Egyre szélsőségesebb megnyilvánulásait tapasztaljuk a klímaváltozásnak, a globális felmelegedésnek, a természeti katasztrófáknak és a környezetszennyezésnek, mégis sokan legyintenek a környezetvédelemre – hangzott el Kodácsy Tamás előadásában az idei Csillagponton. Az Ökogyülekezeti Mozgalom elnöke nemcsak bemutatta a legfontosabb globális tendenciákat, hanem a Biblia alapján reményteljes jövőről is beszélt. A Szentírás számos helyen számol be különféle természeti krízisekről, és ezt az Isten-természet-ember hármassága összetett viszonyrendszerében mutatja be.

Hogy utódjaink számára is elérhetők legyenek
Ezt a rendszert elemzi és kutatja az ökoteológia, amely az Istenről szóló ismeretet az ökológiai krízis és a klímaváltozás kontextusában vizsgálja. Az irányzat az 1960-as években indult el, amikor némelyek felismerték, hogy a kereszténység különösképpen felelős lehet a Föld megőrzésében. A teológiai irányzat továbbá azt is kutatja, hogy a Megváltónak milyen viszonya volt a természettel, milyen az az etika, amelyet követnünk kell keresztyénként.

„Kálvin szerint a világot Isten gyönyörűnek teremtette, a teremtés során mindennap elmondta, hogy a világ jó. Tudjuk, az emberre bízta, hogy megőrizze jónak, így a természet megóvását magától értetődő keresztyén feladatnak tekinthetjük. A napsugár, a folyó, a szél gyönyörű energiatartalékok Istentől, aki ezeket úgy bízta ránk, hogy utódaink számára is elérhetők legyenek.”

Természetellenes katasztrófák
A tudományos világ és a kormányzatok egyetértenek abban, hogy a jelenlegi ipari és fogyasztási tendenciák kiszipolyozzák és szennyezik a Földet, amely ennek következtében élhetetlenné válhat. Magyarországra ez különösképpen is igaz, hiszen kétszer-háromszor annyit fogyasztunk, mint amennyit a termőföldek újratermelhetnek. Ez a szorzó az USA-ban tízszeres, míg egyes szegény országokban az emberek a mindennapi betevőért küzdenek, így a normálishoz képest is jóval kevesebbet fogyasztanak.

„Közismert, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása miatt a Föld légkörének hőmérséklete folyamatosan emelkedik. Ez többek között jégolvadáshoz, áradásokhoz vezet, amit a hétköznapokban legtöbbször elviselhetetlen hőingadozások formájában tapasztalhatunk. Ma a tornádókat egyesek nem természeti, hanem természetellenes katasztrófáknak nevezik, hiszen a ciklonok szélsőséges értékei a pazarló energiafogyasztásnak is köszönhetők, tehát sokszor nem természetes képződmények.”

A kitűzött cél
A 2016-ban érvénybe lépett párizsi egyezmény célja, hogy a globális hőmérséklet-emelkedés 2050-ig ne legyen több, mint másfél Celsius-fok. Magyarország a Kárpát-medencében van, így a különbségeket fel kell szorozni: ami világviszonylatban három fok, az nálunk hat fok emelkedést jelent, így hazánkat a globális felmelegedés sokkal érzékenyebben érinti.
„Azt várjuk, majd az atomenergia megold mindent, pedig a nukleáris hulladék tárolása és az erőművek működtetése nagyon kockázatosak. Tény, hogy ez az ág nem termel annyi szén-dioxidot, de megvan a maga ára. Valamit feláldozunk azért, hogy a másfél Celsius-fokot teljesíteni tudjuk.”

„A kitűzött másfél fok komoly eredmény lehet, ennek eléréséhez a 2010-ben megállapított értékekhez képest 45 százalékkal kell csökkentenünk az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ez nemcsak az üzemanyagokra érvényes, hanem a víz, a fűtés használatára is – az egész gondolkodásunkat kell megváltoztatnunk fogyasztóként és termelőként.”

„Ha nemhogy másfél, még két fokot sem sikerül teljesíteni, a pusztító nyári napok sokasodnak, az erdőtüzek száma emelkedik, a gabonafélék beporzásáért felelős rovarok eltűnhetnek, ez utóbbi az egyik legnagyobb probléma. Élőhelyek pusztulhatnak el, a tenger szintje 10 centiméterrel megnőne, ez minimum 10 millió ember lakóhelyét érintené. Az elsavasodó óceánok drasztikusan csökkentenék a halállományt.”

Természet, üzlet
Sokak szemében csalódást okoz a környezetvédelem üzletté válása. Az ökobiznisz lényege, hogy a különféle ipari nagyvállalatok, magáncégek, kisebb vagy nagyobb beruházások visszaélnek az ökológiai krízisre érzékeny politikával és kommunikációval. Saját piaci helyzetüket akarják javítani, amikor egy adott terméket „zöldként” árusítanak, pedig az előállítás során sokszor környezetszennyező eljárást folytatnak. Az ökobiznisz miatt nemcsak világi, hanem keresztyén körökben is vannak, akik kiábrándulnak a környezetvédelemből, így az ökoteológiát is feleslegesnek, erőltetettnek tartják.

Kérdés, hogy az ószövetségi próféták hogyan látnák mai világunkat, mit mondanának az ökológiai krízisről. Egyesek szerint minden hezitálás nélkül felhívnák az emberek figyelmét az olajfoltokra, a külszíni bányákra, az ózonlyukra, a nukleáris hulladékokra, ehhez hasonlóan rémülten figyelnék a föld erkölcsi szennyezettségét. Kodácsy Tamás Ézsaiás és Jeremiás prófétákat hozta fel példaként.

Kozmikus szövetségben
„Ézsaiás gondolatvilágában komoly szerepet kapnak az ígéretek. Kozmikus szövetséget lát Istennel, amelyet ha a mohósággal felbontunk, a következmény mindig az Istentől való elfordulás és káosz lesz. A 24. részben leírja, hogy a föld teljesen elpusztul, mert az emberek gyalázatossá tették a világot, megszegték a törvényeket, megmásították az örök szövetséget.”

„Ebben a szövetségben Isten megbízta az embert a világ megőrzésével, művelésével, ez utóbbi a kultusz-kultúra-kultiválás háromszögét jelenti eredetileg. A kultuszban az Istennel való kapcsolatunkat, a kultúrában az emberi viszonyainkat, a kultiválás során a nekünk adott földet műveljük és ápoljuk. Ha ezt a rendszert az ember felborítja, az természeti katasztrófához vezet. Ézsaiás látta az urbanizáció veszélyeit is, és mélyen elítéli azt a mohóságot, amit a városiasodás okoz a természetnek. A próféta úgy véli, a gyermeki követelőzés állapotában él a felnőtt, civil társadalom, amely mindent azonnal akar magának.”

Ézsaiás nagyon pozitív jövőképet fogalmaz meg, amelyet az újjáteremtés reménységeként ír le. A 65. részben a próféta már a babiloni fogságban sínylődő zsidó néphez szól. Izrael szabadulásvágyát újjáteremtésként írja le, amikor arról ír, hogy Isten új eget és földet teremt, amelyben Jeruzsálem vigadni fog. Mindez csak akkor tud megvalósulni, ha az ember visszatér az Isten által teremtett rendhez.

Azt gondoljuk, megúszhatjuk
Jeremiás a Krisztus előtti hetedik században élt, amikor Izrael északi országrésze már elesett, de a déli részek még tartották magukat. A déliek azt gondolták, hogy megúszhatják a babiloni inváziót, de ők sem tudtak felülkerekedni az ellenségen.

„A megúszás gondolata ma is létezik, lényegében mindenki azt gondolja, hogy majd megússzuk a klímaváltozás okozta problémákat, pedig nincs még egy élhető bolygó, a krízis pedig globális. A próféta ökológiai rendszerben gondolkodott és nagyon fontos ismerettel rendelkezett. A nyolcadik részben azt írja, hogy a teremtett világban mindenki teszi a dolgát, minden állat megtalálja a maga helyét, csak az ember nem. Jeremiás szerint az ökológiai katasztrófa az ember engedetlenségének következménye, a próféta számára teljesen egyértelmű, hogy az aszály Izrael népének hűtlensége miatt alakult ki. Korunk engedetlenségének oka a mohóság, amely minden bálványimádás alapja és mozgatórugója.”

„Még Jeremiás számára is van reményteljes jövő, és ebben látjuk meg, hogy a teremtésvédelem nem »frusztrált, zöld kesergés«. A harminckettedik rész közvetlenül a vég előtt íródik, Jeremiás fogságba kerül, a királynak elege lesz a próféta pesszimizmusából. Jeremiás földet vesz a rokonától a reménytelen helyzetben, ami egyfajta adósságmegváltás volt akkoriban. Ezt azt mutatja, hogy a próféta képes sorsközösséget vállalni a reménytelenekkel azért, hogy Isten reményteljes jövőjét a saját lényével kifejezze.”

Amely minden emberi számítást felülír
A bibliai remény sokszor radikálisan más, mint amit elképzelünk. Pál apostol a Római levélben a reménytelenség ellenére való reménységről beszél Ábrahám történetén keresztül.
„Amikor a klímaváltozásra gondolunk, sokszor átéljük ezt a reménytelen állapotot, mégis van okunk a reményre. Luther szerint a hit olyan tapasztalat, amely minden más tapasztalat ellenére létezik, Isten reménysége ott van, ahol emberileg minden reménytelenné válik. Az ökoteológia vallja, hogy a Biblia minden emberi valószínűséget felül tud írni az isteni reménységgel.”

„Csak akkor kérhetünk másokat számon, ha mi magunk mindent megtettünk, amit tehetünk, ahogy Jeremiás is tett. Meg kell vizsgálnunk, hogyan közlekedünk, mit eszünk, hogyan gondolkodunk a technikai eszközökről, hogyan takarékoskodunk a vízzel, mennyi műanyagot használunk, szelektíven gyűjtjük-e a szemetet.”

Mire van valójában szükségem?
„Ha kálvini alapokon gondolkodom, akkor a legelső kérdés, hogy valóban szükségem van-e arra, amit megveszek. A környezetvédelem nincs benne a Bibliában, de a mértékletesség igen. Meg kell vizsgálnunk, hogy fogyasztóként, tudatos vásárlóként puszta felhalmozásból vásárlunk, vagy valódi szükségleteinket elégítjük ki. A teremtésvédelem értelmében nem azt kell átgondolni, hogy szelektíven gyűjtöm-e a szemetet, hanem hogy miért szemetelek. Ha valami elromlik, azt meg tudom-e javítani. Krisztus példát mutat mértékletes, másokra odafigyelő életmódjával, aktívan, cselekvően élte az életét. Csak másokért élve lehet a miénk a minden reménytelenséget felülíró isteni reménység. Ez igaz volt a próféták, az ipari forradalom idején és korunk különféle kríziseiben is.”