Érkezés

 

Azok, akik látták az arcát, tudják,

hogy az igazi otthon nem lesz ismerős.

Nem találod majd ott a játékot,

amit elvesztettél a mezőn hétévesen,

nem lesznek majd ott messzire kóborolt háziállataid,

és nem lesz ott a véletlenül szétszakított rajzod sem,

ami után olyan sokáig sírtál,

 

mégsem hiányzik majd semmi,

és nem is lesz semmi hiábavaló,

az idő sem múlik többet úgy észrevétlenül,

ahogy a bevásárlókosárban a zacskó liszt néha

folyni kezd,

 

és ő ott lesz, a térdére ültet,

és mintha csak belealudtál volna egy filmbe,

elmeséli neked,

hogy ha nem halsz meg,

hogyan folytatódott volna az életed,

 

csak az lesz majd furcsa,

hogy egyre nehezebben tudod felidézni,

milyenek voltak a vonásaid,

félsz, hogy elfelejted az arcod,

mint egy rég nem látott rokonét,

de aztán körbenézel,

magadra ismersz a körülötted lévő dolgokban,

felismered a folyó fölé hajló fában a hátad görbületét,

a törzséről lefejtett kéregben hajad színét,

és nem keresed többé megszállottan magadat,

mert akkor már mindenhol ott leszel.

 

És soha többé nem talál beléd utat a félelem.

 

 

 

Képek: Szabó Dóra Sarolta