emberhez eljusson az Ige. Tálentumunk és szakmai tapasztalatunk nemcsak ajándék, de lehetőség is egyben, ezért élnünk kell vele ennek érdekében.

Melyik bibliafordításra esett a választás?
A Revideált Új Fordítást (RÚF 2014) használjuk, a Magyar Bibliatársulat Pecsuk Ottó vezetésével partnerünk ebben. Én is ezt a fordítást forgatom. Csapatunk ökumenikusan, alulról szerveződött, ezért arra is nyitottak vagyunk, hogy később más fordításból is olvassunk majd. Nem akarunk egymás között azon vitatkozni, hogy melyik fordítás az elsődleges, hanem arra koncentrálunk, hogy az Ige, amely közös igazságunk, minél többekhez eljusson. Nem veszünk el belőle, nem teszünk hozzá, hanem ténylegesen a leírt szöveg hangzik el elejétől a végéig. Nyelvében él a nemzet, ahogy már Széchenyi is mondta, az Ige pedig hallás útján épül be az emberbe, tehát ez egyben evangélizációs forma is, kifejezetten magyar közegre ültetve.



Mit jelent pontosan a szöveg dramatizálása?
Egyrészt színészi eszközökkel próbáljuk életre kelteni a szöveget. Emberhangon, embernek. Mivel a szövegek kellően emelkedettek, ezért minden további pátoszt mellőzünk, hogy befogadható maradjon. Jézust úgy szólaltatjuk meg, hogy a hallgató azt érezze, ott ül vele a szobában és vele osztja meg főpapi imáját. Lehet, hogy a hallgatóság utólag felismeri, kié volt ez az ismerős hang, vagy elgondolkodik rajta, hogy korábban moziban, tévében vagy színházban hallotta-e, de ott és akkor a dramatizálásnak köszönhetően jobban bele tudja élni magát az elhangzottakba. Másrészt a szöveghez egyedi zene és egyedi zörejek, hangok készülnek, hogy még mélyebb befogadást tegyenek lehetővé, ezek is fontos eszközei a dramatizálásnak.

Milyen munkamegosztással zajlik mindez?
A művészeti vezető én vagyok, de a dramatizálás közös feladat. Akárcsak a színházi próbafolyamatok kapcsán, a szerepértelmezésnél itt is a színészből indulunk ki, de már sok minden a szereposztással eldől. Közösen átbeszéljük az adott szakasz kultúrtörténetét, szellemi hátterét, és utána addig próbálunk, amíg rá nem találunk az adott szerephez leginkább illő színészi játékmódra.

Meddig sikerült eljutni a projekttel?
A Covid-lezárások alatt több mindent sikerült felvenni, például János evangéliumát, bizonyos páli leveleket, részleteket a Teremtés könyvéből, és néhány zsoltárt. A kész hanganyagot megkevertük, és közrebocsátottuk a projekt saját honlapján (dramatizaltbiblia.hu), amelyhez YouTube-csatorna és Facebook-oldal is tartozik. Az egész projekt még sok száz munkaórát igényel, és mindig annyi munkát végzünk el egyhuzamban, amennyi forrásunk, időnk, lehetőségünk éppen van. A Dramatizált Biblia közösségi finanszírozású projektként valósul meg, mint a ma ismert The Chosen című sorozat is az USA-ban. Bár nagyon sok önkéntesünk van már, de több forrásra lenne szükségünk, ezért adományokat gyűjtünk. Ha a hanganyag hallgató fülekre lel, látó és érző szívekre talál, akkor megyünk tovább.



Mi mindenre kellene még támogatás?
Ugyan önkéntes alapon dolgoztuk végig az elmúlt egy évet, de az Ige is arra emlékeztet, hogy „méltó a munkás a maga bérére” (Lukács evangéliuma, 10. fejezet, 7. vers), ezért valamiféle honoráriumot szeretnénk adni a résztvevőknek. Amellett a Szinkron Alapszakszervezet alelnökeként azt látom, hogy nagyon sok profi szinkronstúdiónk van, és ha ezeket párhuzamosan használhatnánk a projekthez, akkor pár hónap alatt az egész Bibliát föl lehetne venni. Ehhez is további támogatásokra lenne szükségünk. Tervezünk egy okostelefonos applikációt is. Elő van készítve hozzá minden, de a fejlesztése 15-20 millió forint. Hogy érzékeltessem a nagyságrendeket, jelenleg párszázezer forintunk van, ez most arra elég, hogy méltó módon vehessük fel Máté evangéliumát.

Akadnak támogatók?
Természetesen, sokan adományoztak már a cél érdekében. Volt például gyülekezet, aki kifejezetten erre szervezett gyűjtést, egy szegény özvegyasszony pedig még mentegetőzött is, hogy csak kevéssel tud hozzájárulni, de leírta nekünk, mennyire szereti hallgatni a felvételeinket. Ezek a szívmelengető gesztusok is támogatást jelentenek, nemcsak a pénz. Mindenki más módon áll mellénk. Támogat minket a Mikroszinkron Stúdió, a DDS stúdió, a „Jármika” Jövőkép Gyermekalapítvány, a Hadart Színház, és még sokan mások is. Kiemelném a Magyar Bibliatársulatot, a Magyarországi Református Egyházat, a Golgota Keresztény Gyülekezetet; és még a Magyar Katolikus Egyháztól is kaptunk lehetőséget arra, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson két helyszínen is tartsunk bemutatkozást.

A kezdeményezés KultúrApostol Csoport neve alatt indult. Erről a csoportról mit kell tudnunk?
A Kultúrapostol Csoport egy formálódó keresztyén projektgazda brand. A feleségemmel van egy Kultúrapostol Kft. nevű cégünk. A cégnevet a feleségem adta még tíz évvel ezelőtt, mondván, hogy ez jó hívószó mindazok számára, akik hisznek a kultúrevangélizációban. Ez a cég áll a projekt mögött, de erre építenénk fel a missziós célú brandet is. Már sokan csatlakoztak a csoporthoz, nem csak színművészek.



Milyen nehézségek járnak ezzel a missziói szemlélettel?
Nehéz akkor, amikor Isten azt mondja, menj és csináld, de te egy fal előtt állsz és fogalmad sincsen, hogyan fogod megmászni. Ilyenkor mindig csak a következő lépésre kell koncentrálni. Ez utóbbi pedig azért nehéz, mert a nagy vízió elviszi a mindennapi tevékenységtől a fókuszt. Jézus azonban nem azt mondta, hogy könnyű lesz őt követni, hanem azt, hogy a vége lesz jó, ha kitartunk. Folyamatosan imádkozunk bölcsességért, hogy jókor mondjunk igent és nemet, és hogy lássuk, éppen mi a legfontosabb a projektben. De rengeteg áldást is megtapasztalunk, a pozitív visszajelzéseken túl is.

Miket tartalmaznak ezek a pozitív visszajelzések?
Volt, aki azt mondta, hogy milyen vagány volt hallgatni, ahogy János, Jézus legkedvesebb tanítványa Amerika Kapitány hangján vall színt az Igéről. Én vagyok ugyanis Amerika Kapitány magyar szinkronhangja. Ilyesfajta visszajelzésre igazán nem számítottam. Volt, aki azért hallgatott bele a felvételekbe, mert máshonnan ismerte a nevemet és ez keltette föl a kíváncsiságát. Többen írták, hogy milyen jó színészeket ilyen helyzetben látni, ismerteket és kevésbé ismerteket egyaránt, vagy hogy mennyivel könnyebb így befogadni egy hosszú evangéliumi szakaszt. A világ minden tájáról kapjuk a visszajelzést, hogy várják az újabbat.

A projektben résztvevő kollégák milyen élményekkel lettek gazdagabbak?
Az egyikük azt mondta, hogy bár korábban is hívőnek tartotta magát, mégsem járt templomba, de azóta, hogy megcsináltuk vele a felvételt, rendszeresen forgatja a Bibliát. Hiszem, hogy mindez a részt vevő kollégáimra is kihat. Lehet, hogy nem mindannyian fogják naponta olvasni a Bibliát, mégis elér a szívükig az üzenet a felvétel során. Áldás számunkra, hogy ilyen anyaggal dolgozhatunk, és hogy a hit hegyeket tud megmozgatni. Még egy kis létszámú imacsoport is alakult közöttünk.



Milyen egyéb áldásokat tapasztaltak meg a Dramatizált Bibliának köszönhetően?
Áldás, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus során két színpadon is állhattunk, és kétszer egyórás műsort készíthettünk. Óriási áldás volt nézni az embereket, hogy tátott szájjal hallgatták, majd azt kérdezték, mikor és hogyan juthatnának hozzá többhöz. Áldás az, hogy erre igény van. Áldás, hogy akarják és szeretnék. Áldás, hogy beszélgetnek velem erről. Áldás, hogy középső gyermekem büszkén vitte be az iskolába a felvételeket, amikor a Bibliáról tanultak. A fiam azt mesélte, hogy az osztálytársai tátott szájjal hallgatták, és pillanat alatt elröpült az óra. A következő órán pedig erről beszélgettek. Valahogy ez a forma áthatol a bedugott füleken és a bezárt szíveken is.

Vajon miért működhet hatékonyabban ez a fajta evangelizáció, mint más formák?
Világunkban mára szinte minden a fordulópontjához ért, sokszor ezért nem működik a direkt evangelizáció. Ez a fajta mégis valahogy elér az emberekhez. Áldás, hogy olyasmit csinálhatok ebben a nagy zűrzavarban, amelyhez tehetségem van, és amelyről érzem, hogy Isten erre hívott el. Annyiféle szöveget olvastam és adtam már elő, de ennél eredetibb és autentikusabb szöveghez nem tudnék nyúlni. Ez a szolgálat számomra letisztultabb, világosabb, tisztább minden másnál. Nem tudom, miért, de dübörög bennem ez az elhívás. Áldás, hogy nem nagyon éreztem eddig, hogy meg kellett volna alkudni. Merthogy egy főnökünk van: az Atya. És azért dolgozunk, hogy aki ezt még nem tudja, az is ráébredjen erre.


Barna Bálint
Képek: Sallak Dóra