A presbiterség nem tiszteletbeli, hanem operatív tisztség, amely a lelkészéhez hasonló súllyal nyom latba a gyülekezetek életében. Éppen ezért minden presbiterválasztás sorsdöntő jelentőségű lehet egyházunkban – hangzott el abban a beszélgetésben, amelyre április 14-én került sor Gárdonyban, az Élet Fája Református Gyülekezeti Házban. Oláh László református lelkipásztor a közelgő tisztújítás apropóján kérdezte a presbiterségről beszélgetőtársait, Hajdú Szabolcs Koppányt, a Vértesaljai Református Egyházmegye esperesét, Csizmadia Zsoltot a Vértesaljai Református Egyházmegye főgondnokát, valamint Karl Melinda gárdonyi református lelkipásztort.



Presbitérium egykor és ma
A presbiteri tisztség jelentőségének megértését segítheti, ha ismerjük hazai kialakulásának történetét. Hajdú Szabolcs Koppány esperes kifejtette: a három részre szakadt országban létrejött gyülekezetekhez kezdetben nem tartoztak presbitériumok, helyettük a reformált földbirtokosok, nemesi családok patronálták a közösségeket és az élükön álló lelkészeket. A rekatolizáció idején közülük sokan felhagytak ezzel a támogatással, patronáltjaik pedig magukra maradtak, ez a kényszer is hozzájárult ahhoz, hogy a közösség saját kezébe vegye a sorsát. Az első presbitériumok az 1600-as évek Dunántúljának „katolikus tengerében” alakultak meg, a legkésőbbiek pedig a tradicionálisan református Tiszántúlon.

Akkoriban csak bibliaolvasó, teológiához értő, példás életű embereket választottak presbiternek. A szigorú kritériumrendszerre azért is volt szükség, mert a presbiterek közérdekeket is szolgáltak a gyülekezeti ügyek mellett. Például segítették a közigazgatást, fegyelmi ügyekben bíráskodtak, és sokszor nagy volt a személyi átfedés a városi tanács és a presbitériumok tagsága között. Amikor tehát kialakult hazánkban a református presbitérium, az a tágabb értelemben vett közösség életét szervező, védő, a jogait védő és a lehetőségeit kereső szervezet volt, ebből fakadt társadalmi elismertsége. A presbiterekre felnéztek az emberek, mert valóban vezetői voltak a közösségnek – magyarázta az esperes.

Száz évvel ezelőtt még homogén társadalomban éltünk, ahol az emberek döntő százaléka ugyanahhoz értett, ugyanazt az életritmust élték, és kiszámítható rendje volt a gyülekezetek működésének. Ma már heterogén világ vesz körül bennünket, emiatt nem várható el presbitereinktől ugyanaz a sokoldalúság, mint régen. Hajdú Szabolcs Koppány úgy látja, bár a presbiteri alapfeladatok – a gyülekezeti élet vigyázása, a lelki, fizikai javak gondozása – nem változtak, érdemes lenne megfontolni, hogy a munkahelyi és családi kötelezettségektől leterhelt presbitereinktől csak annyit várjunk el, amennyi ilyen körülmények között telik tőlük. Emellett éreztetnünk is kellene velük, hogy fontosak számunkra, hogy számít a szolgálatuk.

Feladatok és felelősség
A mostani presbiterek teljesen másképpen gondolkodnak a gyülekezet működtetéséről, mint akár egy generációval korábban – tette hozzá Csizmadia Zsolt, aki egyházmegyei főgondnokként azt képviseli, hogy a presbiterek a feladataiknak ne ellenőrei, hanem őrzői és mozgatói legyenek. Az idősebb generáció még nem ennek szellemében szocializálódott, de ma már ezen a téren is érezhető a fejlődés, mert nemcsak a presbitériumok, de a presbiterek maguk is változnak a szolgálat során. Ezt saját magán is megfigyelte: három ciklussal ezelőtt máshol tartott azon az úton, amelyen ma is jár, és ez lehetővé teszi számára, hogy érdemben is egyre többet tehessen mind főgondnokként, mind presbiterként.

Főgondnokként feladatának érzi azt is, hogy minden területnek meglegyen a felelőse a presbitériumon belül. Azt tapasztalta, hogy a presbiterek sokkal nagyobb lendülettel és önzetlenséggel szolgálnak azokon a területeken, amelyekért ők felelnek. A főgondnoknak igazából nem kell mindenhez értenie, nem kell minden részterületet közvetlenül irányítania, hanem elég, ha a felelősökkel együttműködve koordinálja azokat. E téren is változás megy végbe a presbitériumokban, és egyre több főgondnok próbálja szétosztani a feladatokat a presbitérium tagjai között. Ez akkor működik jól, ha minden területeknek olyan gazdája lesz, aki nemcsak ennek felelősségét érzi át, de valóban ért hozzá.

Karl Melinda is a gyülekezeti feladatok szerteágazóságát emelte ki, amelyek az intézmények épületeinek karbantartásától az idősek gondozásán át a temetők fenntartásáig terjednek. Sokszor újnak számító terepeken kell helytállni, például az állami fenntartású iskolákban. A gyülekezeti részfeladatoknak az elvégzésére olykor egyszerre többféle szakemberekre is szükség lenne, ezért óriási segítség az egyházközség számára, hogyha hozzáértő presbiterek veszik kézbe ezeket. A gyülekezeti tagok a legkülönbözőbb korosztályokból kerülnek ki, így nagyobb esély akad közöttük kompetens segítség. Karl Melinda szerint ezeknek a feladatoknak az elvégzésére egyszerre kell lelki érettség és hozzáértés.

Gyarapodás tudásban és lélekben
A presbitériumokat nem feltölteni kell, hanem megtölteni; méghozzá olyan alkalmas emberekkel, akiket a közösség is elfogad, és nemcsak a gyülekezeti közösség, hanem az adott település közössége is fel tud nézni rájuk – fogalmazott Hajdú Szabolcs Koppány, hangsúlyozva, hogy az alkalmasságnak lelki szempontjai is vannak. Sok helyen évtizedeken át általában olyan kritériumok alapján dőlt el a presbiteri helyek sorsa, hogy kinek volt már az apja és nagyapja is presbiter, máshol pedig csak azt nézte a gyülekezet, hogy éppen milyen ingyen munkát elvégző szakemberekre van szükség. Ezek ma már nem lehetnek szempontok, mert a ma egyházának a XXI. század kihívásaira lelki választ kell adnia.

Csizmadia Zsolt szerint a presbiternek folyamatosan képeznie kell magát. Erre kiváló lehetőséget nyújtanak az egyházmegyei presbiterképzések, amelyek nemcsak különböző szakterületek képviselői által tartott előadások miatt hasznosak, hanem azért is, mert a hatalmas területet átölelő egyházmegye presbiterei számára ünnep, ha néha személyesen is találkozhatnak egymással. Az elmúlt időszakban több ilyen alkalmat tartottak, és mindegyik igen jó hangulatban telt. Emellett nagyon-nagyon tartalmasnak és fontosnak tartja a vértesaljai főgondnoki vacsorák alkalmait is, amelyeknek Seregélyes ad otthont, és amelynél szintén fontos hangsúlyt kap a lelki közösség megélése.

A következő egyházmegyei presbiterképzés első alkalma április 29-én lesz a gárdonyi református templomban. Karl Melinda kifejtette: a programkínálattal nemcsak presbitereket szeretnének megszólítani, hanem gyülekezeti szolgálókat, munkásokat is, akik presbiterek segítői, érkezzenek bármilyen korosztályból. Az alkalmon lesz tanítás a presbiterség jogi és biblikus hátteréről, bizonyságtétel, lesznek kiscsoportos beszélgetések, de alkalom nyílik a jó gyakorlatok bemutatására és megvitatására is. A presbiterképzések alkalmai bárkinek segíthetnek megtalálni elhivatását, Istentől kapott lelki ajándékait, szolgálati területét, nemcsak a maga és gyülekezete gyarapodása érdekében, de Isten dicsőségére is.
 

Barna Bálint

Kapcsolódó írásunk:

Mitől gyümölcsöző a szolgálat?
Gyümölcsöző szolgálat címmel indítanak három alkalmas képzést gyülekezeti szolgálattevőknek idén tavasszal Vértesalján. A presbiteri szolgálat lényegéről, a gyülekezeti szervezetfejlesztésről, és a világi kultúra ellenszelében végzett szolgálatról is hallhatnak azok a gyülekezeti szolgálattevők, akik részt vesznek a Vértesaljai Református Egyházmegye háromalkalmas tavaszi képzésén. Az egynapos összejövetelekre jelenlegi és leendő főgondnokokat, presbitereket és más, elkötelezett gyülekezeti szolgálókat várnak Vértesaljáról – számolt be portálunknak Bottyánné Horváth Evelin baracskai lelkipásztor, a képzés egyik szervezője.
https://www.parokia.hu/v/mitol-gyumolcsozo-a-szolgalat/