Ének az öröm nagy napjáról

Gondoltunk már január elsejére úgy, mint az év egyik legnagyszerűbb napjára? Akár nem találunk semmi felemelőt az ünnepben, akár kedves számunkra az Újév, ünneplésünk akkor is megújulhat az egyik gyönyörű latin himnusz által.

Keresztyén körökben többször tapasztaltam azt, hogy a Szilveszter és az Újév idegennek, megfoghatatlannak, túl világinak tűnik. Ilyenkor jól ismert szólamok, jókívánságok hallatszódnak a boltokban, utcákon, a különféle közösségekben, baráti társaságokban. A petárdák, tűzijátékok, kürtök zaja, a pezsgők, borok, pálinkák íze és illata számunkra már megszokott – sokszor érezhetjük, hogy nincs semmi „új” az Újévben. Ráadásul nem egyházi ünnepről beszélünk, a karácsonnyal, húsvéttal, pünkösddel talán könnyebb azonosulni, mint január elsejével.

Istennek és a videómegosztóknak hála, valami egészen felfrissítő juthat el hozzánk ezen a napon. E jelzőben épp az a csavar, hogy kilencszázéves dologról beszélünk. Akkor is megünnepelték az Újévet – többféleképpen, pont úgy, mint 2019-ben. Az észak-spanyol város, Santiago de Compostela Jakab apostolról kapta nevét, aki a hagyomány szerint itt nyugszik. A középkor óta zarándokolnak ide, ezt a zarándoklatot és turistaútvonalat ma El Camino-ként, Szent Jakab-útként ismerjük. A tizenkettedik században számos egyházi ének született itt, a város a középkori zene egyik megújítójának tekinthető. Az énekeket író szerzetesek egyik célja az volt, hogy a dallamok megszólítsák, elérjék és Istenhez vezessék a zarándokokat.

Ebben a szellemiségben született meg a Novus Annus dies magnus kezdetű latin himnusz. A három versszak refrénnel egészül ki, a szöveg tartalma számunkra talán új megközelítésben fogalmazza meg az új év első napjának üzenetét. Ezt az ünnepet is megtölthetjük érvényes, szent, tiszta tartalommal, ahogy ez a himnusz teszi. A dallam dór hangsor, amelyet gyakran használtak a középkorban. Nem véletlenül, hiszen közvetlenül hat a lélekre: megtisztítja, elcsendesíti, feltölti azt. Dór hangsorban íródtak például a Felvirradt áldott szép napunk, Aranyszárnyú angyal száll a földre le vagy a modernebbek közül az Uram, közel voltam hozzád, mégis elszakadtam kezdetű énekek. A Novus Annus is megtisztít, felüdít, Istenhez vezet.

 

Bátor kijelentésnek tűnhet január elsejét az év egyik legnagyszerűbb napjának nevezni. E latin himnusz mégis ezt fogalmazza meg, mert az egész üdvtörténet és Isten kegyelmének nézőpontjába helyezi az Újévet. Így már egészen más lehet a koccintás, a fogadalom, a jókívánság légköre. Így megújulhatnak a jól ismert szokások, köszöntések, ünnepi pillanatok. Így már ez a többszáz éves ének is felfrissítően juthat el hozzánk, 2019-ben.

A szöveg szabad fordításban a következő:

1. Az új év az öröm nagy napján kezdődik.
Az örök fény az égi testből jön hozzánk.
Teljes kegyelem törli Éva anyánk kegyetlen hibáját,

 Mert így a paradicsom teremtője, az új Ádám, az elsőszülött visszatér hazájába, felkészítve az utat a keresztáldozathoz.

2. Mindenki örökké hódoljon az Úr házában,
Amelyet az ő szent nevében megszenteltek és felkentek!
Légy kegyelmes és örülj: üdvösség adatik az embernek,

Így a paradicsom teremtője, az új Ádám, az elsőszülött visszatér hazájába, felkészítve az utat a keresztáldozathoz.

3. Ezen az ünnepen, ó Krisztus, tölts meg minket boldogsággal!
Te, aki mennyei hatalommal bírod a világmindenséget,
Mentsd meg kegyelmeddel egyházad énekét!

Így a paradicsom teremtője, az új Ádám, az elsőszülött visszatér hazájába, felkészítve az utat a keresztáldozathoz.

 

Somogyi Csaba