Már a buszsofőr felé tolakodom aggódó arccal, amikor kissé bizonytalanul, mégis kedvesen hátrakiabál a tömött csömöri buszon: „Itt a templom! Az evangéliumi!" Elmosolyodom, lepattanok a járműről.
Kiderül, nem én voltam az egyetlen utas, aki vasárnap reggel az evangélikus templom felé tart – református istentiszteletre. Az „Erős vár a mi Istenünk" felirat alatt nyíló templomajtóban fekete palástjában fogadja az érkezőket a lelkipásztor. Mindenkivel vált néhány szót, érdeklődik az idősek, betegek hogyléte iránt. Ötven kezet szorít meg ezen a délelőttön. Egy asszony kétségbeesve, panaszos hangon sírja el az otthoni terheket. Ezúttal ő kapja meg az istentisztelet végén a családi bibliát, hogy egy héten át abból merítsen erőt az övéivel együtt.

Emberhalászat – briddzsel
A legutóbbi népszámláláskor csaknem 800-an, azaz majdnem minden tizedik csömöri lakos reformátusnak vallotta magát. A helyi református gyülekezet korábban Kistarcsa szórványa volt, tavaly szeptember 1-jétől azonban önálló missziói egyházközség lett, élén egy főállású lelkipásztorral. Az elmúlt egy évben megötszöröződött a közösségi alkalmakra legalább néhány hetenként eljárók száma.
– A gyülekezet gyarapodik, komoly kapcsolatok alakultak ki, örülünk egymásnak – számolt be portálunknak Szennyessy Judit presbiter.
– Próbáljuk egymás terhét hordozni, elsősorban azokét, akik eddig is szem előtt voltak. Elkezdtük ugyanis felkeresni a választási listán szereplő gyülekezeti tagjainkat, most viszont elhatároztuk, hogy tovább megyünk. Szeretnénk olyan programokat szervezni, amelyekkel az eddig hozzánk nem tartozókat is be lehet hívni a gyülekezetbe. Sok ökumenikus rendezvényünk is van, hiszen nem csak a reformátusokat akarjuk elérni. Ha egy nagyobb csoportra terjesztjük ki a tevékenységünket, jobban megtalálhatjuk a mieinket.
A közgazdász professzor hozzátette, ő maga bridzskurzust indít el, amellyel evangelizálni is szeretne.

Nem csodabogarak
A hatékonyabb szolgálat és feladatmegosztás érdekében öt bizottság állt fel a gyülekezetben: gazdasági, missziói, diakóniai, ifjúsági és építést felügyelő bizottság. Ezek élén presbiterek állnak, ám a szolgálatban sok gyülekezeti tag részt vesz. Salamon Károly és hattagú családja egy idős, beteg néni kertjét gondozzák.
– A lelki támasz, a beszélgetés fontosabb az embereknek, mint a fizikai segítség – állítja a családfő, aki a gyermekek közötti szolgálatban is részt vesz. Lányai és kisfia is járnak a vasárnapi iskolába, részt vesznek az istentisztelet alatti gyermekfoglalkozásokon, a felnőttek pedig egyedülálló anyák gyermekei számára az egyik gyülekezeti tag otthonában kéthetente játékos bibliaolvasó alkalmat tartanak.
– A közösségnek ereje van. Olyan, mintha egy család lennénk – fogalmaz.
Szerdánként a nagyok is labdába rúghatnak, hiszen a focimisszióval a szülőket, nagyszülőket is bevonják a közösségi életbe, sőt, azokat is, akiknek a házastársa templomba jár, ám ők maguk nem kívánnak részt venni az istentiszteleteken.
– Látják, hogy a reformátusok sem csodabogarak, ugyanúgy élik a mindennapjaikat, mint bárki.
Salamon Károly örömmel újságolja, hamarosan férfikör is indul.
– Bizonyos, férfias témákat jobban ki tudunk vesézni, és nem árt, ha halljuk tapasztalt férfiak véleményét, akik szintén édesapák.

Együttműködnek
– A névsorban szereplő reformátusoknak elvisszük a gyülekezeti újságot, megkérdezzük, segíthetünk-e nekik valamiben. Valószínűleg ezért is jönnek el a templomba többen – számol be Vass Zoltán gondnok.
A Diakóniai Bizottság vezetője elmondta, vannak gyülekezeti tagok, akik vállalták, hogy meglátogatják a mozgásképteleneket, felaprítják a tűzifát, és felvették a kapcsolatot a helyi családsegítővel is. Idővel szeretnének minden rászorulóhoz eljutni.
A gondnok szerint rendkívül jó az együttműködés nemcsak a gyülekezeti tagok között, hanem a presbitérium és a lelkipásztor között is.
– A lelkész szeretne itt egy komolyan szervezett gyülekezetet kialakítani. A fiatalságából eredően benne van a tettvágy, a lendület, és mi próbálunk vele menni. Erre az ösztönzésre feltétlenül szükség van – fogalmaz.
A gondnok elárulja, a gyülekezet álma, hogy saját temploma legyen, mindenekelőtt azonban a gyülekezeti terem és a parókia kialakítása a cél.

Tizenkét név
Bár egyre szervezettebb a szolgálat, a gyülekezet jelenleg is egy folyamat része, véli Nagy Gyula nyugalmazott lelkipásztor, aki néhány éve költözött Csömörre.
– Isten korábban eszközül használta a kistarcsai lelkipásztort és feleségét. Mivel ők nem itt laktak, és szolgálatuk még több irányt vett, kerestük az új lelkészt. Egy alkalommal meghallgattuk az egyik délutáni, gitáros istentisztelet vendégszolgálóját. Odamentem hozzá, és elmondtam neki, hogy nagyon örülök annak, amit tőle hallottam. Megkérdeztem, eljönne-e ide, ha lenne rá lehetősége. Fontolóra vette a dolgot.
A csömöri reformátusok szerettek volna önállósodni, jó ideje adományaikat is elkülönítették, hogy önfenntartókká válhassanak. A missziói gyülekezetté nyilvánításnak azonban az is feltétele volt, hogy legyen presbitérium.
– A fiatal lelkész nem ismerhetett senkit, hiszen nem volt itt, én viszont ismertem már a gyülekezetet. Egy éjszaka Isten Lelke felébresztett. Imádkoztam, kérdeztem az Urat, kik lehetnének a presbiterek. Ezután felírtam tizenkét nevet, és a gyülekezet valóban őket választotta meg később. Az Úr szervezi ezt a közösséget – állítja az idős lelkész. Hozzáteszi, a csömöri reformátusok missziói lelkipásztora arra neveli a gyülekezetet, ne legyenek csak vasárnapi keresztyének.
– Imádkozik az itt folyó szolgálatért és az emberekért, és kéri a gyülekezetet, hogy ők is ezt tegyék.

Egyívású a nyájjal
Esztergály Előd Gábor lelkipásztort tavaly decemberben nevezte ki Szabó István dunamelléki püspök a Csömör-Nagytarcsai Református Missziói Egyházközség élére.

– Nagy örömömre szolgált a kinevezés. Budapesti gyerek vagyok, és Csömörre is sokan a fővárosból költöztek ki. Hasonló ívású vagyok, mint a nyáj, hiszen mindannyiunkban megvan az a fővárosias gondolkodás, amitől egy hullámhosszon vagyunk, noha az alapvető kapocs közöttünk a hit – fogalmaz.
Jelenleg az önkormányzat ígéretében bízva egy neoklasszicista kúria várományosa a református gyülekezet. E mellé szeretnének később saját templomot építeni.
– Számomra külön kegyelmi ajándék, hogy templomépítés előtt áll a gyülekezet, mert a szépapám szintén templomépítő volt – árulja el a lelkész.
A csömöri reformátusok évek óta élvezik az evangélikusok vendégszeretetét: ingyen használhatják télen-nyáron a templomukat és a gyülekezeti termüket. Ahogy a maroknyi nagytarcsai szórványgyülekezet is, amelynek a lelkész szerint meg kell erősödnie és szintén másik helyet találnia, hogy délelőtt tarthassák meg istentiszteletüket.

Egyre több hittanos
Templom nélkül ugyan, de a gyülekezet egyre aktívabb. A lelkipásztor szerint a szolgálatok szervezettsége azért fontos, mert a misszióban és a diakóniában – noha szorosan összefonódnak – más a hangsúlyos.
– A diakónia lelki odafigyelést igényel. Amikor valaki bekopog idősekhez, rászorultakhoz, magányosokhoz, nélkülözhetetlen részéről egyfajta lelki nyitottság, empátia. A misszióban is nagyon fontos a lelkiség, de a tudatosság, a határozottság és az ismeretanyag is elengedhetetlen. Tudnunk kell, mire hívott el az Úr, és meg kell vizsgálnunk, annak fényében tesszük-e, amit kell.
A lelkész örömmel számolt be portálunknak arról, hogy Csömörön az egyik leghangsúlyosabb gyülekezeten kívüli missziós lehetőség a hittanoktatás. – Az általános iskolában órarendbe van építve a hittan. Vannak olyan gyerekek, akik nincsenek megkeresztelve, etikára jártak, de egyszer-kétszer elkísérték a barátaikat hittanra, megtetszett nekik, és maradtak.

Figyel az emberekre
A missziói lelkész igyekszik az alulról jövő kezdeményezéseket figyelembe véve szervezni a gyülekezeti alkalmakat. Az ifjúsági óra és a férfióra is a gyülekezeti tagok ötlete volt, mint ahogy tervezik egy asszonykör megalakítását is, ahol nemcsak az ige, hanem a fazék mellett is beszélgetnének az asszonyok, megosztva egymással a konyhai titkokat.
A gyülekezeti tagok szívesen beszélgetnek a lelkésszel, de ötleteiket, kritikájukat és imakéréseiket beledobhatják egy dobozba is a templomban. A kétirányú kommunikációt egyébként is fontosnak tartja a lelkipásztor; a gyülekezeti újságon keresztül, a honlapon és hamarosan községi hirdetőtáblán is tartják a kapcsolatot a település lakóival.
– Nagy erőfeszítés ennyiféle lélekre, ennyi személyiségre odafigyelni. Emberi erővel képtelenség is, az Úr viszont mindig segít, megerősít, és elém hozza azokat a családokat, akiket meg kell látogatnom.
A lelkész hozzáteszi, nehéz figyelembe venni mindenki igényeit, de nem is az emberek, hanem Isten akaratát kell teljesíteni. Éppen ezért szerette volna a gyülekezetet aktívabb lelki közösségre nevelni. A bibliaórákon sokat beszélgettek az igéről, és hangosan imádkoztak. Jó néhányan azonban lemorzsolódtak, nem érezték jól magukat. – Úgy próbálom megoldani a helyzetet, hogy indítok egy másik bibliakört is, amit leginkább én vezetek. Visszaveszek a tempóból, de ott is lehetőséget adok arra, hogy aki akar, hozzászóljon vagy hangosan imádkozzon.

Nincs egyedül
A lelkészt arról kérdezem, a szervezett szolgálattal és a számos gyülekezeti alkalommal nem vállalnak-e túl sokat.
– Akkor terhelnénk túl magunkat, ha mindent én csinálnék – feleli. – A presbitériumnak és a bizottságoknak éppen az a feladata, hogy ők is részt vegyenek a közösség céljainak megvalósításában. Ami Isten akarata szerint való, arra mindig megvan az ember, az erő, az idő. Ami ember akarata szerint való, ott erőfeszítés van, izzadás, és az nem is valósul meg.
A tempóra azonban oda kell figyelni a lelkipásztor szerint.
– Nem kell rögtön mindent elérni, mindennek megvan a maga ideje. Nekem is rá kellett jönnöm, hogy több időt kell fordítanom a családomra. Így lehet, hogy nem akkor értük el a gyülekezettel kitűzött célt, amikor terveztem, hanem akár egy hónappal is később; de elértük, és áldás volt rajta – számol be. Hozzáteszi azt is:
– Isten nem ad úgy szolgálatot egy lelkésznek, hogy közben szétrombolódik a családi élete. Úgy adja a feladatokat, hogy a család is egyben marad, szeretetben nő föl, és nem szenved hiányt a gyermek sem. Ha mégis, az már a mi hibánk.

Saját út a közösségben
Esztergály Előd lelkészt végül arról kérdezem, mi a csömöri református missziói gyülekezet küldetése.
– Ugyanaz, mint a többié: hirdetni a Krisztusról szóló örömhírt, és betölteni, amire egyenként elhívott minket az Úr. Mindenkinek más a feladata. Nekem az, hogy pásztoroljam a nyájat, azaz hirdessem az igét. Az emberek az ige és a Lélek munkája által tanítást és segítséget kapnak ahhoz, hogy a saját életükben megvalósítsák a maguk küldetését.
A csömöri reformátusok gyülekezetként is egy nagyobb közösség részeként szeretnék járni az útjukat. Jó kapcsolatot ápolnak a helyi keresztyén felekezetek híveivel, és a Kárpát-medencei magyarság sorsát is szívükön viselik. Ha egyszer felépül, festett kazettás mennyezetet szeretnének készíttetni saját templomukba a magyarlakta vidékek népi motívumaival.
A buszsofőrnek igaza volt. Ez a gyülekezet valóban evangéliumi.

Jakus Ágnes 

Képek: Jakus Ágnes, www.csoref.hu, www.csomor.hu, www.csomorihirek.com