Ó, Úr Isten, tekints hozzánk – Ps. 12 (J. H. Schein feld.)
Mely igen jó légyen az egyenesség- Ps. 133
Erős vár a mi Istenünk – Ps. 46. (L. Osiander feld.)
J.Crüger–Csorba I.: Az öt „sola" (Csak egyedül a Szentírás...)
Magnificat (C. Goudimel feld.)
Mendelssohn: Verleih uns Frieden (Adj békét földi éltünkben)

A vesperás zsoltáros részét – évek óta szokásos módon – a 12. és a 46. zsoltár Luthertől származó átdolgozása keretezi. Az „Ach Gott vom Himmel sieh darein” német kezdősorú Luther-korál tulajdonképpen panasz-zsoltár, mely a reformáció első énekei közé tartozik. Megdöbbentően mai ez az öt évszázados kép: elfogytak a kegyesek, hitetlenség, hazugság uralkodik a világban. (Ma még rosszabbat is mondhatunk: közömbösség.) A harmadik versben azonban megnyílik a menny és Isten kinyílvánítja, hogy megvédi és megerősíti az övéit. A Luther-ének 1569 és 1806 között benne volt a debreceni református énekeskönyvekben is, szövegét – kis változtatással és összevonásokkal – onnan vettük. Az „Ein feste Burg” kezdetű 46. számú Luther-zsoltár szintén Isten oltalmazó hűségéről és arról tesz bizonyságot, hogy bár a harc még javában folyik, de a végső győzelem felől nem lehet kétség. A két Luther-psalmus a 133. zsoltár egy magyar parafrázisát keretezi, mely Isten népének belső rendjéről ír: „Miképpen áldja meg ezeket Isten, Kik őreá, mint atyjukra hallgatnak És szeretettel egymás között vannak.”

A liturgia második felében a reformátorok alapvető teológiai látását összefoglaló hitvallást: az „Öt sola”-t énekeljük el Johann Crüger dallamára – és feldolgozásában. Az „Öt sola” azt az öt alapvető hittételt sorolja fel, amelyek a reformátorok hite szerint a keresztyén élet és hit gyakorlásában a legfontosabbak. Az ének szövegét Csorba István evangélikus egyházzenész írta a reformáció mögöttünk lévő jubileumi évére készülve, még 2015-ben.

A vesperás liturgiájának imádság-szakaszát a verzikulus nyitja a 141. zsoltárból vett könyörgéssel: (Jusson el hozzád, Isten a mi esteli könyörgésünk.  És szálljon mireánk a te irgalmasságod.) és a Miatyánk zárja.  Az imádságra indító Magnificat-éneket Szenci Molnár Albert átköltésében, genfi dallamra énekeljük, majd a csendes percet követően szintén Luther-ének: a Verleih uns Frieden Mendelssohntól származó feldolgozása szólal meg. A Da pacem Domine / Adj békét a mi időnkben - kezdetű, békéért könyörgő középkori gregorián antifona Luther és kortársai számára is rendkívül fontossá vált – gondoljunk mindenekelőtt a török veszedelemre, valamint a Krisztus egyházának megújítására törekvők elleni üldözésekre. Mendelssohn kantátájában a szöveg – saját dallamot nyerve – háromszor hangzik fel, melyet magyar fordításban, Túrmezei Erzsébetnek az evangélikus énekeskönyvben található szövegét ráalkalmazva énekel a kórus.

Végül fontos megjegyzés, hogy az énekrend több tétele is református énekeskönyvünk megújítására készülve annak tervezett új dallamait és szövegeit tartalmazza.