Több mint háromszáz fiatal vett részt a Református Fiatalok Szövetségének idei nyári táborában Balatonszárszón. A közel harminc éve működő civil szervezet legfontosabb célja, hogy megtérésre, lelki újjászületésre hívja el a fiatalokat, akik szolgálatot vállalnak a református gyülekezetekben, az egyházban és a REFISZ-ben. A mostani táborban számos magyarországi fiatal nagyon kedvezményes áron vehetett rész. Olyanok is érkeztek kisebb falvakból, akik még nem voltak a Balatonnál, és korábban nem vettek részt hasonló nagyságrendű ifjúsági összejövetelen.

A tábor központi témája Isten vezetése volt. Ezt a résztvevők a zsidó nép Egyiptomból való kivonulásán keresztül vizsgálták meg a délelőtti előadásokon, kiscsoportos beszélgetésekben. Az esti evangelizációs alkalmak Jézus „Én vagyok” kijelentéseire épültek. A hét folyamán öten tettek bizonyságot hitükről, a tábor alatt megtérő fiatalok ennél többen voltak. Portálunk táborlakókat kérdezett arról, mit jelent a REFISZ számukra, hogyan élték meg az idei tábort résztvevőként, szolgálóként.

Érvényes célok
Balogh Benjámin számára nem kérdés, hogy részt vesz-e a REFISZ alkalmain, rögtön regisztrál a szervezet különféle rendezvényeire. „Az a szeretet vonz ide mindig, amely körülveszi az embereket. Ez sugárzik minden emberből a táborban, és ezt nagyon nehéz a hétköznapokban megtapasztalni. Első alkalommal azt láttam a táborban, ha valakinek lelki problémái voltak, azokat bárkinek bármikor elmondhatta. Ez nagyon jó hangulatot teremtett. Nem is értettem, mi ez a jó kedv. Talán álarcot vettek föl a fiatalok? Azt láttam, a résztvevők itt tényleg boldogok, azt mutatják, akik ők valójában.”

Benjámin úgy látja, Isten az idei táborban is megszólította őt. „Számomra nagyon aktuális témát választottak a szervezők. Nagyon sok tizenhét-tizennyolc éves van, akik hozzám hasonlóan pályaválasztás előtt állnak. Az előadások, műhelyek, kiscsoportok segítenek minket abban, hogy a céljainkat isteni szűrőn keresztül vizsgáljuk meg. Ez már a legelső nap elindult bennem Pallagi Andrea bizonyságtétele alatt. Folyamatosan vizsgáltam magamban, vajon a céljaim relevánsak-e. Végül meggyőződtem róla: amit elterveztem, érvényes és fontos cél az életemben.”

Szabad
A REFISZ alkalmain fontos szerepet kap az éneklés, Isten dicsőítése. A zenekar egyik tagja, Pénzes Ábel csapatjátékosként éli meg Isten közelségét az énekeken keresztül. „A zenélés jó alkalom arra, hogy Isten közelében ne csak tudjam, hanem érezzem is magam. Az énekek ugyanis sokszor tükrözik azokat a gondolatokat, amelyek bennem is megfogalmazódnak. Annak ellenére, hogy bizonyos kötöttségekkel játszunk, nagyon felszabadító érzés hangszeresen kísérni és énekelni.

Nagyon jó dolog a REFISZ-ben, hogy sok tehetséges embert gyűjt össze és tesz szolgálóvá. Soha nem énekeltem nagy tömeg előtt, most szabadnak érzem magam éneklés közben. A lényeg nem azon van, hogyan adom elő az éneket, hanem a közös dicsőítésen.
A műfaj vegyes, így mindenki megtalálhatja a hozzá közel álló éneket. A dalok beleférnek abba a keretbe, amit Isten dicsőítéseként értelmezhetünk. A REFISZ-ben nagyon vonzó, hogy az énekek előtt arról beszélünk, miért érvényesek ezek, és hogyan mélyíthetik a hitünket. Ez azért is fontos, mert ritkán gondolunk bele, mit éneklünk és miért. Az énekek az értelmünkhöz és az érzéseinkhez szólnak, nagyon jó ezt megélni és közvetíteni.”

A legmélyebb titkok
A tábor egyik legfontosabb területe a kiscsoportos beszélgetések és a tízpercezés. Ez utóbbi azt jelenti, a csoporttag és a kiscsoportvezető kölcsönösen felkeresik egymást személyes beszélgetés céljából. Ez rendszerint több mint tíz perc, azonban az újonnan érkezők és a nehezen megnyílók számára könnyebbséget jelent, ha azt hallják, a beszélgetés csupán tíz percig fog tartani. A bizalom kialakulása után a tízpercezés gyakran válik mély, intim, lelkigondozói beszélgetéssé, amely nagyon gyógyítóan hat.

A csoportvezetés szolgálatáról Molnár Blankát kérdeztük. „A kiscsoport előnye a nagyon személyes beszélgetés. A cél, hogy megszólaltassuk az embereket, hangosan gondolkodjunk. Általában mindannyian felismerik, hogy hasonló problémákkal küzdenek, így jobban megnyílnak egymás előtt. Ha valakinek van elég bátorsága a saját gondolatai kimondásához, akkor nagyon jó beszélgetések alakulnak ki. Ez már az első nap megtörtént, két csoporttaggal is tízperceztem, mindkét beszélgetés megrendítő volt.
Nagyon sokat tudunk tanulni egymás élete és hite által. Természetes, baráti viszony alakult ki közöttünk. Külön öröm számomra, hogy a csoporttagok önmaguktól kezdenek beszélgetéseket, így az újonnan érkezők is feloldódhatnak. A csoportvezetés legnagyobb nehézsége, hogy mindenkit bevonjunk a beszélgetésbe. Áldásként éljük meg az őszinteséget, a megnyílást. Kölcsönösen épülünk, ebben szerepet játszik az, hogy sokan a legmélyebb titkukat is elmondják a csoportban. Ezek rám is nagy hatást gyakorolnak.”

Bibliai álom
Felhősi András műhelyvezetőként volt jelen a táborban. Egyházzenei műhelyt tartott, mint mondta, a fiatalok számára nagyon fontos az éneklés kérdése. „A hamarosan megjelenő énekeskönyvhöz kapcsolódva, képzeletbeli szerkesztőbizottsággá alakultunk át. Megvitattuk, milyen énekek maradjanak, melyeket hagyjuk ki. Azt látom, nagy különbségek vannak a generációk között. Haladnunk kell a korral, de az egyháznak állandóságot is kell mutatnia. Engem az foglalkoztatott a műhelyben, hogyan lehetne szerves része az egyházzene az életünknek. Megfigyeltük, régen mennyivel kisebb volt a különbség a világi és egyházi zene között.”

András elmondta, lelkészként szíve vágya zenével megszólítani az embereket. „A Szentírás többször ír arról, hogy egyszer majd nemcsak a templomban, hanem mindenhol Istent dicsérjük énekkel. A bibliai álom megvalósulásának látnám, ha az egyházi eredetű énekeket kivinnénk a templomon kívülre missziós céllal. A zenével ugyanis missziót kell végeznünk, és sokkal körültekintőbbnek kell lennünk a régi és új énekek válogatásánál. A zene közös nyelv, amivel megtudjuk szólítani egymást, ezt mindenki elismerte. Az egyháznak soha nem lehet célja, hogy mindig a régit konzerválja, de kérdés, milyen legyen az új. Jó volt az érveket összeütköztetni, számomra felüdítő, hogy a fiatalokat tényleg foglalkoztatja ez a kérdés.”

A legnagyobb érték
„A REFISZ legnagyobb értéke Isten szeretetének és közelségének átélése. Ez az, ami jelen van az alkalmainkon, mivel nekünk is megadatott ez a csoda” – fogalmazott Korsós Tamás dunaharaszti beosztott lelkész, a szervezet elnökségének tagja. Mint mondta, haraszti fiatalokkal érkezett, akik számára nagyon fontos a közösségi lét. „Azt látom, ettől tartják magukat fontosnak. Látják, ők ugyanazokkal a vágyakkal vannak itt, mint mások, és ez nagyon építően hat rájuk. Azt a közösséget, ami itt van, csak Isten tudja létrehozni. Ugyanis nem természetes, hogy két teljesen ismeretlen ember meghitt kapcsolatba kerüljön egymással. Úgy érezzük, ez megvalósul, ezért is csodálatos itt lenni.”

Tamás az elnökség gondolatait is megosztotta a tábor jelenével és jövőjével kapcsolatban. „Mindannyian látjuk, hogy akik számára elérhetetlennek tűnik Isten szeretete, azok most közelebb kerülhettek ehhez a táborban. Egymáshoz és Istenhez is megvan a saját utunk. Isten mindenképpen akar közeledni a fiatalokhoz, ez történik itt: ég és föld összetalálkozik. A REFISZ új utakon kezd el járni, keresi Isten sokszor ismeretlen útjait. Úgy látom, egy szervezet, amikor ezt teszi, gyakran leszűkíti Isten lehetőségeit. Az őszi regionális találkozók új utak számunkra, amelyen elindultunk. Isten nem csak a táborban van jelen, hanem minden gyülekezetben. Célunk, hogy gyülekezeteket megszólítva, kisebb ifjúsági körök alakuljanak ki az adott közösségben. Szeretnénk, ha a fiatalok a saját gyülekezetükben megtapasztalnák azokat a csodákat, amelyeket a mostani táborban átélhettünk.”

A REFISZ következő országos alkalmai az őszi regionális találkozók és a téli konferencia lesznek. Bővebb információt a szervezet honlapján és Facebook-oldalán találhatnak.

Somogyi Csaba

Képek: Somogyi Csaba