A történelmi előzményekhez hozzátartozik, hogy a trianoni békediktátum után Magyarország elvesztette területének kétharmadát, és százezrek menekültek a megmaradt területekre. Magyarország gyakorlatilag éhezett, hatalmas gazdasági problémákkal küszködött.  Az ínség miatt szünetelt a tanítás, nem tudták fűteni az iskolákat. Ebben a helyzetben a háborútól megkímélt Hollandia küldött segélyadományokat Magyarországra, amelyekből népkonyhákat üzemeltettek, majd 1920-ban negyvenezer magyar gyereket vittek ki Hollandiába feltáplálni. A szegény sorsú gyerekek tízezrei befogadó holland családokhoz kerültek hónapokra vagy akár évekre is. Később, amikor rendeződött a magyarországi helyzet, Sebestyén Jenő teológiai professzor javaslatára elemi iskolát alapítottak holland támogatásból.

A Julianna Iskola különleges abban a tekintetben is, hogy Julianna holland királynőről kapta a nevét. 1926-ban az állam és a főváros hollandok által összegyűjtött pénzből alapította meg Budapest akkor még egyetlen református elemi iskoláját. A megnyitóra még a volt holland miniszterelnök, Colijn Henrik, valamint az akkori magyar kultuszminiszter, Klebelsberg Kuno is ellátogatott. Szabó Imre fasori lelkipásztor felajánlotta az akkor már nem nagy létszámmal működő tanoncotthon egyemeletes épületét, amit átalakítottak, így indult el a Julianna Iskola négy magas létszámú – csaknem negyvenfős – osztállyal. Az iskola nagy hangsúlyt fektetett a valláserkölcsi nevelésre: minden reggel negyedórás áhítattal kezdődött a nap a fasori templomban. A vallásórákon a gyerekek korának megfelelő bibliai történetek magyarázata folyt, az énekórákon pedig zsoltárokat tanultak. Az állami tantervet természetesen akkor is pontosan végre kellett hajtani. Az iskola szellemileg nyitott volt, de nem átjáróház. A Juliannából senkit nem tanácsoltak el rossz magatartása vagy tanulmányi eredménye miatt.

Ahogy szokták mondani, 1926 óta sok víz lefolyt a Dunán, a Julianna elemi iskolából egész intézményrendszer jött létre Budapesten. A fasori gyülekezet óvodát, iskolát, kollégiumi rendszert tart fenn. A legkisebbek az oviban már százhúszan vannak, az iskolában pedig háromszáz diák tanul. Somogyi Péter, az iskolát fenntartó fasori gyülekezet vezető lelkésze szerint nem a véletlen műve, hanem a református hitvalló gondolkodás következménye, hogy egységben található egymás mellett a gyülekezet, a templom és az iskola. A teljes átjárásban együtt lüktet a közösség, ami – mint mondja – óriási lehetőség és ajándék számukra.

A Julianna iskola pedagógusai ugyanazt tartják ma is, amit 90 évvel ezelőtt Ravasz László református püspök megfogalmazott, hogy intézményük bibliás iskola, erős fundamentumra épül. Somogyi Péter lelkipásztort arról faggatom, hogy nem kerülnek-e burokba a Juliannában a gyerekek. Milyen szembesülni a későbbiekben a világ rideg valóságával?
– Nagyon komoly kérdés, hogy mi történik, amikor kikerülnek tőlünk a gyerekek, vajon meginognak-e világi közegben. Sokan jelezték már, hogy kontrasztosan élik meg, ha világi iskolában tanulnak tovább. A mi feladatunk az, hogy pozitív értelemben a világra nyitottan neveljük a gyerekeket, tehát nem elzárni próbáljuk őket attól, ami körülveszi őket, hanem inkább próbáljuk megedzeni a lelki immunrendszerüket.

Hogy mit jelent a lelki immunrendszer megerősítése? Somogyi Péter erre a kérdésre is készségesen válaszol. – Legyen a gyerekeknek olyan értékrendjük, aminek köszönhetően meg tudják különböztetni az értékest az értéktelentől. Az erős lelki immunrendszer képes ellenállni a világ megbetegítő hatásainak, vagyis komoly célunk: ne a világ hasson rájuk, hanem ők a világra. Ez az egész keresztyén életünk alapkérdése is, hogy ne passzívan, bezárkózva a végvárainkban sopánkodjunk, hogy rosszul működik a világ, hanem vegyük komolyan a református címerünk pajzsára írt Igét: Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?  Ez nagyon komoly tartást adhat nekünk ahhoz, hogy ne féljünk attól, ami a világban van, hanem a magunk erejében bízva Dávidként szálljunk szembe Góliáttal – magyarázza.

A kommunizmus időszaka vészterhes volt a Julianna számára is, hiszen 1949-ben államosították az iskolát, ami negyvennégy éven át Gorkij Fasori Általános Iskolaként működött. A Julianna szelleme azonban tovább élt, a növendékek bárhová kerültek az életben, egymást segítették, és összejöttek baráti beszélgetésekre. A köztársaság kikiáltását követően, 1992 szeptemberében újra elindulhatott az iskola, ehhez a hollandok ismét hathatós segítséget adtak. Az iskola ma is viseli magán a holland jegyeket.
– A gyerekek ismerik iskolánk történetét. Szeretnénk a szívükbe plántálni a holland keresztyénekkel való közösségünket. Minden esztendőben van egy juliannás napunk, amikor megemlékezünk névadónkról, illetve van holland testvérgyülekezeti kapcsolatunk is. Idén tavasszal holland-magyar közös hetet tartottunk Balatonszárszón – mondja a lelkipásztor.

A kis meghitt, családias iskolából 2016-ra egész intézményrendszer kerekedett. A háromszáz diák oktatásán és nevelésén harmincfős tantestület munkálkodik. Ahogyan pedagógiai programjukban megfogalmazzák: arra szeretnék tanítani a gyerekeket, hogy ismerjék és szeressék hazájukat, örömmel vállalják magyarságukat, és családjukért, egyházukért, országukért áldozatvállalásra is készek legyenek. Arra törekszenek, hogy a gyerekek sikereket és kudarcokat egyaránt elviselni tudó felnőttekké váljanak. Szeretnék a kisdiákokban felkelteni a tudás és az önművelés iránti vágyat; felnyitni a szemüket arra, hogy rácsodálkozzanak Isten teremtett világára, szép rendjére, gazdagságára, sok titkára.

A 90. tanévben pedig abban reménykednek, hogy Isten ad további szép éveket az iskolának. Az biztos, hogy a tanévnyitón már ma is szűkösnek bizonyul a fasori református templom: a gyerekek nem férnek be együtt szüleikkel, így még egy istentiszteletet kell hirdetni a szeptemberi tanévkezdéskor.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Vargosz

A "juliannás napon" készült korábbi riportunkat a Bibliás iskola címmel olvashatják portálunkon.