A Károli Gáspár Református Egyetem régóta küzd a helyhiánnyal. Ráadásul épületei szétszórtan, több helyszínen találhatóak. A Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar például a Reviczky utcai épület mellett a Dózsa György úton és a Bécsi úton is folytat oktatási tevékenységet, a Hittudományi Kar pedig már a kollégiumi tűzeset előtt is bővítésre szorult. A többszakos hallgatóknak rendszeresen úgy kell egyik helyszínről a másikra átérniük, hogy a legalább fél órás távolságot negyedóra alatt kell megtenni. De az egyetlen szakot végzők is sokat utaznak két épület között. Ez senkinek sem egyszerű.

Régóta léteznek már elképzelések arra, hogyan lehetne ezen a széttagoltságon segíteni, és a kormányzati támogatásoknak köszönhetően most már konkrét beruházásokra is lehetőség nyílt. A kollégiumi tűzeset persze sok mindent megváltoztatott. Egyrészt lépéskényszert teremtett, másrészt átütemezte a korábbi menetrendet, harmadrészt néhány dolgot újra kellett miatta tervezni. Nem feledkezhetünk meg emellett az emberi tényezőkről sem, hiszen az oktatókat és a hallgatókat egyaránt megrázták a történtek. Hogyan tovább, Károli? Zsengellér József stratégiai rektorhelyettessel beszélgettünk.



Megmozdult mindenki
A kollégiumtűz kezelésnél fontos volt a megfelelő munkamegosztás kialakítása. „Voltak, akik több területen is jelen voltak; de azért igyekeztünk úgy elosztani a feladatokat, hogy legyen, aki a diákokra, és legyen, aki a tennivalókra koncentrál” – emlékezett vissza Zsengellér József. „Még tartott a tűz, amikor már arról egyeztettünk, hogy mekkora összeget kell felvenni ahhoz, hogy a hallgatók haza tudjanak menni, vagy ruhát tudjanak venni. El kellett dönteni azt is, mikor és meddig legyen nyitva az iroda, hogy ezt meg tudják tenni. Először ezeket kellett végiggondolnunk, és utána jött csak a nagy kérdés, hogy hogyan tovább.”

Mire a válságstáb összeült, addigra a szükségesnél már jóval több felajánlott szálláshely volt. „Isteni csodaként éltük meg, hogy addigra már kész lehetőségek közül válogathattunk” – mondta a rektorhelyettes. Emellett igazán megható volt az is, hogy rendkívül sokan adakoztak mind a kollégisták, mind az elhunyt családja számára. „Megmozdult mindenki; mondhatjuk úgy, hogy egész Magyarország. Ilyen mértékű jótékonykodás ritkán valósul meg ennyi idő alatt, ezért nagyon hálásak vagyunk. Kárpótolni persze nem lehet a gyászolókat semmivel, de legalább enyhíthettünk valamennyit az anyagi rászorultságukon.”



Kiköltözés
A nyolcvanas években épült és most leégett épületszárny, ahol a kollégium és a tanárlakások voltak, statikailag is sérült néhány helyen. „Nem vállalhatjuk a részleges visszabontás kockázatait, mert el akarjuk kerülni egy újabb tragédia lehetőségét. Mindenképpen le kell bontani a teljes épületrészt” – fogalmazott Zsengellér József. A nyári vizsgaidőszak kezdetekor kiürítik a teljes épületegyüttest, hiszen a munkálatok alatt nem maradhat bent senki. A vizsgákat már máshol fogják lebonyolítani.

Az oktatási időszak is rövidebb lett a tűzeset miatt. „Ezt részben azzal pótoljuk, hogy hosszabb órákat tartunk, amikor ez csak lehetséges. Másrészt a Hittudományi Karon elmarad a Károli Közösségi Napok mostani rendezvénye” – sorolta a rektorhelyettes. Hozzátette: a teológushallgatók ugyanakkor tartanak más karokon bibliaórákat ezeken a közösségi napokon. „A tavaszi szünet idején zajlanak a felvételik a teológiai karon. Nálunk ez háromnapos, bentlakásos esemény. Idén azonban ezt sem fogjuk tudni a Ráday utcai épületben megtartani, ezért a felvételiztetés is alternatív helyszínen lesz majd.”



Intenzív közösségre nevelés
A Ráday utcai kollégium nem csak vidéki hallgatók otthona volt. A teológusok képzése során mindenki számára kötelező a bentlakásos élet. „Ők közösségvezetők lesznek, huszonnégy órás szolgálatban. Ha éjszaka hívnak fel egy lelkész, hogy baj történt, akkor készen kell állnia. Még ha az adott közösségben odafigyelnek is egymásra, a lelkész az, aki mindenkiért egyforma felelősséget érez. Ezt az életformát azáltal lehet szerintünk a legjobban begyakorolni, ha együtt él a leendő lelkészközösség. Ez intenzív közösségre nevelés. Ezalatt elvállalják egymást éjjel és nappal” – magyarázta Zsengellér József.

Bár azonos értékrendű közösséget alkotnak, minden hallgató más és más. Egyre kevesebb közöttük a lelkészgyerek, egyre különbözőbb háttérrel érkeznek. „Sok minden van mögöttük, ezért olykor kihívás egyháziasítani néhányukat. De van arra szándék, hogy nyitottak maradjanak más közösségek felé, ne legyenek bezárva egymás közegébe. Most, hogy a közszolgálati egyetemistákkal vannak egy kollégiumban, sajátosan új helyzetbe kerültek. Ez megtermékenyítő hatású lehet mindkét csoport számára. A kollégiumi együttműködések olyan bizalmi viszonyokat alakíthatnak ki, amelyek a jövőben is kamatoztathatóak.”



Tervek a tűzeset előtt
A Ráday utcai épületet az idén a kollégiumtűztől függetlenül is átépítették volna. Ezt a nyári szünetekben meg lehetett volna valósítani, szeptembertől júniusig pedig rendes mederben folyhatott volna az oktatás. „Már korábban is szerettük volna a tantermeket bővíteni, másrészt az oktatói szobák is túl kicsik voltak. A vendégoktatókat eddig diákszobákban tudtuk csak elszállásolni, ami nem túl komfortos, főleg akkor, ha családdal érkeznek. Ezen is változtatni szerettünk volna. A tervezés teljes egészében megvolt, a szükséges előkészületeket is megtettük” – mondta a rektorhelyettes.

Az eredeti terv az volt, hogy a második emeleti étkező és az exhortációs terem megszűnik, a helyükre új tantermek és tanári szobák kerülnek. A harmadik emeleti diákszállások helyén új étkezőt alakítottak volna ki egy kiszolgáló konyhával. A tetőtérben bővültek volna a közösségi helyiségek, és helyet kapott volna két vendégoktatói apartman, ahol egy fél évet is el lehet kényelmesen tölteni. Most, hogy kénytelenek lebontani a kollégiumot és újat építeni, át kell gondolni, mit hová szeretnének elhelyezni a teljes épületegyüttesen belül. Például lehet olyan oktatási rész is, amely az újonnan építendő szárnyba kerülne át.



Újratervezés
„Még csak a tervezés fázisában vagyunk, de pár elképzelést már meg tudunk osztani, mivel a kormány a támogatáshoz előzetes becsléseket kért tőlünk” – árulta el Zsengellér József. „Két hónapon belül meglesznek a végleges tervek, amelyeket még engedélyeztetni kell, de a rendkívüli helyzetre való tekintettel reméljük, hogy a hivatalok is igyekezni fognak majd. Az önkormányzat eddig is mindenben segített nekünk.” Az is elképzelhető, hogy a Hittudományi Kar főbejárata a Markusovszky tér felől lesz, és nem a Ráday utcai egyházkerületi bejáratot használja majd. Ez esetben újra kell gondolni az egész épületegyüttes elrendezését.

„A Török Pál Kari Könyvtár máshová fog kerülni: szeretnénk lejjebb, közelebb hozni a hallgatókhoz. A Ráday Levéltár biztosan nem fog visszaköltözni ide. A Ráday Könyvtár raktárának viszont helyet kell találnunk az új épületen belül. Az autókat szeretnénk az udvarról kiszorítani, ezért egy garázs építésében is gondolkodunk, amely esetleg az udvar alatt folytatódhatna.” Az új kollégiumi részben a jelenlegi tervek szerint kevesebb férőhely lesz, és csak teológusok számára adják ki őket. Az egyetem szeretne ugyanis a többi hallgató számára egy másik, teljesen új kollégiumi épületet is szerezni a környéken.



Református negyed
Már eleve több beruházás elé nézett a Károli Gáspár Református Egyetem, de a tűzeset miatt most még több vár rá. „A kormányzattól kaptunk már épületeket, ezeknek az átépítése vagy már zajlik, vagy hamarosan elindul” – mondta a rektorhelyettes. A Károlyi-Csekonics palota átadása a korábban tervezettekhez képest egy évet csúszni fog, és amíg ez meg nem történik, addig a Dózsa György útról sem költözhetnek át oda. A Hittudományi Kar most májusban költözik ki a felújítások miatt a Ráday utcából, és legalább egy évig még egészen máshol fog folyni az oktatás. Például egy nemrég megvásárolt Csopaki utcai ingatlanban.

„Ezután is elsősorban meglévő épületek felújításában gondolkodunk, méghozzá itt, a környéken, amit református negyednek is hívnak. Ha minden jól megy, egy ötszáz méteres körzetbe bele fog férni minden.” Az, hogy az egyetem épületeinek a többsége már most a nyolcadik és kilencedik kerületben van, komoly vonzerőt jelent. Zsengellér József úgy véli, ez legalább plusz huszonöt százaléknyi hallgatói létszámot hoz. Éppen ezért nem is tartaná jó ötletnek, ha erről az előnyről bármiért le kellene mondaniuk. Az egyetem vezetése már egyáltalán nem gondolkodik egy valahol máshol kialakítandó, új egyetemi campusban.



Dilemmák
„Korábban nem állt rendelkezésünkre annyi pénz, mint amennyit most kapunk a beruházásainkra. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ekkora összegeket adnak bármikor is az egyetemre” – mondta a rektorhelyettes. Elismerte, hogy egyúttal dilemmákat is hozhat magával egy ilyen segítség elfogadása. „Egyrészt felmerülhet, hogy nem fognak-e cserébe majd elvárni valamit. Ennek eddig nincs jele. Másrészt rendben van, hogy felépítjük az új épületeket és fejlődik az egyetem, de ezt egy támogató környezetben éljük meg. Viszont mi történik akkor, ha ez a támogató környezet részben vagy egészben megszűnik?”

Az egyetem tudatosan készül arra, hogy ilyen helyzetben is finanszírozható maradjon. „Úgy alakítjuk ki az épületeket, hogy bevételt hozó hasznosításuk is lehetséges legyen, például bérbe lehessen adni belőlük helyiségeket, kollégiumi férőhelyeket. Ha bővülünk, akkor azt csak fenntartható, gazdaságos módon tehetjük. A pályázatok, kutatási fejlesztések is jelenthetnek plusz bevételeket. Nem akarjuk megvárni azt sem, amíg kényszer lesz bármilyen konstrukció bevezetése, például a Corvinuséhoz hasonló alapítványi fenntartás, hanem már most gondolkodunk lehetséges finanszírozási modelleken.”

Barna Bálint
Képek: Füle Tamás