A konkluzió:

Szólássá vált, hogy az egyház, a hívő emberek közössége ne politizáljon. Ez is hamis jelszó, a keresztény embernek kötelessége, egyenesen küldetése a közösség életének jó irányú befolyásolása.  Joó Sándor egyik 1963.évi igehirdetéséből idézek: „Jézus azért hív magához, hogy megfelelő felszereléssel és utasítással küldhessen ki. Az egyháznak éppen nem a világtól elfordulva, önmagába befordulva kell élnie a maga külön életét, hanem a világ felé fordulva. Éppen nem egy lelki gettóba való bezártság érzetével, hanem a világért való felelősség fokozott tudatával. Az egyház Isten missziójának az eszköze, Jézus missziós népe ebben a világban. Jézus azért hív magához, hogy kiküldjön. …  Tudod, mi vagy te kint a világban? … Egy küldöttség tagja. Olyan valaki, aki küldetésben jár ott. A világban, a családi életnek, a politikának, a tudománynak, a művészetnek, a sportnak a világában mindnyájan bizonyos küldetéssel vagyunk jelen, mint akiket Jézus küldött oda”. Ma is a bizonyságtétel a feladatunk, ezt helyettünk senki nem végzi el. A keresztény ember nem haszonelvű, a Krisztustól kapott parancs szerint a világért való felelősség fokozott tudatával él és szeretet-hálót működtet a globalizmus hamis világában is. Nem panaszkodik, cselekszik, ahogy lehet. Jót cselekedni mindig lehet és kell is. Elítéljük a hitünk szerint rosszat, a bűnt, de nem ítélkezünk, szeretjük a bűnöst, s elmondjuk neki az örömhírt, hogy Isten szeret és nem hagy el bennünket: ”én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20).  Mindehhez persze isteni erőre van szükség, ami rendelkezésre áll, csak kérni és igénybe venni kell.