Gitár- és lélekhúrok

A paksi Kolki Ákos első két Csillagpontját még csak jó buliként élte meg barátaival, hite megerősödésében ekkor még csak időszakos fellángolást érzett. Két évvel ezelőtt, Zánkán azonban érezte, hogy itt az ideje a döntésnek: ki tudta mondani, hogy Jézus élete megváltója. A Balaton partjáról hazatérve gyermekkori gitárszeretetét is háttérbe szorította azért, hogy minél többen találkozzanak az evangéliummal.

A Magyarországi Református Egyház idén már 12. alkalommal szervezi meg legnagyobb ifjúsági fesztiválját, a Csillagpontot, 2025július 14. és 19. között, a Balaton északi partján fekvő zánkai Erzsébet-táborban. A Csillagpont egy istenközpontú fesztivál, amelyet azért hoztak létre, hogy Isten szeretete és a közösség ereje által evangéliumi megújulást, megtéréseket hozzon minden magyar fiatal életébe, általuk erősítve a helyi gyülekezeteket. A szervezők célja többek közt, hogy több ezer fiatal kapcsolódjon ki és töltődjön fel lelkileg egy időben, egy helyen. A fesztivál programjáról bővebb információ olvasható a csillagpont.info oldalon, ahol jegyvásárlásra is van lehetőség.

A 20 éves fiatalember 2019-es konfirmációja után vett részt először Csillagponton. Noha hittanos volt és természetesnek vette Isten munkálkodását, egész életére kiható döntést még nem hozott mellette. „Az a fesztivál inkább a közösség szempontjából volt jó élmény: nem volt nap, amikor ne tettem volna meg húszezer lépést, 3-4 órákat aludtunk, remekül éreztünk magunk a barátaimmal. Nem voltam megtérve, de megérintett Isten, amit visszatekintve fellángolásnak mondanék.” Ákos szerint nagy dolog, hogy egy 14 éves fiatal kortárs közegben részt vehet egy fesztiválon: „Ide már egy konfirmált gyerek is nyugodtan eljöhet, élményeket szerezhet – egy 14 éves gyerek azért furcsán nézne ki például a Sziget Fesztiválon.”

Ősszel Ákos matek–fizika szakos középiskolába kezdett járni Pakson, de nem találta a helyét: kiközösítették, nem talált barátokat. A 2021-es, debreceni Csillagponton ugyanúgy részt vett, de az ott tapasztaltak is csak időszakos fellendülést hoztak a lelkiéletében. „Ebben az időszakban még nem Istenbe vetettem a bizalmam, hanem inkább a videójátékokba menekültem az életbeli nehézségeim elől.”

2022 elején Ákos iskolát váltott, és hogy komolyabb szintre emelje gitárművészetét, a Szegedi Tudományegyetem Vántus István Zeneművészeti Szakközépiskolájába kezdett járni, de lelki nyugalmat ez sem hozott számára. „Hitbeli szemontból ez az év volt a mélypont számomra, úgy éreztem, hogy a körülöttem lévő emberek mind boldogok Isten nélkül. Én is ezen igyekeztem, de valami mindig hiányzott.” Az ifjú művész a következő évi, zánkai Csillaponton azonban meghozta élete legfontosabb döntését.

„Úgy éreztem, hogy minden igehirdetés és áhítat nekem szól. Olyan régóta gondolkoztam azon, hogy meg kell térnem és Istennel kell járnom, és ezt végre ott el tudtam dönteni. Különösen emlékezetes számomra a fesztivál keretein belül megtartott Ez az a nap!, melynek utolsó koncertjén olyan felszabadultnak éreztem magam, mint soha korábban. Hátul ültünk a barátaimmal, aztán valakit előrerángattam magammal, majd visszamentem a többiekért is.” Ákos szerint ekkor már nem volt megkötözöttsége, amely távol tarthatta volna attól, hogy személyesen döntsön Jézus mellett és mindent odaadjon Istennek.

„Először ötödikes koromban hallottam a megtérésről, egy keresztyén nyári táborban. Ott hoztam is egy ilyen döntést, amiről utólag már látom, hogy csak fellángolás volt, de úgy gondolom, Isten attól fogva kezdett igazán munkálkodni bennem, és az évek során újra meg újra a gondolataimba hozta, hogy nekem tényleg 100%-ban Jézust kellene választanom. Ehhez sokáig nem volt bátorságom, illetve meggátoltak az Isten-pótlékaim: a videojátékok, majd pedig később a nagy Ő megtalálása. 2023 nyarára viszont sikerült mindkettőtől távol kerüljek, és végre felszabadult a hely a szívemben. Ezt a lehetőséget Isten ki is használta.”

A paksi fiataloknak már azon a Csillagponton elmondta a gyülekezetet vezető Lenkey-házaspár, hogy a következő missziós évtől szeretnék, ha a „kisifiseknek” ezentúl a „nagyifisek” tartsanak alkalmakat, Ákos számára pedig magától értetődő volt, hogy szeretne beleállni a szolgálatba. „Innentől ifivezető lettem, és gyorsan rájöttem, mennyire szeretem a szolgálatot, különösen, hogy az Igéről taníthattam a fiatalabbakat.”

2023 szeptemberében Ákos az SZTE Bartók Béla Művészeti Karának előadó-művészet alapszakos hallgatója lett klasszikus gitár szakirányon, egy évnyi ifivezetői szolgálat alatt azonban megfordult benne, mivel is szeretne foglalkozni igazán. „Kicsi korom óta gitározom és szinte mindenki úgy ismer, hogy Ákos, aki gitározik. De a zene nem játszott olyan szerepet az életemben, hogy le sem tudtam tenni a hangszert, nem ez volt életem közepe. Tavaly novemberben, amikor egy teológus ismerősöm a hogylétem felől érdeklődött, szinte csak a szolgálatról meséltem neki, az egyetemről kb. két mondatot mondtam. Akkor esett le, hogy mi az, amiért igazán lelkesedek, mi az, amin egész nap gondolkozom. Az ifivezetésben olyan örömöt találtam, mint korábban soha semmiben. Hatalmas bennem a motiváció, hogy átadjam az embereknek azt a végtelen szeretetet, amit Isten nekem is ad nap mint nap.”

Az Ákos szívében fellobbant láng a teológiai jelentkezésre sarkallta, így ez év szeptembertől lelkészi tanulmányokat fog folytatni a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán. Sőt, a július 14-én kezdődő Csillagponton sem „mezei” résztvevő lesz már. „Érzékelő kiscsoportot fogok vezeti az alternatív kiscsoportokon belül, amelyben a tagok leginkább a művészeteken keresztül tudnak Istenhez kapcsolódni. Jelenleg az erre való felkészülés köti le az energiáimat. Jó lesz új embereket megismerni és újra találkozni a régiekkel, akiket a korábbi fesztiválokon lettem jóban.”

No és milyen szerepe lesz a gitárnak a továbbiakban? „Úgy érzem, helyére került a sorrend. Az első helyen ott van a szolgálat, ami az életem, a zene pedig marad az egyik kedvenc hobbim, de a kettő akár ki is egészítheti egymást: benne vagyok az egyházmegyei ifis zenekarban, istentiszteleteken is szolgálok, illetve tartottunk már külön dicsőítő koncertet is a barátaimmal.”

Fotók: Kolki Ákos magánarchívum