Háromszor is elrontottam az együttes nevét, pedig hatalmas betűkkel van felírva az előttem fekvő papírra.

Valóban nem könnyű megjegyezni, különösen, hogy Lovasi András dalára lehet belőle asszociálni (Naphoz Holddal – a szerk.), bár a mi nevünk korábbi, mint az ő szerzeménye.

A zenekar tizenöt éves fennállása nyolc zenész összefonódó barátságát is jelenti?

A szabadúszás azt teszi az emberrel, hogy barátsággá nemesednek a munkakapcsolatai. Emberileg is fontossá váltunk egymás életében: ahogy a sok év alatt kölcsönösen végigkísérték egymást a zenekar tagjai mindenféle szép és nehéz történeten, ez még tovább érett.
Többen tanítunk a Sófár Református Dicsőítő Iskolában, szolgálunk is együtt a Gazdagréti Református Gyülekezetben, a közös munkák, a közös imádság is folyamatosan erősíti az együttest. A mostani koncertünkért is többször imádkoztunk, számunkra ez egy lehetőség azoknak a megszólítására, akik dedikáltan szakrális térbe talán nehezen jönnének be.

A zenétekben van gyógyulási potenciál is, ugye?

Talán a legszebb példa a zenekar perui gitárosának, Alex Torresnek a története, akit a családommal befogadtunk a karantén idején. Visszautasított szerelmét hordozta akkor magában, és ahogy már sokszor azelőtt is, megosztotta velem a bánatát. Olyan mélységű szavakat használt, amelyek megrendítettek és inspiráltak egyszerre. Azt mondta, hogy az örökkévalóságra nyílik ki számára egy ajtó, amikor azt a lányt megöleli. Ebből született egy dal, a dalból pedig kölcsönös szerelem lett ezzel a lánnyal, a szerelemből házasság. Ettől a magyar lánytól tudom, aki azóta már Alex felesége, hogy ez a dal valóban egy állomás volt afelé, hogy ő mégis igent mondott.

Ez a történet is kulcsot ad ahhoz, hogyan állíthat helyre a zene. De a koncerten mélyebb problémák is előkerülnek, ha jól sejtem.

A koncertet Draskóczy Lídia dalával kezdjük: „Szentlélek Isten, jöjj be szívünkbe, formáljad lelkünk, nyisd meg a szívünk…” – ezzel a MOMKult termét is szakrális térré minősítjük, mert a zene valóban nagyon sokat jelent, de azt valljuk, hogy a valódi gyógyulás ennél is mélyebben kezdődik. Bár nekünk is vannak dalaink olyan nehéz kérdésekre is, amelyekről legszívesebben hallgatnánk...

A karantén idejére nyúlik vissza a dalok egy részének születése. Mit gondolsz, meg tudtunk rendülni társadalmi szinten – fájdítva a sebet, amit akkor kaptunk?
A koncertünk címe ezért is lett Csendből szőtt hangszőnyeg, mert a zenésztársaimmal mi valóban megrendültünk. A látott, tapasztalt fájdalomra sokszor a legjobb válasz a csend, amelyből aztán építkezni lehet és megtalálni, újraszőni a hangokat. Dalainkban ott a magány problémája, az ember nagyra törésének és bukásának a fájdalma – ez utóbbi Weöres Sándor Én is című versének feldolgozásából született –, reflektálunk az ökológiai válságra.

Néprajzos is vagyok, és tudom, hogy a bennünket megelőző nemzedékekben az élt, hogyha volt egy ökológiai katasztrófa vagy járvány, akkor azért arra gyanakodtak, hogy valamit nem jól csináltak. Ebből az következett, hogy keresték, mit csináljanak másképp, közben elkezdtek folyamodni Istenhez. A mi kultúránk egyszerűen nem köti össze a látható világot a láthatatlannal, nehezebb önmagunkkal szembenézni. Ez a koncert ebben a kérdésben is vezet.

A családotok egészen gyakorlati módon is reagált a látható világ krízisére. Ez azt is jelenti, hogy élitek az Igét.
Nem szoktam ezt külön aláhúzni. A háború kitörésekor befogadtunk egy ukrán menekült családot, az ő történetükből is született egy megrázó dal. De dalban imádkozunk a békéért is.
A betegséggel való szembenézéshez is ad segítséget a koncert, egy halálos diagnózist kapott barátnőm történetének fázisai is megszólalnak egy dalban az elkeseredéstől az új remény megnyeréséig.

Kapcsolódó cikkünk:
 ​
„Mindannyian egyek vagyunk” 
Gyéduska – a csaknem nyolcvan éves nagypapa – eközben sokat mesélt az ukrán kultúráról, a népről, a hazáról. Rengeteget énekeltünk – gyönyörű, többszólamú ukrán dalokat mutattak nekünk. Sokat nevettünk és sírtunk is. A kismama, aki a férjétől el kellett, hogy szakadjon, a harmadik napon mosolyodott el egy kicsit először. A nyolcéves kisfiú napokon át csak fekete ceruzával rajzolt, semmi mást, csak kenyeret. Kaptunk tőle ajándékba egy rajzot, ezen mindannyian körbeüljük az asztalt, fogjuk egymás kezét – így szoktunk hálát adni. A legszélső alak a kezében tart egy kenyeret, amire cirill betűkkel, spanyolul rá van írva, hogy el pan – a kenyér. Ez az egyetlen felirat az egész rajzon.

Komoly mélységeket járattok a közönségetekkel.

Többen jelezték, hogy három csomag papírzsebkendő sem túlzás a koncert első felében, de az ívet annyiban szeretném megmutatni, hogy a sírás után viszont Alex történetén keresztül a szívderítőbb témákig vezetjük a közönséget. A dalokon belül is a nehézségből a fény felé, a megoldás felé haladunk, ezért a „hangszőnyeg” elnevezés; ahova a közönséggel együtt eljutunk, az katartikus és felszabadító is. Olyan, mint egy mély imádság.

Erős hívószó számomra az ima. Mit gondolsz, gyógyíthatók azok a sebek, amelyekkel valaki nem nézett még szembe?

Az el nem sírt könnyek, az elmaradt szembenézés megbetegíthet. Azt látom, hogy ami akár nagyon szép, költői, zenei formában, de kimondásra kerül, az gyógyulni tud. Nem magától, Isten szeretetében.
A magánnyal, a testi-lelki betegséggel, a háborúval, az ökológiai válsággal folyamatosan küszködünk, kinek-kinek a személyes életében szembe kell néznie az aktuális problémáival.  

Isten a szeretet és a szenvedés által egyaránt ad nekünk tanításokat a felé való közeledésre.

Az el nem sírt könnyekről azért fontos beszélni, mert a zene azok számára is a gyógyulás útja lehet, akik talán maguk nem néztek szembe azzal, hogy sebződtek és esetleg nem járatosak a vallásos közegben. A helyreállásnak, a gyógyulásnak a folyamatában fontos elsírni a fájdalmakat, kimondani őket, de ez a koncert arra is alkalom, hogy ki-ki felfrissüljön, és a reménység útját a dallamokon keresztül megtalálja Isten felé.
 

2024. április 28. 19:00-21:00 MOM Kulturális Központ
HolddalaNap Zenekar – Csendből Szőtt Hangszőnyeg
Az esemény facebook-linkje IDE kattintva érhető el.

„Gondoltunk egy nagyot: mi szép lenne a család felnőtt tagjait hangfürdőben fürdetni, csöndzsákban kilopni egy estére, csendből szőtt hangszőnyegen repíteni fel, és még feljebb! Dalok ölelésével ringat és gyógyít az elmúlt esztendők tanulságait muzsikába foglaló, elmélyült zenei anyagunk.”

Muzsikálnak: Balogh Guszti – ének, gitár
Bolyki Sára – ének
Draskóczy Lídia – hegedű
Gulyás Anna – ének, baglama
Szlama László – ének, koboz, citera, furulya, kaval
Tar Gergely – ütőhangszerek, vokál
Alex Torres (Peru) – gitár, ének
Vajdovich Árpád – nagybőgő, vokál
www.holddalanap.com