Dinoszaurusz-, mamut- és medvefog, trilobiták és egyéb őskori fosszíliák a vitrinekben; különböző csillagászati távcsövek a sarokban; gazdag teológiai és természettudományos szakirodalom a polcokon – ez a látvány fogadott minket Farkas Levente bölcskei református lelkipásztornál, akinek a természettudományos érdeklődése összekapcsolódik a gyülekezeti szolgálattal. „Minden fontos, ami az eredettel kapcsolatos, mert a gyökereinkhez vezet vissza minket” – vallja a lelkész. „Gyökér nélkül nincs tartás sem, csak sodródás.”

Számára az eredet kutatása egyet jelent a teremtéstudománnyal. Szakértőkkel konzultál, képezi magát a csillagászat és az őslénytan terén, szenvedélyes gyűjtője az ősleleteknek és a csillagászati távcsöveknek. Legnagyobb távcsövéhez saját maga készítette azt a Dobson-mechanikával működő állványt, amely görgőkön gurítva mozdítható. Lelkesedését és tudását örömmel osztja meg mindenkivel, legyen szó bolygólesről, előadásokról, teremtéstudományi konferenciákról vagy rendhagyó hittanos foglalkozásokról.

Életre szóló élmény
Farkas Levente gyermekként még feszengett a felnőttek között az istentiszteleten és nehezen viselte a hosszú prédikációkat. A katonaság idején tért meg, ezután csatlakozott a Pestszentlőrinc-Kossuth téri Református Egyházközséghez. A teológián tanult tovább, ezzel párhuzamosan exmisszus volt az anyagyülekezetében. Ekkor kezdte el gyűjteni a könyveket, amelyeket azóta is kategorizál és rendszerez. Lelkészként szolgált Pestszentlőrincen, Kiskunlacházán, Nagyszokolyán, Felsőnyéken, 2019 óta Bölcskén.

Csillagászati szenvedélye nagyjából húsz évvel ezelőtt kezdődött, amikor unokaöccsének távcsövet vett karácsonyra. „A távcsövezés akkor érdekes, ha tudjuk, mit látunk, ezért utánanéztem az érdekességeknek. Ettől megjött a kedvem ahhoz, hogy magamnak is vegyek egyet” – emlékezett vissza. Egy teljesen új világ nyílt meg előtte. „Sosem felejtem el, amikor életemben először rátaláltam a Szaturnuszra. Szerintem a legszebb bolygó az egész Naprendszerünkben, gyönyörű, páratlan. Életre szóló élmény volt.”

Paleontológiai érdeklődését egy ajándékba kapott fosszíliának köszönheti: Gasparik Mihály muzeológustól megtudta, hogy egy ősbölény nyaki csigolyájához jutott hozzá. Azóta számos más ősmaradványt kapott, vett vagy ásott ki saját maga. „Istennek terve volt mindezzel, Ő már tudta, mit és hogyan tud majd általuk saját dicsőségéről kijelenteni.” Hasonló gondolkodású társaival együtt alapította meg a KETIAM („Kezdetben Teremtette Isten A Mennyet”) munkacsoportot tudományos ismeretterjesztés céljából.

A teremtéstudományon keresztül őt is formálja az Úr. Egyrészt arra ébredt rá, hogy Isten úgy teremtette a világűrt, hogy az tudományos módszerekkel is kutatható legyen. Másrészt arra, hogy Isten központi helyet szán az univerzumban galaxisunknak, amely ezt lehetővé teszi. Harmadrészt alázatra tanítja az embert, hogy az ne gondolja magát a világmindenség közepének. Negyedrészt türelemre tanítja, mert a csillagászati megfigyeléshez igen sok idő kell. Ötödrészt pedig a látható világ megfigyelése elősegíti, hogy a láthatatlan, mennyei valóságra is oda tudjunk figyelni, ne a látható világban keresve azt.

A szépségtől a miértekig
A teremtéstudományon keresztül közelebb lehet kerülni a hithez és Istenhez – ezt Farkas Levente több munkatársa és szolgálótársa kapcsán is megtapasztalhatta –, de a már meglévő hitet is megerősíthetik, hiszen több tudományos vizsgálat igazolja a Bibliában olvasható kijelentéseket. A teremtett világban gyönyörködni is lehet, Luther például a csillagos eget egy feldíszített karácsonyfához hasonlította. Ez az esztétikai funkció is az emberért van. A bölcskei lelkész szerint mindezekre a funkciókra tudatosan lehet építeni a gyülekezeti szolgálat és a misszió során.

„Amíg a legtöbb gyülekezet a Teremtés hetén csak teremtésvédelemmel foglalkozik, addig mi igyekszünk ezt a teremtéstudomány népszerűsítésével is kiegészíteni” – magyarázta. „Ilyenkor előadókat hívunk, de volt, hogy a gyerekek teremtéssel kapcsolatos rajzokat készítettek vagy teremtéssel kapcsolatos énekeket adtak elő.” Idén májusban pedig egy háromnapos evangelizációs sorozatot tartottak, amelynek egyik napján interaktív családi programokat szerveztek. „Volt ott minden, ami leköti a gyerekeket: Noé bárkája, dinoszauruszok, látványos kísérletek, csillagszórók és sok egyéb érdekesség.”

Tudományos missziójában a gyülekezet is a segítségére van: begépelik a szövegeket a prezentációihoz, ezen kívül imádságos hátteret biztosítanak számára, különösen akkor, amikor nyilvános szereplésre készül, vagy gyülekezetekbe indul szolgálni. A presbitériumban és a szolgálók között is vannak, akik nemcsak érdeklődnek, de utána is olvasnak az őket foglalkoztató kérdéseknek. Hit és tudomány így közösen építi a gyülekezetet az igehirdetésektől kezdve a szolgálatokon át a kötetlen programokig.

Nyáron több üstökös is látható az égen. Van, amelyik szabad szemmel is észlelhető, de többük csak távcsővel. Farkas Levente szerint érdemes számon tartani, milyen érdekességek figyelhetők meg a közeljövőben, mert lehet közöttük olyan ritka csillagászati jelenség is, amely egy ember életében csak egyszer fordul elő. „Ezzel is alázatra tanít bennünket az Isten” – fogalmazott. Minden évben kiadják a Meteor Csillagászati Évkönyvet, ebben napra és órára pontosan szerepel, mire érdemes figyelnünk.

A nyári táborokban a gyerekek is belekóstolhatnak a csillagászatba. Ehhez el kell magyarázni nekik a távcsőkezelés alapjait, például a fókuszírozást, hogy mindenki a saját szeméhez és a vizsgálandó objektumhoz tudja igazítani a beállításokat. Éjszakánként az úgynevezett bolygózós távcsövet szokták használni, elsősorban a kettős csillagok, a galaxisok, a különböző csillagszínek, üstökösök és a Hold észlelésére. Nappal pedig a naptávcsövet használják a Nap megfigyelésére.

„A gyerekek számára fontos, hogy lássák és kipróbálhassák a dolgokat. Nagyon szeretik az őslényeket, ezért az ősleletek kapcsán beszélgetünk a teremtésről vagy az özönvízről. Kézbe vehetik a távcsövet és az asztroszolár fóliát, amin keresztül a Napot szabad szemmel nézhetik, és kipróbálhatják a gyűrűs napórámat, este pedig lézerceruzával mutogatok nekik az égen. Minden életkorban más a prioritás: az óvodásoknak az a lényeg, hogy szép legyen, amit látnak, az iskolások viszont már a miértekre kíváncsiak.”

Az egyik táborban a gyerekek meglepték őt születésnapja alkalmából egy papírtávcsővel, amelybe beletekintve Dániel könyve 4. rész 31. versének egy részlete olvasható: „föltekintettem az égre, és értelmem visszatért”. Farkas Levente azóta is ezzel az ajándékkal emlékezteti magát arra, hogy mindig az Istentől való értelmünkhöz kell visszatérnünk.

Az eredet kérdései
A felnőttek a ritka csillagászati jelenségekre kíváncsiak és emellett világnézeti kérdéseket tesznek fel neki. „Tudatosan keresik mindennek az eredetét” – mondta a lelkész. „A hívő ember felfelé gyökerezik, a mennybe. Az eredet kérdése határozza meg az utat és a célt is. Azért fontos, hogy Isten teremtette-e a világot, mert ez meghatározza, hová fut ki az életem. Istenképűségünk elfogadása önmagunk túlbecsülésétől és lebecsülésétől is megőriz, egészséges önbecsülést ad az embernek.”

Az eredet megértéséhez nélkülözhetetlen Mózes első könyvének, a Genezisnek a tanulmányozása, akárcsak a teljes Ószövetség kontextusa. „Sokan nem szeretnek az Ószövetségről beszélni. Egy nyolcvanas éveiben járó presbiter egyszer megköszönte, hogy Eszter könyvéről prédikáltam, mert egész életében nem hallott igehirdetést, amely erről a könyvről szólna, pedig neves budapesti gyülekezetbe is járt.”

Szerinte az eredetről szóló ismeretterjesztést az is nehezíti, hogy sok híres természettudós azt állítja, hogy az univerzum önmagát hozta létre, Istenre nem volt szükség hozzá. Ezzel túllépnek saját szakterületükön és a filozófia területére tévednek, elismertségük miatt mégis sokan hisznek nekik. „Ha valami önmagát hozta létre, léteznie kellett már azelőtt is, ez pedig logikai paradoxon” – figyelmeztetett Farkas Levente. Helyettük például Jáki Szaniszló bencés szerzetes és atomfizikus gondolatait ajánlja, aki az eredethez a cél felől közelít.

A bölcskei lelkész így összegzi, mit gondol hit és tudomány kapcsolatáról:
„Nem vagyok természettudós, viszont több ez nekem, mint hobbi. Isten lábnyomát, lenyomatát, kezének a munkáját keresem, és misszióm része rámutatni a világban az Ő hatalmára, sokszínűségére, tanításaira. A hit és a tudás, a hit és a tudományok közötti szembenállás mesterségesen gerjesztett. Én azt vallom, hogy a hit valódi ellentéte a hitetlenség, míg a tudásnak a tudatlanság, a tudománynak pedig a tudománytalanság.”

Barna Bálint
Képek: Vargosz, Farkas Levente