December 31. mindig valamilyen módon emlékeztet az idő múlására. Olyan, mint egy kilátó, egy magaslat, ahonnan az egész évre ráláthatunk. Január elsején startvonalra állunk, és az év utolsó napja önkéntelenül számadásra hív: hogy futottam ebben az évben? Azonban óvatosnak kell lennünk ezzel a kérdéssel ilyen formában. A gyakorlat azt mutatja, ha így teszem fel a kérdést, automatikusan odafut a gondolat, ahol hiányt tapasztalok magamban. Rosszul használt idő, elmulasztott lehetőségek, elrontott helyzetek, szavak, hibák kiáltanak utánam. Lenyom, vádol a mögöttem lévő idő.

Hogy futottam ebben az évben? Érzékeljük, hogy amikor így kérdezünk, a törvény kérdez. Félreértés ne essék, szükségünk van arra, hogy Isten mércéje alatt megálljunk. Azonban előbb meg kell értsük Isten hozzánk való viszonyulását, hogy átvegyük az Ő lelkületét Krisztusban. Ugyanazok a kérdések az Ő ajkán másként hangoznak. Hogyan lehet évet értékelni úgy, hogy a Lélekben járásunk, a Krisztusban való létünk, az Istennel való kapcsolatunk erősödjön, ne pedig a szégyenérzetünk vagy a büszkeségünk? Mi kell, hogy az evangélium járja át az évértékelésünket a törvény ítélete helyett?  Néhány evangéliumi mondat át kell melegítse a szívünket ehhez:

„Krisztusban nincs semmi, amit tehetnék, hogy még jobban szeress engem, és nincs semmi olyan, amit tettem – és ami miatt kevésbé szeretnél.”

„A Te jelenléted és elfogadásod minden, amire szükségem van a maradandó örömhöz.”

„Ahogyan Te vagy hozzám, úgy leszek én is másokhoz.”

„Imádságomban könyörületedet a kereszthez, hatalmadat pedig a feltámadáshoz fogom mérni.”
(J. D. Greear nyomán)

Amikor a szívünkkel megküzdöttünk, hogy igazságnak lássa ezeket a mondatokat és abbahagyja a kételkedést, elkezd ezektől az igazságoktól felolvadni, meglágyulni, örömmel és hálával megtelni. Így érdemes rátekintenünk az évre: az evangélium igazsága képesít a helyes nézőpontra.

Az életünk erre az évre vonatkozó lapján a közös történetünk íródott azzal a Valakivel, aki elkötelezte magát mellettünk, hogy el nem hagy és el nem távozik tőlünk.

Krisztusban újjászületve csak Istennel közös történetünk van.

A „Hogy futottam ebben az évben?” kérdés helyett jobban vezeti a gondolatunkat a „Milyen történetet írt Isten velem ebben az évben?” kérdés. Ugyanúgy rátekintünk a magas és mélypontokra, a kapcsolatokra, a szokásainkra és hogy miben növekedtünk, de más szemmel nézünk, ha Isten és a magunk közös történetét kutatjuk. Így érdemes évet értékelni.

Évértékelés Istennel

Magaslatok és mélységek

• Mi minden történt az évben? Milyen történetet írt Isten veled ebben az évben?
   
• Milyen magaslatokat és mélységeket jártál meg?
   
• „Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” 1Kor 4,7
  
  Mi az az eredmény, teljesítmény, ami a legnagyobb örömet jelentette számodra, amivel megajándékozott Isten?
   
• „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.” Jak 1,2-3
  
  Milyen nehézségeken, kihívásokon, csalódásokon, bukásokon mentél át, hogy a hitedet megpróbálja, tisztítsa és az Istenbe vetett bizalmadat erősítse?

Kapcsolatok

• Hogyan alakult a kapcsolatod Istennel? Hol látod szabadítását, a bátorítását, a bocsánatát, a gyógyítását? Milyen Igék lettek különösen fontossá idén? Milyen meghallgatott imádságaid voltak, amelyekre emlékszel?
   
• Hogyan alakult a kapcsolatod Isten népével, Isten családjával a gyülekezetedben?
   
• Ki volt rád a legnagyobb hatással az évben? Kit adott útitársul, testvérként, inspirálóként, bátorítóként, tanítóként Isten, miközben írta veled a történetét?
   
• Hogyan ápoltad a kapcsolataidat? Közelebb került a családod hozzád, jobb baráttá lettél? Mit tettél értük, milyen áldozatot vállaltál Krisztusért?
   
• Ki az, aki felé ki kéne fejezned a köszönetedet az évben történtekért? Van valami, amiért bocsánatot kell kérned? Van olyan, amiért meg kell bocsátanod valakinek?

Szokások

• A Westminsteri katekizmus szerint az emberi élet legfőbb célja dicsőíteni Istent és élvezni Őt, a vele való életet örökre.
  
  Miben sikerült betölteni az élet legfőbb célját ebben az évben: Isten nagyságát, jóságát, szépségét felragyogtatni másoknak, és örülni neki és a vele élt életnek?
   
• Mit árulnak el az erőforrásaid (idő, tehetség, pénz, gondolatok, lelkesedés) arról, hogy mik voltak a prioritásaid, és hol van a szíved?
   
• „Mert Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, mert Isten igéje és a könyörgés megszenteli.” 1Tim 4,4-5
  
  Milyen örömöket, élvezeteket sikerült megszentelni az évben hálaadással, hogy ne elsodorjon és bálvánnyá legyen, hanem Isten jóságának bizonyítékaként élvezd? Miket nem?

Növekedés

• Melyek voltak az év legjelentősebb pillanatai, amelyekkel megajándékozott Isten?
   
• Ha visszautazhatnál az időben, mit csinálnál másképp? Mire kellett volna nemet mondanod?
   
• Hogyan foglalnád össze az évet? Miért vagy hálás?

Amikor az életünkre evangéliumi szemlélettel látunk rá, valójában Isten dicsőségét szemléljük közelről. Onnan tudjuk, hogy így van, hogy közben megtelik hálával a szívünk. Ez pedig frissítő, éltető, gyógyító és emberségesebb emberré tesz.

Fotó: Renel Wackett/Unsplash