Egy egyszerzős hittankönyv mindenképp magán hordja a szerző lelkiségét, teológiai gondolkodását és ezzel együtt korlátait is. A könyv hátteréül szolgáló kerettantervet bizottság dolgozta ki a zsinat jóváhagyásával, magát a könyvet pedig négyfős, szakemberekből álló csapat lektorálja – magyarázza Szabóné László Lilla. A negyedikes hittankönyv tematikája: Isten a mi királyunk, szimbóluma a korona. A leckék etikai témákat is tárgyalnak, mint például a hatalom, a felelősség és az igazságosság kérdését. A hittankönyv többlete egy etikakönyvvel szemben, hogy mindezekről bibliai történetekhez kapcsolódóan beszélgethetnek a gyerekek.

Nem lehet egyszerű a hatalom témáját közel vinni a negyedikes gyerekekhez. Hogyan kell szólni hozzájuk?

A korábbi, vagyis a harmadikos hittankönyv a szabadító Isten szeretetéről szólt, és ez nagyon hálás téma.
A szorongattatást mindenki megéli valamilyen módon, és jó tudni, hogy Krisztusban van szabadulás. A negyedikes hittankönyv munkacíme eredetileg az „Isten uralma alatt” címet viselte. A posztmodern világban ez a kifejezés nagyon furcsa lehet egy negyedikes gyereknek, aki már éppen kitörni készül a tekintély alól. Társadalmunk sem tekintélyelvű, ma már nincs igazi tekintélye a szülőnek, a tanárnak, a lelkésznek. Azt senki nem szereti, ha uralkodnak rajta, de egy gondoskodó, szeretetteljes, igazságos királyhoz tartozni jó. Éppen ezért kapott új címet a negyedikes hittankönyv: Isten a mi királyunk! Egy gyerek számára – akár a meseélményei miatt is – jó érzés lehet egy királysághoz tartozni, tudni, hogy van király, akinek udvarhölgye vagy lovagja lehet. Mindemellett minden gyermekben ott él a biztonság utáni vágy is. Szeretnének rendezett körülmények, pontos keretek között élni, ahol lehet tudni, hogy mi az igaz és a hamis, a jó és a rossz. Ehhez pedig vezetőkre, felelősökre van szükség, és olyan országra, ahol igazságos király uralkodik.

Foglalkoztat ez a téma egy tízéves gyereket?

Az foglalkoztatja, hogy igazságos döntések szülessenek, hogy a társai tartsák be a játékszabályokat. Fontos számára, hogy igazságos-e a tanár vagy sem, kinek mire van hatalma, joga, képessége. Ezek mindennapi életkérdései egy negyedikesnek. Meg sem fogalmazzák maguknak, de valahol mélyen ott van bennük, hogy szükségük van vezetőre. Számos gyerek él csonka családban vagy egzisztenciális problémák között. Isten királysága azonban olyan hely, ahol rend és szeretet egyszerre van. A Király pedig vigasztal, gyógyít, szolgál, hatalma van a halál felett, átvisz az országába. Ezek mind-mind erős üzenetek a megbillent, labilis hétköznapokban élő gyerekeknek.
Sok gyerek viszont cserbenhagyottnak érezheti magát, ha elválnak a szülei, ha meghalnak a nagyszülők. Hogyan lehet rendet tenni, segíteni ebben a kérdésben?

A hithez hozzátartoznak a mélységek, a veszteségek és a kételkedés. A gyerekekben még ott van a természetes hit, hogy van valami a látható világunk fölött. Természetes fölfelé irányultságuk van. A negyedikesek pedig éppen azelőtt az időszak előtt állnak, hogy megkérdőjeleznének mindent. Ilyenkor kell őket megerősítenünk abban, hogy világunk minden vesztesége, fonáksága ellenére van egy ország, Isten országa, ahol rend uralkodik. Mindezt megtámogathatjuk történetekkel, igékkel, aranymondásokkal. Közben pedig tudjuk, hogy nem lehet őket megóvni attól, hogy átmenjenek a gyászon, a kételkedésen, a hitetlenségen. Lesz időszak, amikor csalódnak, perlekednek Istennel, és lesznek kérdéseik. Nem a tankönyv győzi majd meg őket, a könyv csak utat ad, nyelvezetet, igéket, amit a Lélek használhat majd bennük. A gyereknek látnia kell a teljességet, nem csak a világ fájdalmas, töredékes oldalát, hanem a láthatatlan ország szeretetét, ahol ott van az Úr, a mi mennyei királyunk, akinek az úrságához, országához tartozhatunk.

Azok a gyerekek is értik a könyvet, akik nem hívő családból jönnek? Törekedni kell a világi nyelvezetre, vagy éppen ellenkezőleg: be kell vezetni őket az egyházi nyelvhasználatba?

Mindkettőben van igazság. A könyvben átírt bibliai történeteket használunk, próbáljuk lefordítani „gyereknyelvre” az igét. A leckéket úgy írjuk meg, hogy már benne van maga az üzenet, ami az eredeti szöveget olvasva számukra még nem lenne érthető. Ugyanakkor a gyerekeket tanítani kell a Biblia olvasására, értelmezésére, nyelvezetére. Ebben vezetik az aranymondások, a munkafüzetben feldolgozott bibliai szakaszok. A „Tudod-e?” ablak fontos teológiai kifejezéseket magyaráz, hitünk alappilléreit fogalmazza meg úgy, hogy bárki megértheti, tehát akár a szülő is tud otthon segíteni egy-egy fontosabb kérdésben a gyereknek.
Mi történik akkor, ha a családban mást hall, mást tanul a gyerek, mint ami a hittankönyvben van írva? Melyik az erősebb hatás?

A gyerek elsődleges viszonyítási rendszere mindenképp a család. Mindemellett negyedikesen már elkezdődik az átpártolás időszaka, amikor további kapcsolatokat, példaképeket keres. A kettős nevelés teljesen általános, és valóban feszültséget okozhat, ha mást tanítanak otthon, mint az iskolában, mégis fontos elültetni a magot. Lehet, hogy nem előttünk fog kisarjadni, még a csíráját sem látjuk, de reménységünk van rá, hogy egyszer mégiscsak kikel az a mag. Ebben sokat segíthet a szülői háttér. Az állami iskolában tanuló gyerekek szüleit a gyülekezetek feladata megszólítani. A hittanos gyerek nem fogja megtéríteni a szülőt. Ez ilyen módon illúzió. De a hittanon keresztül megszólíthatjuk a családot és a szülő figyelmét felhívhatjuk a gyermek hitbeli fejlődésére és az ő szülői felelősségére. A hittanoktatás célja ennyiben nem az egész család missziója, hanem a gyermek maga, hogy lehetőséget kapjon már gyermekkorban arra, hogy Isten igéjével és szeretetével találkozzon. 

Képek: Füle Tamás