Családi örömzenélés nyitotta meg a Bethesda Gyermekkórház új meseösvényének és integrált élménykertjének átadó ünnepségét: a mesekerti játékokat készítő Kő Boldizsár grafikus, játszótértervező és felesége, a muzsikus, mesemondó, néprajzkutató Gulyás Anna előadása családias hangulatot teremtve hívta fel figyelmünket arra, hogy kikről és kinek is szólt a Mesekert elkészítése. A Kő család a kórház vezetőségével és alapítványával együtt ugyanis azon gyerek számára álmodta meg ezt a speciális rehabilitációs játszóteret, akik sokszor hónapokig fekszenek bent a kórházban, neurológiai és pszichoszomatikus betegséggel küzdve, esetleg kerekesszékkel közlekednek.



Az Ilka utcai kórházkertben kialakított új tér nemcsak ingergazdag környezetet kínál e gyerekek számára, de annak lehetőségét is, hogy járni tudók, nehezen járók és kerekesszékesek együtt tudjanak játszani a kórházi környezetből kiszakadva, miközben a játékélmény során gyógyulnak, fejlődnek, erőre kapnak. Mindezt egyszerre több érzékszervre ható meseösvénnyel, kerekesszékkel is használható hintával, inkluzív homokozóval, terápiás foglalkozásokra kialakított, szigetelt „rügykunyhókkal” és a gyerekek által is gondozott magaságyásokkal érik el a fából készült, az ország más játszótereiről már jól ismert színes, egyedi „Meseterek” stílusban készült eszközök, amelyek gyermekgyógyász szakemberek speciális szempontrendszereit is figyelembe veszik.



A mesevilágra, az ingerekre, a varázslatra azoknak van a legnagyobb szükségük, akik sok időt töltenek bent a kórházban – vallják a Bethesda Gyermekkórház munkatársai, ezért készült a Mesekert csupa olyan innovatív elemből, amelyek a kórház pszichoterápiás élménykertjét különlegessé és gyógyítóvá teszik. Megvalósulásához a pályázati és alapítványi források mellett igen széles társadalmi gyűjtésre is szükség volt, ez az összefogás pedig még inkább különlegessé teszi a kertet és történetét.



Ezt a történetet nagyjából nyolcvan évvel ezelőtt kezdődött, amikor a kert helyén kölniüzem állt, a Halmos család otthona, akik a holokauszt idején menekülni kényszerültek. Az épületet bombatalálat érte, ezért lett kert a helyén. Halmos Edit, aki az egykori épületben volt gyermek, életét szociális nővérként a rászoruló gyerekek megsegítésének szentelte, az ő emlékét ápolja a londoni Great Ormond Street-i Gyermekkórház és a Bethesda Gyermekkórház közötti kapcsolat. Fia, a Londonban élő Tony Halmos a most átadott interaktív kert anyagi hátterének egyik megteremtője volt.



Egy itt élt család tragédiából születhetett meg más családok öröme – fogalmazta meg mindezt Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója. „A mellettünk lévő kórházépületben sok olyan család él, akik naponta súlyos tragédiákat élnek meg. A sok itt töltött hét, hónap alatt azonban valódi közösséggé szerveződnek, és sok minden születik e közösség szeretetéből. Így lehet örömmé a tragédia” – fogalmazott. „Olyan szabad teret akartunk alkotni, amely egyben gyógyító tér is.” Kiemelte: rengetegen hoztak anyagi áldozatot azért, hogy mindez megvalósulhasson. Köszönetet mondott mindenkinek, aki akár pénzzel, akár egyéb módon járult ehhez hozzá.



„A mese örök. A mese pedig azért örök, mert a közönsége is örök. Amíg gyerekek vannak, addig mese is lesz, és a gyerekek sem változnak lényegesen, alapállásuk örök. Mert mi a gyerek viszonya a világhoz? Meg akarja ismerni, és meg akarja hódítani, és ebben segít többek között a mese is” – ezzel a Csukás István-idézettel köszöntötte az egybegyűlteket Latorcai Csaba János, a Miniszterelnökség területfejlesztési miniszterhelyettese és parlamenti államtitkára, aki elmondás szerint szülőként maga is megtapasztalta azt, mennyire nehéz kórházi körülmények között megőrizni a gyermekek világ meghódítására irányuló vágyát. Ezért is fontos számára, hogy hozzájárulhatott a projekt megvalósulásához. „Hogy a gyógyítás valóban hatékony legyen, szükséges az is, hogy áldás legyen mindannyiunk munkáján” – tette hozzá.



Hornung Ágnes, a Kulturális és Innovációs Minisztérium családokért felelős államtitkára példaadónak nevezte a projektet megvalósító összefogást. „Az orvostudomány fejlődése semmit nem ér, ha nincsenek a gépek mögött emberek, akik ezeket a fantasztikus eszközöket működtetni tudják” – fogalmazott. „A családok itt biztonságba érezhetik magukat, hiszen a Bethesda Gyermekkórház munkatársai számtalan alkalommal bizonyították, hogy igyekeznek nemcsak a gyermekek, de a családjaik életét is megkönnyíteni, és Istennek hála ezt már nemcsak a falakon belül tehetik meg, hanem e kertben is.”



Bár Tony Halmos nem tudott személyesen eljönni az alkalomra, levélben köszöntötte az egybegyűlteket, amelyet Tamásné Bese Nóra, a kórház kommunikációs igazgatója olvasott fel. Bese Nóra volt az, aki – szívügyének tekintve a projektet – kézbe vette e széleskörű és komplex összefogás irányítását, ezért Velkey György külön is köszönetet mondott neki.



Kő Boldizsár köszöntőjében arról mesélt, mitől is vált számára különlegessé ennek a kertnek az ügye. Úgy fogalmazott: szép kísérlet volt ez arra, hogyan lehet a képzőművészetet bevonni a gyógyítás folyamatába és környezetébe. Ő maga korábban sosem dolgozott olyan játékokon, amelyek egyben rehabilitációs eszközök is.  „Csodás volt, hogy olyan meséket tettek elém az emberek, amelyeket a gyógyításban használnak, és ezek válhattak a munka kiinduló pontjaivá.” A két „rügykunyhót” legidősebb fia készítette el szentendrei műhelyében, így ez a munka családi projektté vált számukra. Céljuk az volt, hogy ez a kert a gyógyítás terepe legyen, ahol a gyerekek megélhetik a teremtett világ csodáit, ráadásul mesés környezetben lehetnek, amelyek saját meséket generálhatnak.



A közös éneklés után sor került az ünnepélyes szalagátvágásra, amelyet ezúttal a jelenlévő gyerekekre hagytak, akik örömmel vették birtokba az új játékokat.


Barna Bálint
Képek: Kaltenecker Kristóf