Ha kapcsolódásról beszélünk, általában nem puszta érintkezést értünk rajta, hanem valami szorosabb és elemibb kötődés létrejöttét. Nem felszínes kontaktálás történik ilyenkor, hanem olyan egymásra találás, amely összetartozáson alapul. Minden kapcsolódás tehát vagy egy korábbi egység helyreállítása, vagy egy új egység születése – esetleg e kettő sajátos kombinációja. Az ember a bűneset óta vágyódik kapcsolódásokra, hiszen elszakadt Istentől, a természettől, a másik embertől és önmagától is. A korábbi egység felbomlott, mi pedig keressük a kapcsolódási pontokat, hogy legalább részlegesen és ideiglenesen helyrehozhassuk azokat. Ez alapjaiban határozza meg istenkapcsolatunkat. Csakhogy mi nem tudunk önerőből visszatalálni Istenhez – Ő az, aki képes hozzánk kapcsolódni.

Ez utóbbit hangsúlyozza Ellis Potter, a zen buddhista szerzetesből lett keresztyén gondolkodó is, aki a Francis Schaeffer által alapított L’Abri-közösségben tért meg, és azóta is a művészetek, a teológia és a filozófia kapcsolatát kutatja. Nemrég jelent meg a Harmat Kiadónál a harmadik könyve, A Megismerés felhője, amely ezúttal a valóság két dimenziójának – természeti és a természetfeletti – az összetartozását helyezi fókuszába. E kettő kapcsolódási felületét a Megismerés felhőjének nevezi, reflektálva ezzel a középkori misztikus irodalom egyik fontos írására, A Megnemismert felhője című műre. Ellis Potter szerint természeti és természetfeletti eredetileg összetartozott és a kettő együtt alkotja a teljes valóságot, de a dimenziók ma már csak a felhőben érintkezhetnek egymással.

Isten a felhőn keresztül lép kapcsolatba velünk, öltse az tényleges felhőoszlop, szivárvány, égő csipkebokor, vakító fényáradat vagy lángnyelvek képét – magyarázza a könyvében Potter. A felhőbe lépve hallhatjuk meg Isten szavát, de csak az ő hívására léphetünk be ide, emiatt ez egyszerre egyirányú és kétirányú kommunikáció. Ha hívatlanul próbálunk betörni a felhőbe, hogy a természetfelettivel érintkezzünk, például okkult és mágikus természetű technikákkal, amelyeket a Biblia tilt, akkor komoly veszélynek tesszük ki magunkat. Jézus Krisztus személyében viszont Isten maga jött át a valóság természetes dimenziójába a természetfelettiből, hogy az egység helyreállhasson. Míg a felhő csak kapcsolódási lehetőség Isten és ember között, addig Jézus maga az út, amely visszavezet Istenhez.

A Megismerés felhője számos bibliai példát hoz a felhőjelenségre: az idézett igeszakaszok részletes magyarázataiban kifejti, hogyan kommunikált Isten az emberrel e különös jelenségeken keresztül. Történelmi áttekintésében pedig arra mutat rá, hogy a miszticizmus célt tévesztett, amikor csak a természetfelettire koncentrált ahelyett, hogy a természetes dimenziót is figyelembe vette volna. Ez a korai keresztyénségben is problémát okozott a neoplatonizmusnak és a gnoszticizmusnak köszönhetően, és ez máig érezteti a hatását. A természetfeletti lényekről szóló beszámolók Potter szerint olykor valós élményekből is eredhetnek, de ezek torz és megtévesztő lenyomatai a természetfeletti dimenziónak, ezért legalább annyira félrevezetőek lehetnek, mint a hamis felhőtapasztalatok.

Konkrét technikák javaslása helyett a szerző arra hívja fel a figyelmünket, miként lehet eszközévé az ima annak, hogy Isten megszólítson minket és mi azt meg is halljuk. A Miatyánk szövegében az Isten országának eljöveteléért való könyörgésünk a kettészakadt valóság helyreállításáért történik, ezáltal lépünk be a felhőbe. Az ima ugyanis a felhőhöz kapcsolódás aktív módja, amely a teljesség megismerésére törekszik. Ebben különbözik a keleti gyökerű meditációtól, amely inkább a tudat kikapcsolására törekszik és így a megismerést gátolja. Van az ima mellett azonban keresztény módja is a meditációnak, és ez az Isten akaratán és tettein való elmélkedés. Ehhez elengedhetetlen a szívből fakadó tiszta látás, amely egységben látja a valóságot, nem szétdarabolva.

Hogy minél teljesebb képet kapjunk mind a kétféle dimenzióról, mind az őket összekötő felhőjelenségekről, A Megismerés felhője a prózai elmélkedés és a bibliai idézetek mellett ismert rajzokkal, festményekkel, metszetekkel illusztrálja a szöveget. A kötetben helyet kapott még Anna A. Friedrich verse, melyet Ellis Potternek a témáról szóló előadása ihletett, végül egy harmincöt kérdésből álló fejezet, amelyekre a szerző lelkiismeretesen válaszol. Mindezeknek köszönhetően többféle úton közelíthetünk a kérdéskörhöz: ha az írott elmélkedés nem asztalunk, a művészet nyelvén is megérthetjük, mit is ért a könyv felhőn vagy felhőjelenségen. Érzékletes, sokszínű és tömörsége mellett is egyszerű szellemi utazás ez a mű a valóság teljesebb és átfogóbb képe felé.



Mindannyian keressük a kapcsolódási pontokat, hogy legalább részlegesen és ideiglenesen helyrehozhassuk a valóság hajdanvolt egységét. Ez alapjaiban határozza meg istenkapcsolatunkat. Csakhogy mi nem tudunk önerőből visszatalálni Istenhez – Ő az, aki képes hozzánk kapcsolódni. Megszólít felhőiben, válaszol imáinkra, megtestesül a teremtett világban, hogy utat készítsen a mennybe, egyszerre van jelen természetes és természetfeletti dimenziókban, és egymaga képes összefogni a teljes valóságot és a valóság teljességét. Nekünk csak az a dolgunk, hogy ezt felismerjük, hogy szívünkbe fogadjuk – és ezáltal meghalljuk, ha felhőjébe hív, hogy szóljon hozzánk. Nem felszínes kontaktusra vágyunk tehát, hanem egymásra találásra, mert Őhozzá tartozunk.


A könyv megvásárolható Budapesten, a Bibliás Könyvesboltban is.