Verőfényes napsütés fogadott minket a Kecskemét melletti Emmaus Ház udvarán, mikor péntek kora délután begurultunk kisbuszunkkal, hogy előkészítsük e szent terepet, hiszen nem emberi okoskodás végett vonultunk ki egy hétvége erejéig a külvilágtól egy kicsit távolra. A csönd, a csupasz akácfák, a természet valahogy azt sugallta, hogy Isten közel enged minket magához, Őt kerestük, mikor párkapcsolatról, férfiről és nőről szerettünk volna többet tudni, mit jelent Isten szerint szeretni a másikat, helyesen értékelni önmagunkat, egymást.

A Református Fiatalok Szövetsége mindig is olyan fiatalos témákat választott az alkalmakra, amelyeket a világ is ismer és megvan a maga lelkileg sokszor megdöbbentően sötét válasza, azonban a fiatalokban is ott van az az űr, amit csak Isten tölthet be – ezt az űrt most a párkapcsolat mint főtéma formálta. A hétvégén 110 fiatal került közelebb Istenhez, a témához, megértve azt, hogy közösségben kell élnünk, szeretve és tisztelve egymást.

Lassan megtelik a ház, valaki az alagsorba, valaki az emeletre kerül, közös találkozóhelyünk a konferenciaterem, ahol kicsit fáradt, de várakozást sugárzó tekintetek találkoznak. Némelyek Kárpátaljáról, mások a Dunántúlról is eljöttek, mert valami áldottat, e gonosz világon túlit, mennyeit szeretnének kapni. A főelőadók személyében Fodor Attilát és Fodorné Ablonczy Margit dunamelléki ifjúsági lelkészt vártuk, akik több előadás, áhítat és egyéb szolgálat keretén belül is régóta foglalkoznak párkapcsolattal, a családdal, a fiatalok közötti misszióval.

A csoportbeszélgetéseken visszatérő gondolat volt, hogy amíg önmagunkat helyesnek vagy inkább hibátlannak véljük, addig a környezetünkben élők, a társunk szükségszerűen csak értéktelen lehet. Különösen igaz ez akkor, ha Istenre gondolunk, aki alig várja, hogy segíthessen nekünk, de önigazolásunk nem engedi ezt. Amint megtörténik, hogy önmagamat tökéletlennek, kegyelemre, fejlődésre szorulónak tartom, úgy Isten formálni kezd – egyben esélyt adunk másoknak is, hogy értékessé váljanak a szemünkben. „Ez az, amit nagyon nehéz elfogadnom. Önmagamnak is olyan mércét állítottam fel, aminek senki nem tud megfelelni, még Istennek sem sikerülne" – hallom a folyosón egy kamasztól. Ma nagyon erősen hat a gondolat: a külső körülmények, a kinézet, a tárgyak milyensége tesz minket értékessé és széppé. Abban erősödtünk meg mindannyian, hogy Isten olyan belső szépséget adott nekünk, amit nem befolyásol semmilyen szer, ruha, divat, ami megmarad életünk végéig, ez tart fönn házasságokat, kapcsolatokat akár egy életen át.

Különös tekintetekbe akadtunk, mikor főelőadóink a hétvége központi igéjéről beszéltek, mely a 144. zsoltár 12. verse volt: „Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok." Bár furcsának tűnik a kép, de érezzük: a nők erős támaszként élnek a férfiak mellett, akik akkor tudnak nagyra nőni, és egészségben vállalni a férfiszerepet, ha ebben ez a „faragott oszlop" a segítségükre van. A zsoltáros hasonlata értette meg velünk, hogy az egyedüllétnek, bár lehet Isten elkészített célja, alapvetően nem kell elsődleges állapottá válnia az életünkben. Hiszen Isten olyan ismeretlen területre hív, melyet meg kell hódítanunk – nem visszaélve a hatalmunkkal, hanem birtokba venni azt a boldogságot, amit a Teremtő készített el nekünk.

Isten újat készített el a szombati közgyűlés által is, hiszen Molnár Zoltán elnököt Rácz Gábor, a REFISZ egykori titkára váltotta, leköszönt továbbá Veres Péter is, aki a lelkészi tisztséget adta át Pogrányi Károly diósdi lelkipásztornak. Maga az elnökség is megújult, külön öröm számunkra, hogy többen teológusok, ezért az is célként fogalmazódott meg, hogy a lelkészi hivatásra készülőkben erősítsük a fiatalok közötti szolgálat fontosságának gondolatát. Öröm volt látnunk, hogy Istennek terve van a közösséggel, új utakat mutatott meg nekünk, amire lépve céltudatosan szólíthatjuk meg fiataljainkat. Frissességet hoz ugyanis a REFISZ életébe nemcsak az elnökség, de a szervezeti honlap megújulása és az is, hogy missziós útjaink térképére felkerült egy újabb gyülekezet, a pilisi.

Vasárnap úrvacsorás istentiszteleten hallottuk új REFISZ-lelkészünktől, Pogrányi Károlytól, hogy Krisztus mellettünk van lélekben életünk mindennapjaiban, ahogy az emmausi tanítványok életében is megjelent – sok ember ugyanakkor fejét lehajtva sétál az utcán, élő koporsóként kopogja végig az életét. A párkapcsolat tehát lehetőség, ajándék Istentől, mely nem mindenkinek adatik meg, az újjászületésre viszont mindenkinek szüksége van.

Somogyi Csaba 

Képek: REFISZ