Magyar Szentek Vallomásai címmel készül rajzfilmsorozat a Kecskeméti Rajzfilmstúdióban, amely tizenhárom kilencperces részben mutat be nekünk tizenhárom magyar középkori szentet, elsősorban lelki vívódásaikon keresztül. A témaválasztás alapján elsőre talán nem is gondolnánk, hogy református rendezője van a projektnek Békési Sándor teológus és rajzfilmkészítő személyében, aki a sorozat hátteréről és fontosságáról mesélt nekünk.

Hogyan érkezett Önhöz ez a felkérés?
Igen váratlanul érkezett. Nem számítottam rá, hogy valaha még animációs filmet fogok készíteni. Mikulás Ferenc, a Kecskemétfilm producere hívott föl, hogy lenne-e kedvem a magyar középkori szentekről filmsorozatot rendezni. Feldobogott a szívem a félelemtől. Gondolkodási időt kértem, amely nem tartott tovább fél óránál, s már utaztam is Kecskemétre.

Mi az, ami leginkább megfogta ebben a feladatban?
Az, hogy a szentek életének bemutatásával az animációs filmnyelven keresztül a keresztyén hit lényegéről beszélhetek, amelyet ma már annyi előítélet és félreértés kísér. A nem vallásban élőknek fontos tudni, hogyan gondolkodik és cselekszik a keresztyén ember a kísértések és a próbatételek között. Az egyházi szolgálatban lévőket pedig emlékeztetni lehet arra, hogy Krisztus nem azt akarja tőlünk, hogy sikeres menedzserek, hanem hogy szentek legyünk.



Mekkora szabadságot kap az alkotás során Mikulás Ferenc producertől?
Meglepődtem a bátorságán, amikor beleegyezett azon kérésembe, hogy a filmsorozat rendezése mellett a forgatókönyveket magam írhassam és a grafikáját is én tervezhessem. Ez azt jelenti, hogy mind az elhangzó szövegre, mind a filmes látásmódra teljes szabadságot kaptam. Természetesen ezzel a felelősségem is megnőtt.

Kikkel dolgozik együtt a projekten?
Olyan nagyszerű fiatal kollégákkal dolgozom, akiket személyesen nem nagyon ismerhettem a filmezés elmúlt húsz évének kihagyása után. Kecskeméten, illetve az ország különböző területein rajzoló animátorok munkáit Tóth László kivitelezést felügyelő rendezőtársam hangolja össze lelkiismeretesen. Nagyszerűen tudunk együtt munkálkodni a zenei szerkesztővel, Papp Anette-tel, aki a Hittudományi Karon egyháztörténész kollégám, vagy Madácsi Imre hangmérnökkel, aki a szigetszentmiklósi református gyülekezet gondnoka. Olykor mosolyogva nyugtázzuk, hogy a középkori szentekről szóló filmsorozatot reformátusok készítik.



A téma nem új az Ön számára, hiszen például a Parókia portálon megjelent már cikksorozata a magyar szentekről Memoria Sanctorum címen. Mennyiben kapcsolódik a rajzfilmsorozat az ezekben leírtakhoz?
A felkérés előtt fejeztem be huszonnégy középkori magyar szentről írt ismeretterjesztő könyvecskémet, amelyből néhányat közölt a Parókia portál. Ennek megírása valójában egy szellemi és lelki út volt a számomra, keresztyén létem minőségének újragondolása céljából. Végül aztán ezt az asztalfióknak készített emlékeztetőt az idén jelentette meg Memoria sanctorum címmel a sárospataki Hernád Kiadó. Ehhez a munkához készített stúdiumok a film forgatókönyveinek megírásában alapvető segítséget nyújtanak.

A magyar szenteknek nemcsak egyházi legendáik vannak, de igen gazdag néphagyományok is kötődnek hozzájuk. Ezek is meg lesznek jelenítve a rajzfilmsorozatban, vagy csak egyházi forrásokból dolgoznak?
A legalapvetőbb forrásaim a szentekről szóló tanúvallomások, legendák, s fennmaradt történeti emlékek, valamint a Szentírás. A bibliai idézetek rendszeresen elhangzanak ott, ahol a cselekmény indokolja a kijelentéssel való kapcsolatot. A tanúvallomások hiteles szövegei a szentek gondolkodásmódját, olykor saját mondataikat adják vissza. Ezeket amennyire csak lehet, beleszövöm az elhangzó szövegbe. A néphagyományokat csak a legjelentősebb esetekben mutatom be. Ilyen például Szent Lászlónak a leányrabló kunnal vívott cserhalmi ütközete, amelyet erdélyi templomok falfestményeinek képciklusai örökítettek meg, vagy a Patrona Hungariae népművészeti alakja, vagy az Erdélyi Zsuzsanna által gyűjtött népi imádságokból egy-egy részlet. Az elhangzó szövegekben törekszem egy kis archaizálásra is, amelyre 16. századi magyar nyelvű kódexeink inspirálnak, a bibliai idézetek pedig Károli Gáspár fordításában már önmagukban patinásak.



Korábbi nyilatkozataiból kiderült, hogy a szentek történeteit halálos ágyukon elmondott imáikból ismerjük meg. Miért ennyire intim helyzetben jeleníti meg őket?
Technikai és tartalmi okai vannak ennek. Egyrészt egy-egy epizód csupán kilenc perc hosszúságú, ebből is a tiszta játékidő hét és fél perc, nagyon rövid egy rendkívüli élet bemutatására. Az egyedüli megoldást az imádság műfajában láttam, amelynek hétperces időtartama elég hosszúságú ahhoz, hogy a maga teljességében elhangozhasson. Másrészt a személyes imádság, ráadásul a halálos ágyon az utolsó, olyan őszinte, minden kudarcot és minden kegyelmet megvalló számotvetés, amely a megélt hit leglényegesebb pontjaira tér ki.

Mennyire van jelen teológusként az alkotófolyamatban, és mennyire egyeztethető ez össze a rajzfilmes szakma szempontjaival?
Ezt a rajzfilmsorozatot teológiai munkának fogom föl, amelynek csak a nyelve más. Úgy is fogalmazhatnék, hogy dogmatikai és etikai témákat alakítok át rajzokkal megmozdított drámai jelenetsorokká. Evangelizáció a szent életről.



A Második Helvét Hitvallás szerint „Igen hasznos, ha felidézzük a szentek emlékezetét, és a szentek szent példáit mindenkinek követésre ajánljuk.” Hogyan lehet a rajzfilmekkel ennek szellemében megszólítani a református nézőket?
A rajzfilmet sokan nem veszik komolyan, nem tartják olyan fajsúlyos témák hordozójának, mint a színpadi művet, a regényt vagy a többórás játékfilmet. Pedig az animációs film megmozdított képzőművészetként éppúgy kifejező lehet, mint nagy előképei, Dürer, Picasso vagy Szász Endre rajzai, különösen akkor, ha elhangzó beszéddel és zenével párosul. Ráadásul az időt és a teret határtalanul képes sűríteni, az elvont gondolatokat absztrakciójával jobban meg tudja jeleníteni.

A magyar reformátusság jellemzően hallásközpontú, a rajzfilm viszont elsősorban a képi ábrázolásmódra épül. Mennyire van nyitottság erre a fajta vizualitásra az egyházunkban?
A fül és a szem között nem állíthatunk fel konfesszionális határokat, hiszen a teljes ember szólíttatik meg minden esetben. Az, hogy a templomokban milyen arányban oszlik meg a szó és a kép aránya, az istentisztelet szakralitására vonatkozik. A rajzfim deszakralizált műfaj, ahogyan a templomon kívüli más művészeti ágak is, ami azt jelenti, hogy nem az istentisztelet részei és függvényei, hanem profán környezetben önmagukban hordozhatnak szakralitásra utaló üzenetet.



Mekkora szerephez jut majd a rajzfilmsorozatban a szöveg és beszéd a képi ábrázolásmódokhoz képest?
Az elhangzó szövegnek nagyobb jelentőséget szeretnék adni a mozgatásnál vagy a grafikai megjelenítésnél. Noha a szimbólumokat előszeretettel használom a képi megjelenítésben, de a témától elidegenítő történeti és mitológiai megközelítések helyett a megszólító beszédet fontosabbnak tartom a személyes keresztyén hit értelmezése szempontjából.

Hogyan lehet elkerülni a szájbarágós didaktikusságot, ha az alkotás valahol mégiscsak missziós célokat szolgál?
A keresztyén művészet kétezer éves története erre a hogyanra csodálatos válaszokat ad. A film művészi nyelvezetének megfogalmazása is Balázs Bélától Bíró Yvette-ig tanulságul szolgálhat arra, hogy egy animációs filmből is lehet drámai műalkotás, amely katarzist idézhet elő a nézőben, vagy talán egy kicsit elgondolkodtathatja. Ha ez a Magyar szentek vallomásával is megtörténik, az óriási dolog lenne. Ebben az esetben már nem szájbarágós didaktikusságról beszélünk, ami valóban esztétikai vétség. Munka közben reménykedem és imádkozom azért, hogy az Úristen őrizzen meg az esztétikai bűnöktől is.


Barna Bálint
Képek: Kecskemétfilm Kft, Füle Tamás