A kulcsszó
A kulcsszó továbbra is a misszió, az új gyülekezetek szervezésének az ügye.
– Hosszú előkészület után tavaly volt először, hogy konszenzussal, anyagiak áldozásával, az egyházkerület missziói bizottságának odafigyelésével, koncepciózusan folyt az új gyülekezetek szervezése. Ez azért nagyon fontos, mert be kell tölteni a missziói parancsot. Oda kell menni, ahol az emberek vannak. Szociológiai kényszer is, hogy majd' félévszázados kihagyást kell pótolnunk – utalt Szabó István az egyre erősödő migrációra. A lakosság mozgása ugyanis az egyházat arra „kényszeríti", hogy ott szervezzenek új gyülekezeteket, ahol egyáltalán nem voltak, vagy a korábbi közösségek megsemmisültek. A püspök felhívta a figyelmet, hogy bár a missziói munkában most nagy szabadsága van az egyháznak és szabadon hirdetheti az evangéliumot, de a történelem bármit hozhat, a mostani feltételek nem biztos, hogy mindig adottak lesznek.

Nem mindegy, ki tanítja az etikát
Újévi beszédében a püspök szólt arról is, hogy a hittan és etika kötelező bevezetése a közoktatásba nem feltétlenül az egyházakat abszolút mértékben támogató oktatáspolitikai döntés volt.
Szabó István szerint az új szabályozással verseny(helyzet) jön létre, amelyet nem tud azonnal megnyerni az egyház. (A tervek szerint a jövő évtől a gyerekeknek választaniuk kell majd, hogy hittant vagy etikát szeretnének tanulni. Jelenleg Magyarországon a diákok 30 százaléka jár valamely felekezet hittanóráira – a szerk.)
– Az etika- és hittanoktatást nem miattunk találták ki, hanem azért mert Franciaország mellett Magyarország volt az egyetlen európai ország, ahol a közoktatásban nem volt kötelezően etika vagy hittan. A rendszerváltozás után húsz évvel valóban ideje volt elgondolkodni arról, hogy a diákok nem hallottak még a négy fő erényről sem. Kérek minden lelkipásztort, szólítsa meg a gyülekezetébe járó pedagógusokat, hogy iskolájukban jelentkezzenek etikaoktatónak, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy volt pártkatona vagy hívő ember beszél a gyerekeknek igazságról, szeretetről, hűségről, becsületről, nagy erkölcsi kérdésekről. Az etikaoktatáshoz szükséges képzést számos helyen meg lehet szerezni – tette hozzá.

Trendi megoldások helyett
Az igehirdetés fontosságára is emlékeztetett Szabó István.
A püspök úgy fogalmazott, hogy „bár megy a flitter és a csili-vili az interneten", az emberek az igazságra és személyességre vágynak, és az igehirdetéskor a lelkipásztor nem arctalan tömeghez beszél.
– Az igehirdetés számunkra, lelkipásztorok számára már Kálvin megfogalmazásában is nem puszta kommunikáció, hanem saját igeélményen alapul, folytonos készülés, odafigyelés és önmagunk spirituális karbantartása.

Franchise és pokol
A tavaly januári lelkészértekezlethez hasonlóan idén is az egymás iránti szolidaritásra biztatta a püspök a lelkészeket a javadalmazásuk közötti különbségek miatt. Akár tízszeres különbség is lehet az egyes lelkipásztorok fizetése között.
– Pokolra megyünk mind, ha ezt hagyjuk. Természetesen nem lehet a lelkészek javadalmazását franchise rendszerben elképzelni, vagyis hogy mindenki fillérre pontosan ugyanannyit keressen, de a meglévő szakadékok nagyok, ezen változtatni kell.

Feléli tartalékait
Szabó István nemcsak az aktív lelkészek, hanem a nyugdíjasok helyzetét is szóba hozta. Számos lelkipásztor szinte filléres nyugdíjat kap, amit szégyennek nevezett.
A püspök úgy vélte, hogy a zsinati tanács elhamarkodott döntést hozott az idei költségvetés elfogadásakor, amikor arról határozott, hogy az egyházi nyugdíjintézet ettől az évtől már nem kap támogatást a közegyháztól. Ennek az lehet a következménye, hogy a református nyugdíjintézet kénytelen lesz felélni tartalékait, ami két-három éven belül bekövetkezhet.

Kiszállni a mókuskerékből
A lelkipásztorok pihenésével összefüggésben elhangzott, hogy a Dunamelléki Református Egyházkerület minden lelkésze számára szeretné biztosítani a szombat-félév igénybevételét.
A szombat-félév olyan fizetett szabadság, amikor a lelkipásztor hat hónapra elutazhat, a helyettesítéséről pedig az egyházkerület gondoskodik az egyházmegyével egyeztetve. A hathónapos pihenő elegendő idő lehet arra, hogy a lelkész kiszálljon a mókuskerékből, megerősödjön, majd a szabadságról visszatérve újult erővel álljon munkába. A püspök a bejelentette azt is, hogy rövidesen megállapodást kötnek a református Bethesda Kórházzal, így a lelkészek szűrővizsgálatát egyszerűen és rövid időn belül megoldhatják. Ennek költségeit az egyházkerület állja majd.

Szószék és politika
A püspök bölcsességet kért a lelkészektől, ugyanis láthatóan már idén beindítják a pártok a politikai kampányt a 2014-es parlamenti választásokra. Szabó István szerint idén a kampány egyik eleme az lehet, hogy némely pártok „ki akarják szabadítani az egyházakat az 'orbánista diktatúra' öleléséből".
– Kérek mindenkit, hogy maradjunk higgadtak és bölcsek, hiszen kemény provokációra számíthatunk. Nekünk nem kell vagdalkozni és kampányolni, csak az evangéliumot hirdetni hűséggel.

A fiú
A Dunamelléki Református Egyházkerület lelkészértekezletén Sípos Aba Álmos a református egyház „A fiú" című karácsonyi kampányfilmjével kapcsolatban azt mondta: örült, hogy az egyházkerület vezetése tiltakozását fejezte ki a film miatt, továbbá kérte, hogy a későbbiekben is fogalmazzanak meg véleményt a fontos ügyekben. Tarr Zoltán lelkipásztor, zsinati tanácsos pedig úgy fogalmazott, hogy a film bemutatása előtt volt ugyan konszenzuskeresés, végül mégsem jutottak konszenzusra.

Kontraszt és Csillagpont
A találkozón Szontágh Szabolcs ifjúsági referens a Csillagpont református ifjúsági találkozóra hívta fel a figyelmet. A találkozót idén július 23 és 27. között rendezik Mezőtúron. Böttger Antal lelkipásztor arra kérte a lelkészeket, hogy imádkozzanak a missziói gyülekezetekért és segítsenek az „újaknak” testvérgyülekezeteket találni.
Illés Dávid esperes a Kontrasztkiállítást ajánlotta a résztvevők figyelmébe.
A református egyház és a rendőrség közös tárlatát a dunamelléki egyházkerület jóvoltából meghosszabbítva, júniusig láthatják az érdeklődők Budapesten. A Kontraszt eddig 10 ezer látogatót vonzott a fővárosban.
Illés Dávid emlékeztetett, a tárlat kiváló lehetőség arra, hogy az egyház kapcsolatokat alakítson ki a középiskolákkal A kecskemétiek hálaadásra invitálták a résztvevőket; tavaly ünnepelték az új kollégium centenáriumát, jövőre pedig 450 éves lesz a Kecskeméti Református Kollégium intézménye.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Füle Tamás

Tizenkét egykori teológushallgató vett részt annak a képnek az avatásán, amely 1956. október 23-án ábrázolja őket a felvonuló tömegben. Az MTI tulajdonában lévő fénykép a Magyar Nemzet ünnepi számában jelent meg tavaly ősszel. Az emblematikus képet a budapesti teológián helyezték el ma délelőtt. Az ünnepségről szóló beszámolónkat itt tekinthetik meg.

------------- 

A MRE Kommunikációs Szolgálata az alábbi tájékoztató közlésére kérte portálunkat:

Tájékoztatás a Zsinati Tanács nyugdíjügyben hozott határozatairól 

A Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke Dr. Szabó István január 7-én az egyházkerületi lelkészértekezlet közösségében tartott beszámolójában egyebek mellett a lelkészi nyugdíjakról és a Református Lelkészi Nyugdíjintézet finanszírozásáról is szólt. Püspök úr, aki az MRE Zsinati Tanácsa tagja és az Elnökségi Tanács részéről a nyugdíjügyek referens püspöke, félreérthető kijelentéseket tett a dunamelléki református portál, a parokia.hu beszámolója szerint – amelyet a 2013. január 20-i Református Lapja is átvett –, ezért szükségesnek tartjuk a teljes körű tájékoztatást.

A püspöki beszámolóban elhangzott, hogy a zsinati tanács döntése értelmében az egyházi nyugdíjintézet ettől az évtől már nem kap támogatást a közegyháztól. Ezzel szemben az MRE Zsinati Tanácsa 2012. december 5-én, az Egyház 2013. évi közegyházi (országos feladatokat finanszírozó) költségvetése elfogadásakor 129.200.000 (azaz százhuszonkilencmillió-kettőszázezer) forint támogatást szavazott meg a Református Lelkészi Nyugdíjintézet működéséhez és feladatellátásához (konkrétan a közegyházi költségvetés II.10.3.1., II.10.3.2. és III.1. sorain). A Zsinati Tanács arról is határozott, hogy a Nyugdíjintézet 2012.évi gazdálkodása zárását követően, a közegyházi gazdálkodás elmúlt évi eredménye függvényében, szükség esetén, további támogatást bocsát a Nyugdíjintézet részére, hogy zökkenőmentesen láthassa el feladatát. Ebből következően a Református Lelkészi Nyugdíjintézet nem szorul tartalékai felélésére.

A Magyarországi Református Egyház nyugalmazott lelkipásztorai nyugellátását az Egyház szavatolja. A Református Lelkészi Nyugdíjintézetet a Magyarországi Református Egyház Zsinata hozta létre, s mint ilyen az Egyházon belül működő önálló jogi személy. Az Egyház az általa létrehozott Református Lelkészi Nyugdíjintézeten keresztül teljesíti – a Zsinat által elfogadott rend szerint – az aktív, szolgálatban álló lelkipásztorok utáni TB-, és minimálnyugdíj jogosultság megszerzéséhez szükséges befizetéseket, valamint a nyugállományú lelkipásztorok nyugdíjkiegészítésének kifizetését.

A Magyarországi Református Egyház gazdálkodása - a Zsinati Tanács elmúlt esztendőkben hozott döntéseinek is köszönhetően – kiegyensúlyozott és megbízható, ily módon a lelkészek nyugdíjkifizetése és a Református Lelkészi Nyugdíjintézet működésének háttere is biztosított.

 MRE Kommunikációs Szolgálata
Tarr Zoltán
2013. január 30.

---------------------

Tisztázó szó

A Reformátusok Lapja 2013. február 3-i számában tájékoztatás jelent meg a Zsinati Tanács nyugdíjintézeti finanszírozással kapcsolatos döntéseiről, illetve arról, hogy ennek kapcsán a dunamelléki lelkészértekezleten, ez év január 7-én, félreérthető kijelentéseket tettem volna. (A lelkészértekezleten jelen volt a tájékoztatást jegyző Tarr Zoltán is, a „kiigazítást" ott is megtehette volna.) A közlemény tudatja, hogy a Zsinati Tanács egyházunk ez idei költségvetésében jelentős összeget szavazott meg a Nyugdíjintézet működéséhez és feladatellátásához, illetve döntött arról, hogy a tavalyi gazdálkodás eredményének függvényében, szükség esetén további támogatást bocsát a Nyugdíjintézet részére. A tájékoztató ebben a részben megfelel a valóságnak. Ugyanakkor nem szól arról, hogy egyházunk költségvetései a korábbi esztendőkben jelentős (igaz, évről-évre csökkenő) összeget irányoztak elő a lelkészi nyugdíjkifizetések támogatására, amely nem az itt hivatkozott költségvetési sorokon szerepelt. A tájékoztató a II.10.3. és a III.1. sorokra hivatkozik, én a III.2. sorról beszéltem. A tájékoztató arról sem szól, hogy a Zsinati Tanácson éppen ez utóbbi támogatások fokozatos csökkenését tettem szóvá, miután ez magával vonhatja azt a lehetőséget, hogy a Nyugdíjintézet kénytelen lesz tartalékait is használni. A 2013-as költségvetésben ugyanis ezen a soron már nem szerepel semmilyen összeg. Ez, még egyszer, nem ugyanaz a költségvetési sor, mint a tájékoztatásban hivatkozott működési támogatás. A Zsinati Tanácson erre való tekintettel kértem az idei költségvetés elfogadásának elhalasztását és átgondolását. A korábbi években ugyanis közmegegyezés volt a nyugdíjintézeti tartalékok képzése ily módon való, és lehetőség szerinti, fokozatos növelése felől. Mint a nyugdíjügyek referens püspöke, azért szóltam a lelkészértekezleten a zsinati tanácsi döntésről, mert az MRE kommunikációs szolgálatának a decemberi Zsinati Tanácsról (még aznap) tudósító, nem egészen közérthető tájékoztatása nyomán (www.reformatus.hu/mutat/7606/), többen kérdéssel fordultak hozzám a költségvetési vita ezen tételét érintően. A 2012. december 5-én tartott Zsinati Tanácson hozzászólásomat írásban is mellékeltem a jegyzőkönyv számára, érveimet abban tételesen kifejtettem. A lelkészértekezleten röviden ezt ismételtem meg. (A jegyzőkönyvhöz csatolt hozzászólásom nyilván bárki számára rendelkezésre áll.) A Zsinati Tanács többségi döntéssel elfogadta a költségvetést. Azt viszont nem értem, hogy az aggály kifejezése miért tekintendő „félreérthető kijelentésnek"?

Szabó István püspök 
2013. január 31.