A dunavarsányi gyülekezet a Soli Deo Gloria Közösségi Házzal és annak gazdag eseményeivel is a várost szolgálja, de a 2022-ben induló bölcsődei projekttel alkalom adódik arra, hogy kifejezetten a fiatal felnőtt családokat segítsék. A bölcsőde révén ajtók nyílnak a misszióban feléjük is, így behívhatják őket a közösségükbe, Isten közelségébe. A bölcsőde megalapításával és szolgálatával a gyülekezet célja, hogy lehetőséget biztosítson a szülőknek arra, hogy magas szakmai minőségű, szeretetteljes és gondos környezetben helyezhessék el gyermekeiket. A tényleges indulás a működési engedély megérkezése után, április – május hónapban várható.

„Szeretnénk olyan helyet teremteni, ahol a fizikai szükséglet mellett lelki gondoskodást is biztosíthatunk a gyermekeknek. A Mózeskosár elnevezés nagyon kifejező: azt az ölelést és biztonságot fejezi ki, amit át szeretnénk adni” – nyilatkozta portálunknak előzetesen Korsós Tamás lelkész. „Féltve őrzött kincsként óvta Mózest az édesanyja, amikor kosárba helyezte és Istenre bízta, abban a hitben, hogy amikor ő nem lehet vele, akkor az Úr kezében mégis biztonságban lesz. A bölcsőde szolgálata által Isten óvó, szerető, védelmező jelenlétét igyekszünk testi és lelki módon is kifejezni. Szeretnénk ezáltal nem csupán a városunkban, hanem a régiónkban is olyan intézményt működtetni, amely Jézus Krisztus jó illatát árasztja és közelebb vonz Urunk megismeréséhez” – tette hozzá a gyülekezetvezető.

„Mától kezdve imádságaitokban mindennap kérjétek az Isten áldását erre a bölcsődére” – biztatta Takaró András délpesti esperes a dunavarsányi gyülekezetet az ünnepi istentiszteleten, ahol Márk evangéliuma 10. fejezet, 13-16. versei alapján hirdetett igét. Jézus szerette a gyerekeket – ezt fontos tudni, nemcsak hívő keresztyéneknek, hanem mindenkinek. „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket” – szólítja meg Jézus a hallgatóit, miután éppen a tanítványai azok, akik próbálják őket visszatartani tőle. Erre Jézus haragra gerjed, látva, hogy nem értik, számára ez mennyire lényeges.

„Örökre érvényes, minden időben fontos és meghatározó egy gyermek egész életére nézve Jézus felszólítása” – mutatott rá Takaró András. A 110 éves fennállását ünneplő gyülekezet kezdeteit felidézve elmondta, hogy a közösség a szórványból indult, ami azt jelenti, hogy sem templom, sem lelkész, sem parókia nem volt még, csak néhány család, akiknek igénye volt református istentiszteletekre. Mára ez a gyülekezet az Isten áldásának kézzel fogható bizonyítéka: ahogy megmaradt, ahogy a lehetőségekhez képest folyamatosan épült, gazdagodott, idővel anyagyülekezet lett. Folyamatosan tartott a fizikai építkezés, mindig annyi, amennyire az Isten erőt kirendelt. Jézus felszólítása most ezzel a szép új épülettel beteljesedik. A bölcsődében töltött időszak meghatározó szerepéről is beszélt az esperes: „Olyanok fogják itt szeretetben nevelgetni a kicsiket, akik számára fontos Jézus Krisztus, és ez a szeretet, odafigyelés egy életre nyomot hagy bennük.”

Jézus parancsát azért is jó komolyan venni, mert csodálatos ígéretet fűz hozzá: „ilyeneké az Isten országa.” Hiszen gyermekeinknek, ahogyan nekünk is, két hazánk van: egy földi otthon, és a mennyei, amely az Isten valóságos országa – mondta az elöljáró. „Jó tudni, hogy olyan időszakát éljük népünk történelmének, amikor e két haza konkrét valósága, szív szerinti hozzájuk kötődésünk, áldásul lesznek gyermekeink számára.”

Takaró András a gyermekekért és az őket szolgáló gondozókért való imádság jelentőségéről is beszélt, kiemelve, hogy otthonainkban, templomi közösségeinkben, és a bölcsőde falai között is imameghallgató Istenünk van: „Éljünk vele, éljetek vele, hogy élhessünk általa!”  Végül az igeszakaszt záró intelemre hívta fel a figyelmet az igehirdető: „aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba”. Ez a gyermeki lelkület, amire felnőttként is szükségünk van, maga a hit. Tudunk ilyen gyermeki hittel élni, ilyen gyermeki lélekkel fogadni egy igehirdetést? Vagy megkeményedett a szívünk annyira, hogy mindig marad valami fal, kritika és aztán csodálkozunk azon, hogy a békességünk nem teljes?  – vetette fel az igehirdető.

Az átadóünnepség nyilvános presbiteri gyűléssel folytatódott, először Szilvay Balázs presbiter köszöntötte a megjelenteket és a gyülekezet meghívott vendégeit.

Ezután Korsós Tamás lelkipásztor tartott beszámolót a Mózeskosár bölcsőde építéséről és az előzményekről. A gyülekezet 110. évfordulójáról szólva felidézte, hogy apró, nehezen induló kezdet volt, a régi jegyzőkönyvek tanúsága szerint sok panasz, hiány, erőtlenség jellemezte, de mindig voltak olyanok is, akik hittek abban, Istennek terve van velük. Megemlítette Fenyvesi Lajos egykori gondnok, valamint Bóna Zoltán és felesége, Gizella egykori lelkészházaspár szolgálatát, akiknek idejében a gyülekezet lelkileg és fizikailag is épült, és anyaegyházközséggé vált Délegyházával együtt. „Isten terve valóra válhatott, hogy van múltunk, jelenünk, és – ami a bölcsőde kapcsán olyan szépen látszik – van jövőnk is.”

A lelkész háláját fejezte ki a megvalósulásért mindenekelőtt Istennek. Köszönetnyilvánításában többek között név szerint emelte ki Bóna Balázs presbiter, Takács Diána projektmenedzser és Bóna Zoltánné Krisztina bölcsődevezető fáradhatatlan szakmai munkáját. A lelkipásztor végezetül megköszönte a gyülekezet tagjainak szolgálatát és odaszánását, amellyel kifejezték, hogy sajátjuknak érzik a bölcsődét.

Egy városvezető számára a legszebb pillanat egy új gyermekintézmény átadása – kezdte köszöntőjét Keresztesi Balázs, Dunavarsány polgármestere.

„Nem csupán egy új épület ez, hanem azon helyek egyike, ahol a legkisebbek biztonságban, szeretetteljes környezetben fejlődhetnek, és ahol a családok támogatásra lelhetnek minden nap.” Kiemelte az új bölcsőde református mivoltát, erős erkölcsi és közösségi alapjaival.

Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter átadó beszédét a 127. zsoltár első két versével indította: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők…”

Kijelentette: az egyházközség növekedése mindig is győzelem volt a korszellemmel szemben, közösségépítő munkájuk, hitük pedig áldást jelent a város számára. Rámutatott, hogy a gyermekek biztonsága nemcsak szüleiknek fontos, de közügy is, mert ezen múlik a települések, sőt az egész ország jövője.              

Az ünneplő gyülekezet átvonult a távolabb fekvő Epres úti új épülethez, ahol az esperes felszentelő imádsága után Takaró András, Korsós Tamás, Gulyás Gergely és Bóna Zoltán vágták át a nemzeti színű szalagot. Ezt követően a résztvevők belülről is megtekinthették az elkészült bölcsőde épületét, majd az átadó ünnepséget állófogadás zárta.  

A bölcsőde aulájában a kivitelező ajándékaként egy református címer került a falra, amely annak a pontos másolata, ami a templomot is díszíti, így a gyülekezettel való szoros kapcsolatot is jelképezi. A gipsz domborművet Szabó Zoltán helyi szobrászművész készítette.

Képek: Domán Gergő