Alacsony küszöbű bibliaórán voltam kedd este a Kálvin tér mellett. A meghatározás valójában nem a mozgáskorlátozottakra vonatkozik, bár őket sem gátolja semmi a bejutásban. Az, hogy a küszöb alacsony, azt jelenti, bárki jöhet. Erősebb, ha úgy fogalmazok, mindenki beléphet az ajtón.
Olyan közösség fogadott, ahol nem kell senkinek és semminek megfelelnem. Külön öröm volt számomra, hogy a csapat nagy része férfi volt, ez eleve megkönnyítette a megnyílást feléjük. Elfogott az érzés, mintha Jézus és a tanítványok közösségébe léptem volna be.

Nem kifejezetten férfiaknak hirdették meg az alkalmat, többről volt szó, mint „logikus, ésszerű” problémák megbeszéléséről a Biblia tükrében. Már csak azért sem, mert az alkalmat Erdős Eszter református lelkész, addiktológiai és drogprevenciós szakember tartotta. Tőle tudtam meg, hogy az alacsony küszöb mit is jelent: mindenki csatlakozhat a közösséghez. Láttam korombéli huszonévest és meglett családapát is. Jó volt közöttük lenni. Azonnal megnyíltak egymás előtt, persze tudni kell, hogy sokan közülük a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon közösségéhez tartoznak, némelyek már szabadult drogfüggőként voltak jelen.

Énekléssel, bizonyságtétellel kezdődött az alkalom. Kántorként mindig izgulok, hogy a keresztyén énekek vajon megérintik-e a mai embereket. Talán még nagyobb kérdés, hogy szívesen énekelnek-e, akik távol voltak-vannak Istentől, hittől, egyháztól. Többször átéltem, hogy egyedül éneklek férfiként a különféle alkalmakon, vagy a többiek annyira halkak, hogy nem hallom őket. Azt láttam, mindenki énekel. Azért, mert a dicséretek tükrök számukra, és mert szeretik Istent imádni ilyen formában is. Ezt hallottam ki a hangjukból, ezt láttam az arcukon. Számukra nem megszokás azt énekelni: „Tékozlóként éltem, tárva most karod, hűtlenségem nem hánytorgatod.”

Bevallom, azon rágódtam, hogyan fogok bemutatkozni, ha hozzászólok a témához, az érthető, hasznos lesz-e. Megnyugtató volt, ahogy ezek a férfiak megnyíltak. Egyszerűen, tisztán beszéltek, gondolataik mélyek voltak. Úgy, ahogy Jézus beszélt az emberekhez. Erdős Eszter az alkalom előtt felkért valakit, hogy tegyen bizonyságot a közösség előtt, de azt tapasztaltam, minden résztvevő bizonyságot tett egy-egy hozzászóláskor. Azt látom, ez az, ami hiányzik a keresztyénségünkből. Nem a másik leuralásáról, hatalmaskodásról, a kíméletlen ésszerűségről, a keménykedésről és a problémáktól való elmenekülésről beszélek, ezek rossz férfi-tulajdonságok. Az egyszerű, tiszta, hiteles és mély gondolatokra, a megnyugtató, befogadó légkörre gondolok, ahol mindenki szívből énekel és imádkozik. Amit a tanítványok is átéltek Jézus mellett. Erő, áldás és békesség van ebben a közösségben, amelyben épp a gyengeségek vállalása ad erőt.

A bibliaórán Ábrahám elhívásának történetét vizsgáltuk meg Mózes első könyvének tizenkettedik része szerint. Többször került elém már az a szakasz, mikor Isten arra kéri a prófétát, tekintsen fel az égre, mert a csillagok sokasága Isten lehetőségeinek számát mutatja meg. Ha a földre nézek, az öngyilkosságig is eljuthatok gondolatban vagy akár tettben, ha az égre, Istenre, akkor hihetetlenül sok lehetőség nyílhat számomra egy teljes élethez. Isten elhívja Ábrahámot, arra kéri, lépjen tovább. Az arcokon láttam, a múlt és a jelen között őrlődés van: rendben, leteszem az életem, de mi lesz most? Ugyanez az érzés fogott el engem is: tényleg annyi lehetősége van Istennek, mint égen a csillag? Választ kaptam az egyik résztvevőtől, aki elmondta, már az is csoda, hogy egyáltalán itt van ezen az alkalmon, de még rátör a kétség, félelem a jövőtől, attól, hogy nem tudja letenni az életét, a pótcselekvéseket. Isten képes csodát tenni, csodálatos módon vezet minket.

Hitünk és életünk próbája, hogy Istennek adjuk át a vezetést. Férfiként eleve nehéz kiadni a kezemből a kontrollt, de amikor ezt megteszem és arra hallgatok, akiről tudom, hogy szeret, akkor gyógyulást élek meg. Ahogy ezek a férfiak és nők, akiket láttam magam körül, már tudják, mit jelent a valódi szeretet és elfogadás által gyógyulni.
Eszembe jut Babits Mihály Zsoltár férfihangra című verse:
„Tudod, hogy érted történnek mindenek – mit búsulsz? A csillagok örök forgása néked forog és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog a te bűnös lelkedért.”

Számomra ez a bibliaóra is lehetőség, egy a sok-sok ezer csillag közül, amit Isten kínál nekem és mindenkinek. Nem hallottam még ilyen formában, de tetszett az elköszönés az egyik résztvevőtől a maga szleng stílusában: „Isten áldjon, de kajakra!” Ígéretet kaptam, hogy legközelebb már zongorán is játszhatok, így még fontosabb lett számomra ez a bibliaóra. A maga hitelességével, férfias bátorságával, nyitottságával, modern és érthető közegével.