Ebben az évben Kiskunfélegyházán rendezték meg a 14. Sófár Református Dicsőítő iskolát, augusztus 1-7 között, az év egyik legmelegebb hetében. A minden évben új táborhelyszínt kereső szervezet idén mégis egy korábbi városába tért vissza - 2014-ben járt már itt az iskola -, ezért az itt felnőtt Damásdi Péter lett a helyszín koordinátor. Két szomszédos, közös udvarral rendelkező helyi iskola (a KÖZGÉ[1] és a MEZGÉ[2]) épületei adtak otthont a hétnek. 

Ebben az évben több mint kétszázan lehettünk együtt – leginkább tizenévesek és családosok –, valamint a helyiek közül néhány katolikus nővér is tiszteletét tette, rajtuk kívül többségében reformátusok voltunk együtt, több város több gyülekezetéből.

A hét fő motívuma a forrás volt – az a Forrás, ami Jézusból ered, valódi életre kelt és megújítja életünket.

Az Istenhez való kapcsolódásunkat is ilyen szempontból vizsgáltuk meg, Kertész Dániel a Gödöllői Református Egyházközség lelkészének rövid, de velős üzenetei segítségével. Minden este három nagyobb pontra bontotta az üzenetét: az Örömhírre, amit kapunk az Úrtól; az Identitásra, vagyis arra, hogyan lesz ez hatással az identitásunkra; és a Küldetésre, arra, amire Isten ezzel kapcsolatban elhív minket. Egyszerű üzenetek voltak, hogy mindenki meg tudja ragadni azokat, mint a táborról szóló videóban Thoma László – a tábor lelki vezetője, Gazdagréti református lelkész - is elmondta a táborról szóló videóban. „A forrás egy rajtunk kívül álló kép, és innen frissít és újat meg bennünket.”

Forrás: reformatus.hu

Fő üzenetünk a Jézusból eredő Forrás bemutatása volt, amely valódi életre kelt, megújít, áldást ad, megelégít és boldoggá tesz.

Az esti alkalmak része, és a Sófár egyik alapja a zenés dicsőítés, amivel több zenekar is szolgált ezen a héten, többek között az Érdi gyülekezet fiataljai és a Gusztin Rudolf által vezetett népies hangzású dicsőítés is segített ráhangolódni a prédikációra, és az üzenetet után továbbforgatni azt Isten jelenlétében. 

Csoportos áhítatainkat három csoportban (ifis – 22 évesig, felnőtt – 23. évtől, és családosok) tartottuk, szinte minden nap másvalaki készült, mindenki azt hozta, amit éppen a szívére helyezett az Úr, nem volt előre megadott igerész, a forrás tematikáját jártuk körül minden beszélgetésben. Az áhítatokon túl kiscsoportokban is megosztottuk egymással az előző esti alkalmakról való gondolatainkat és a tábor ideje alatti egyéb megéléseinket.

Évről évre több kurzust és műhelyt vezetnek a többségében korábbi Sófár-résztvevők, vagy általuk meghívottak. Magam részéről célom volt egy számomra új műhelybe belekóstolni, ezért egy tavaly indult műhelyre, a Bibliodrámára jelentkeztem, amit  Thoma László vezetett. Műhelyünkön a csoportot összekovácsoló feladatok után többféle Bibliai történetet tudtunk eljátszani, a szereplők bőrébe bújva – még olyan szerepeket is felvehettünk, akikről nem tesz említést az Ige, csak sejtjük, hogy ők is ott vannak – átélhettük a karakterek érzéseit, gondolkodhattunk mozgatórugóikról, és arról, ők hol járnak a hitbeli útjukon, és ezzel párhuzamosan, mi hogy látjuk saját magunkat, az adott helyzetet és Istent. Nagyon erős és fontos tanulság volt számomra, hogy egyik nap megélhettem Jézus szerepében a nyugodtságot és annak kiárasztását, aztán másik nap egy saját magam alkotta karakterből (Zákeus testvére) a jelenet végére sajnos kiszabadultam, elkezdtem levetkőzni azt. Ezen a műhelyen, bár túlságosan rövidnek éreztem az időt, Istenhez és magamhoz is közelebb kerültem, csoportomban intenzív élményeim voltak, amiket még idő lesz feldolgozni.

A műhelyek mellett szemináriumokon vehettünk részt, témaköreik többek között a népi kultúra, a kereszténység és a művészet kapcsolata, valamint a dalfordítás voltak, megmutatva milyen sokféleképpen lehet megélni az Istennel való kapcsolatot. Ezek közül Gulyás Annáét emelném ki, aki Draskóczy Lídiával együtt népdalok segítségével mesélték el egy évnek az ünnepeit és a hozzájuk kapcsolódó néphagyományokat.

Külön programjaink közül utolsóként említem, amit a legszemélyesebben éltem meg, a Láthatatlan színházat, amiért hálás vagyok Vadon Juditnak, a dicsőítő iskola drámakurzusa vezetőjének és csapatának. Nagyjából 25 perces volt az út, amit bejártam a vezetésükkel, mialatt rengeteg Igét és ígéretet vettem tőlük. Ebben a szokatlan helyzetben az emberekben való bizalmam és az Istennel való bizalmi kapcsolatom egészen újszerűen bontakozott ki.

Egy ekkora tábornak a működtetésében az önkéntességnek is nagy szerepe van, többféle szolgálati területbe lehetett belekóstolni az érdeklődő és akárcsak alkalmanként odaszántaknak, ezek közül én a már hagyományosnak számító Teaházban segédkeztem. Hatalmas feladat volt még a teremrendezési szolgálat is  - a helyszín koordinátor Damásdi Péter és Csécsy Bence vezetésével zökkenőmentesen bonyolíthattuk a programokat, és az iskolákkal való jó viszony is megmaradt. Ebből a szolgálatból a Sófár-hét lezárása során mindenki kivehette a részét.

Mivel a résztvevők életkori megosztása indokolta, természetesen idén is megtartották a gyereksófárt is, immáron 3 -11 éves korhatárral, Halustyik Zsuzsanna és Csécsy Lászlóné vezetésével, reggelenként családi áhítat tartásával, délután gyermekmegőrző játszóházzal, esténként – az Istentiszteleti alkalom alatt – mesemondással.

A 12-14 évesek egy felnőtt aktív kíséretével vehettek részt a héten, a 14-18 év közöttiek pedig egy szülői hozzájáruló nyilatkozattal, és egy nagykorú kísérővel – akit őrangyalnak is neveztek a táborban.

A táborról és a szervezetről bővebb információk a sofarportal.hu-n érhetőek el:

http://sofarportal.hu/?p=8424

http://sofarportal.hu/?p=8531

http://sofarportal.hu/?p=8385  https://www.facebook.com/reformatus.hu/videos/1102843123976474 

 

Berzai Péter Attila