Alig egy évvel azután, hogy először bezárták az iskolákat a koronavírus-járvány miatt, a középiskolák után az általános iskolákban is ismét életbe lépett a tantermen kívüli digitális oktatás. Sokan úgy vélik, az átmeneti helyzet fontos mérföldkő lehet az oktatás megújulásában. Ám csak akkor, ha a 21. századi iskola adaptálódik a világ változásaihoz, nem pusztán a technikai eszközök használatával – amire most is rákényszerül –, hanem azzal is, hogy mit tekint tudásnak és milyen készségeket fejleszt. Hogy mire a fiatalok kikerülnek az intézmény falai közül, képesek legyenek önállóan helytállni a munka világában az újabb társadalmi változások közepette.

A digitális oktatásra való átállás megmutatta, hogy ami online nem működik, annak egy része már rég nem működött a tanteremben sem, egy másik része viszont még most, a járvány harmadik hullámában is fejleszthető – állítja Nádori Gergely és Prievara Tibor. A Tanárblog Akadémia elindítói általános és középiskolai tanároknak nyújtanak kézzelfogható segítséget arról, hogyan lehet az oktatásban alkalmazni az információs és kommunikációs technológiákat.

A mára mintegy 8000 bejegyzést tartalmazó Tanárblogot még 2008-ban indította Prievara Tibor angolnyelv-tanár, aki már 2015-ben elnyerte a Digitális Pedagógia Nagykövete címet. Ő a szerzője a 21. századi tanár című pedagógiai sikerkönyvnek, és ő a tananyagfejlesztéssel és -megosztással foglalkozó School Tudásháló létrehozója is. Nádori Gergely, a solymári református gyülekezet tagja robotikát is oktató középiskolai tanárként igen korán társult a Tanárblog szerkesztéséhez. Ő is azok közé a magyarországi pedagógusok közé tartozik, akik elsőként kezdtek foglalkozni a digitális oktatás adta lehetőségekkel. Nádori Gergely úgy fogalmaz, a 21. századi pedagógia egy ideje finoman kopogtatott, ám a járvány egyenesen berúgta az ajtót.

A szakemberek már tavaly tavasszal szisztematikusan a tanárok mellé álltak, a járvány harmadik hullámában pedig még intenzívebben folytatják a megkezdett munkát. Létrehozták a Digitális tanulás kézikönyvét, amely egy tíz modulból álló, videókkal, letölthető dokumentumokkal, módszertani tippekkel gazdagított segédanyag a digitális átállást kezelni próbáló tanárok részére. Emellett online workshopokat szerveznek például arról, hogyan lehet jól használható digitális tananyagot fejleszteni, milyen értékelési rendszert érdemes kialakítani akkor, amikor a tanár és a diákok nem tartózkodnak egy térben, és miként érdemes megtervezni a tanulási folyamatot. Ma már mindennap tartanak online műhelyfoglalkozásokat, akár többet is, az érdeklődés pedig óriási. A legutóbbi alkalommal 1500 tanár jelentkezett hozzájuk önként, hogy a péntek estéjüket továbbképzéssel töltsék.

Noha a mostani digitális átállás nem érhette meglepetésként a tanárokat, még mindig kihívásokkal teli ez az időszak számukra. „Míg az állatvilágban a tanulás módja az egyszerű utánzás, a diákok számára különböző jelek teszik ezt világossá: ilyen a szemkontaktus vagy a tanár jellegzetes hanglejtése. Ezek most kiiktatódnak a tanulási folyamatból” – magyarázza Prievara Tibor. Az, hogy tanárok és diákok nem egy térben tartózkodnak, azt is megnehezíti, hogy a pedagógusok meggyőződhessenek arról, az egész osztály tudja követni az óra menetét, és nem használnak segédeszközt a számonkéréskor sem. Felértékelődik a két tanóra közötti időszak, ezért azt is újra kell gondolni, milyen munkaformákkal lehet a diákok aktivitását serkenteni.

„A klasszikus iskolában sem hatékony, ha a tanár heti háromszor 45 percben úgy tart órát, hogy ő beszél, a diákok meg hallgatják. Az online oktatásban ez még kiélezettebb, hiszen az összes többi böngészőablakkal kell versenyeznie” – fűzte hozzá Nádori Gergely. Szerinte a tanároknak most sokkal komolyabban oda kell figyelnie a motiválásra és az időgazdálkodásra is. „Egy klasszikus tantermi órán látom, mikor kezd lankadni a diákok figyelme, ilyenkor egy önálló munkát igénylő feladat vagy egy jól elhelyezett poén felfrissíti őket. Az online térben a metakommunikatív visszajelzések hiányában más típusú visszajelzéseket kell beépíteni, a kiadott feladatot pedig sokkal részletesebben és pontosabban kell elmagyarázni.” Szerinte tévhit, hogy a diákok jobban értenek a digitális oktatási platformokhoz, mint a tanáraik. „Az Instagram-filterek használatának semmi köze ahhoz, hogyan kell tanulásra használni a digitális eszközöket. Erre épp úgy meg kell tanítani a diákokat, ahogy a szekrényugrásra.”

Nem minden nehézség köthető a digitális átálláshoz, az sokszor csupán megmutatta, hogy valóban indokolt-e a tantermi pedagógia minden eleme. Például az, hogy kell-e ennyi tényanyagot tanítani még mindig. „Ma már bármilyen információ fellelhető 25 másodperc alatt, amire egy diáknak szüksége lehet, ha van a kezében egy okostelefon. Az online oktatásban a diákok élnek is az internet adta lehetőségekkel, ami nem feltétlenül ostorozandó dolog, hiszen a mindennapi életben is ezt tesszük: megnyitjuk a világ legnagyobb könyvtárát, és a világ legjobb könyvtárosa segítségével keresünk benne” – jegyzi meg Prievara Tibor.

Nádori Gergely hozzáfűzi: a 21. századi pedagógiában nem az a kérdés, hogy mit tudunk fejből, hanem hogy a rendelkezésünkre álló tudáselemekből, amelyeket nem feltétlenül a mi memóriánk tárol, hogyan tudunk új tudást létrehozni. Emellett felértékelődik a problémamegoldás készsége is. „A klasszikus iskola nem nagyon szembesíti a diákot valódi problémákkal. Általában megtanítjuk a megoldási módot, majd a diák kap példákat, amelyekkel gyakorolhatja azt. Ez az eljárás elsajátításához fontos, de a problémamegoldáshoz semmi köze, hiszen a probléma az, amire nem tudjuk elsőre a megoldást. Ha a diákot ilyennel szembesíti a tanár, akkor azt gondoljuk, hogy nem fair, amit tesz, hiszen, ha valamit nem tanított meg, azt ne is kérje számon. Pedig a munka világában jellemzően ma már végtelen mennyiségű olyan dologgal fog találkozni a fiatal, amit az iskolában nem tanult meg.”

A digitális oktatás látványossá tette a motivációs és értékelésbeli hiányosságokat is. „A diákok motivációját az iskolában látszólag helyettesítette, hogy betereltük őket egy terembe, és rájuk csuktuk az ajtót. Most viszont bejelentkeznek Zoomon, és visszafekszenek aludni.” Prievara Tibor szerint a tanulás hatékonyságát leginkább a változatos, érdekes, sokoldalú visszajelzési módok adják. „Ezek hiányában most érdemes azzal motiválni a diákokat, hogy előre megtervezzük a tanulási időszakot, és nekik is elmondjuk, mit miért és mikor fogunk csinálni” – állítja.

Az átállás sok pozitívumot is hozott, innovációknak adott teret, és lehetőséget a megújulásra. Azt azonban érdemes szem előtt tartani, hogy az oktatás megújítása – mint minden paradigmaváltás – először munkahatékonyság-vesztéssel jár – tette hozzá. „A tanárok gyakran gondolják, hogy az újfajta értékelési módszer nem működőképes, csak mert az első héten problémák adódnak. Pedig nem lehet úgy megváltoztatni egy munkamódszert vagy oktatási paradigmát, hogy az ne igényeljen plusz erőforrásokat időben, energiában, és akkor még meg is kell győzni a diákokat, hogy miért állunk át digitális alapú értékelési rendszerre, annak mi az előnye. Erre szoktam mondani: ha bevezetsz valami új dolgot, és a diák tökéletesen érti, mit kell csinálnia, akkor lényegében még mindig ugyanazt a módszert alkalmazod. Dolgoztok, aztán felelés, dolgozat, csak éppen online. Ha viszont újítasz, és a diákjaid akadékoskodnak, nem értik, ellenállnak, akkor valószínűleg jó úton jársz – ezzel szoktam vigasztalni a tanárokat.”

A krízispedagógia rögzítheti a kevésbé innovatív rutinokat is, de Prievara Tibor szerint maradandó változásokat hoz az új helyzet. „Ma már senkinek sem idegen egy webinárium megtartása, egyre több tanár nyit digitális osztálytermet. A #School nevű oldalamon adminisztrátorként látom, hogy a tanárok négy hónap alatt közel 25 ezer digitális tananyagot készítettek, ez hihetetlen szám. A bökkenő az, hogy az értékes anyagok több mint 95 százaléka zárt. Magyarországon valahogy nincs meg annak a kultúrája, hogy ezeket a munkákat megosszuk egymással. Jó példa viszont a Reftantár nevű oldal, ahol a tudásmegosztás az átlagnál magasabb szinten megvalósul. Ha a református iskolák tanárai hetente csak egyetlen digitális tananyagot állítanak össze, akkor ötven-hatvanezres tananyagbázis fog rendelkezésre állni ott egy éven belül.”

A Tanárblog Akadémia ugyancsak hatékony és gyakorlatias segítséget jelenthet az egyházi iskolák tanárai számára is. A résztvevők eddigi visszajelzései szerint sokan visszanyerték a motivációjukat a tanításhoz. A legközelebbi webinárium péntek este 18.15-kor kezdődik, témája az értékelés, visszajelzés a digitális térben. A Tanárblog Akadémiának egy tavaszi kisszabású konferencia, egy nyolcórás digitális tananyag és igény szerint egyéni konzultáció is része. Az Akadémiára jelentkezni itt lehet.

Kellő számú érdeklődő esetén a Tanárblog Akadémia digitális módszertani anyagát a református iskolák számára ingyenesen elérhetővé teszik a Református Tananyagtár oldalán. Ha református iskolában tanít, és szeretné a Digitális tanulás tananyagot ingyen megkapni, itt jelezheti. 

Képek: HVG.hu