Két évvel ezelőtt gyönyörű pár bakancsot kaptam születésnapi ajándékként a feleségemtől. Dizájnos és vastagon bélelt, megfelelő védelmet biztosít a hideg napokon, remekül ellátja feladatát. Noha ehhez mérten igyekszem a legnagyobb becsben tartani, azért mégiscsak egy lábbeli, és nem tudom megmenteni a sártól, a latyaktól vagy éppen egy hideg pocsolyától a zuhogó esőben. Eddig mindig sikerült megtisztítani, de van egy aprócska folt, amit sehogy sem tudok róla eltávolítani. A makacsabbnál is makacsabb fajtából való, zsír- vagy olajszármazék lehet. Főzni nem bakancsban szoktam, ezért talán egy tankolás után cseppenhetett rá valami – nem tudom, talán nem is fog kiderülni. Lábbelim hibátlanul funkcionál, az az egy folt azonban mindig emlékeztetni fog arra, hogy jobban vigyázzak rá: továbbra se vegyem fel, ha épp fasírtot sütök otthon, és tartogassam a tank számára a pisztolyból kilöttyenő üzemanyagot a kútnál.

Mintha a saját életemet látnám magam előtt. Vannak helyzetek, amikor nem tudom kivédeni a világ támadásait. Újra és újra be leszek szennyezve, lehet épp a saját akaratomból. De ahogyan piszkos lettem, ugyanúgy meg tudok tisztulni, és tovább folytathatom az utamat. Igen, mindig lesz egy folt, amit nem tudok lemosni magamról akkor sem, ha minden létező tisztítószert bevetek – de nincs is rá szükségem. Lehet, mások nem is veszik észre. Én viszont igen, és ez emlékeztet arra, hogy nagy becsben tartsam azt, ami tisztává lett. És Akitől ajándékba kaptam.