„A megszabadult ember tudja, ha szabadságát önmagának megtartja, hogy élvezze, elveszti, mert szabadságának fogságába esik."
Hamvas Béla
Fedezd fel a saját utadat Istenhez!
„Bár olyan intim kapcsolatom lenne Istennel, mint Klaudiának… De valószínűleg ez nekem sosem fog úgy menni.”„Hozzám miért nem közeledik Isten? Úgy érzem, rólam megfeledkezett, nem mutatja meg magát.”„Nem érzem Isten közelségét, pedig mindent megteszek: olvasok Bibliát, hallgatok tanításokat, járok a gyülekezetbe. Mit kéne máshogy csinálnom?”
Ki ne érzett volna már hasonlóan? Pszichológusként és lelkipásztorfeleségként számtalanszor hallom az ezekhez hasonló halk sóhajokat vagy már keserűséggé felnövekedett kiábrándult mondatokat.
Olyan könnyen esünk az egymáshoz való hasonlítgatás csapdájába, melynek folytán kialakul bennünk, hogy a másikhoz képest jobbak/rosszabbak vagyunk. Ehhez képest olyan világban élünk, ahol a legtöbb dolgunk nem, vagy nehezen ítélhető meg a jó/rossz kategóriák mentén. Mit jelent pl. az, hogy valakinek élénkebb az imaélete, vagy közelebb van Istenhez, mint a másik? Miben mérhető ez?
Az emberiség mindig is kereste, hogyan kategorizálhat, hisz az megkönnyíti a gondolkodást: a hasonlóak egy kategóriába kerülnek, így nem kell mindent elölről megfigyelni. A pszichológia tudománya számtalan modellt alkalmaz a személyiségtípusok, karaktertípusok megkülönböztetésére. Egyre több elmélet születik az érzelmi-értelmi működésünk kategorizálására, elég pl.: Chapman nevét és a szeretetnyelvek koncepcióját említenünk, rögtön tudjuk, hogy a szeretetkifejezésünk különböző módjairól van szó.
Egyediek vagyunk, mégis vannak hasonlóságaink, melyek mentén csoportokba sorolnak, s ezek ismerete megkönnyítheti az önmagunkról és másokról való gondolkodásunkat. Azonban érdemes tisztában lennünk egészséges, természetünkből adódó különbségeinkkel is, hogy jobban megérthessük egymást és kikerüljük a felesleges hasonlítgatásból eredő sebek csapdáját.
Ha ismerem a másik személyiségtípusát, jobban értem a működését, jobban tudok hozzá kapcsolódni. Ha ismerem a másik elsődleges szeretetnyelvét, jobban ki tudom fejezni felé a szeretetem, és elkerülhetem az ebből fakadó nézeteltéréseket.
Gary Thomas új könyvében különböző spirituális alkatokat vizsgál meg. Modellje szerint kilenc különböző úton közeledhetünk Isten felé, s valószínűleg nagyon sok gyülekezeti szakadás és egyházban szerzett komoly sérülés megelőzhető lenne, ha ismernénk és elismernénk ez utakat, s egyiket sem tartanánk „felsőbbrendűnek” a másikhoz képest. A szeretetnyelvekhez hasonlóan mindannyiunk számára létezik néhány olyan út, mely természetszerűleg sokkal közelebb áll hozzánk, mint a többi. Azonban ha erről nem tudunk, s a környezetünkben nem, vagy csak kevés olyan ismerős vesz körül, aki hozzánk hasonló spirituális alkat, könnyen elhihetjük, hogy mi „képtelenek vagyunk” úgy kapcsolódni Istenhez, mint a többiek. Számtalan ilyen elkeseredett és kiábrándult sóhajt hallottam már felszakadni szívek mélyéről. Könnyen abba a hibába eshetünk, hogy akár tudatosan, akár tudattalanul elhisszük, hogy a mi Istennel való kapcsolatunk alacsonyabb- vagy éppen felsőbbrendű, mint a környezetünké, ami egyenes út a Jézus által olyan különlegesen kiemelt egység (János 17) megtöréséhez.
Elkerülhetetlen, hogy a keresztény kultúrán belül különféle „divatirányzatok” elterjedjenek időnként, magukkal hozva egyfajta kirekesztést azokkal szemben, akik számára ez az út nehezen járható. Így lassan, számos elhidegülés, elidegenedés vagy szakadás során végül a hasonló spirituális alkatok közösségekbe rendeződhetnek, ahova mások nehezen kapcsolódnak, s ez a zártság hatalmas sebeket és töréseket okoz Krisztus testén.
Az Istennel való kapcsolatot nem lehet receptre felírni, nem létezik egy univerzális mód, amely alapján működik (pl. napi fél óra ima, kéthetente 1 óra imaséta, hetente egy istentiszteleten való részvétel stb.). Nagyon veszélyes lehet ezt a különleges kapcsolódást ember és Teremtő között korlátozni, hisz így gyakran pont annak eredeti természetessége, szabadsága vész el.
Fedezzük fel, mely módon/módokon tudunk Istenhez a legkönnyebben kapcsolódni, s ismerjük meg a többi spirituális utat is, hogy másokat is könnyebben megértsünk, s segíthessünk saját Istenhez való kapcsolódásuk útjának felismerésében!
Félreértés ne essék, Jézus az egyetlen út az Atyához, ezt a könyv szerzője és az általa felállított modell egy pillanatig sem cáfolja. Azonban ahogy Isten szépsége és kreativitása a teremtés sokszínűségében is visszatükröződik, úgy emberileg is sokfélék vagyunk, más módokon tapasztaljuk meg az Istennel való kapcsolatot, a könyv efelé mutat kilenc különböző utat.
Hogy pontosan mi ez a kilenc út, kilenc spirituális alkat? Álljon itt egy felsorolás, ám az utak részletes megértéséhez, illetve annak felismeréséhez, hogy mi hova tartozunk, vegyük kezünkbe Gary Thomas: Megszentelt utak c. könyvét!
- a természetkedvelő – a természet által kapcsolódik Istenhez
- az érzékelő – érzékei útján kapcsolódik Istenhez
- a hagyománytisztelő – rítusok és szimbólumok által kapcsolódik Istenhez
- az aszkéta – a magányon és az egyszerűségen keresztül kapcsolódik Istenhez
- az aktivista – a küzdelem által kapcsolódik Istenhez
- a gondoskodó – a másokról való gondoskodásban kapcsolódik Istenhez
- a rajongó – titkok és ünneplés útján kapcsolódik Istenhez
- a szemlélődő – imádat útján kapcsolódik Istenhez
- az intellektuális – az értelem útján kapcsolódik Istenhez
Izgalmas felfedezőutat kívánunk!
Záborszky Zsófia
A Megszentelt utak megvásárolható a Bibliás Könyvesboltban (1092 Budapest, Ráday utca 28.)