Reklámok helyett most épp légvédelmi riadóra figyelmeztető szpotot gyártanak a kárpátaljai Pulzus Rádió stúdiójában. Az orosz agresszió, a háború ugyan Kárpátalját (még) nem érte el, de a szerkesztőség élete így is felfordult. A munkatársak nagy része elmenekült, a műsorrács átalakult, de a műsorvezetők mosolyogva köszöntik a hallgatókat. Megnéztük, hogy a háború árnyékában milyen nehézségekkel kell megküzdenie Kárpátalja egyetlen magyarul is sugárzó rádiójának, amelyet a helyi reformátusok indítottak és üzemeltetnek.

Az orosz agresszió hatására már több mint hárommillió ember menekült el Ukrajnából.
A beregszászi kétnyelvű rádió munkatársainak döntő többsége is így tett. Nyolcvan százalékuk a háború kitörésének első napjaiban elhagyta Kárpátalját, Magyarországra menekült. Van, aki Budapesten vagy épp Tatabányán, más a határhoz közelebbi Kisvárdán talált menedéket. Volt olyan, aki délután 1 órakor még beolvasta a legfrissebb híreket a Pulzus stúdiójában, majd útnak indult, és négy órával később már a határ túloldalán, a laptopján szerkesztett. Az egyik hírszerkesztő és a technikus pedig egy menekültszállón – ahol 14-en voltak akkor, köztük sok zsibongó gyerek –, egy padon ülve folytatták a munkát.

„Ezek az emberek szeretik a munkájukat, és elkötelezettek a rádió iránt” – mondja róluk Birta Zoltán főszerkesztő. Hogy mennyire, azt az mutatja leginkább: kollégái hetek óta távmunkában rádióznak. Nem haragszik rájuk, ő úgy fogalmaz:
„Örülök, hogy elmentek, akik úgy érezték, el kell menniük, mert így őket biztonságban tudom. Bennem békesség van.”

Barta Miklós ügyvezető és Birta Zoltán főszerkesztő azonban a háború kitörésének napján eldöntötték: maradnak. Az ügyvezető azt mondja, a rádió a stúdióval stratégiai objektum, ahogy a harminc méteres antennájuk is.
„Nem játsszuk a hazafit azzal, hogy maradtunk. A rádió ránk lett bízva. Kilenc éve csináljuk, nekünk ez fontos.”

Persze nemcsak a rádió, mint intézmény, hanem azok a hallgatók is, akik a műsoraikból tájékozódnak, akiknek a Pulzus mindennapi társuk.
„Az embereknek tartozunk azzal, hogy tovább dolgozunk, nem tehetjük meg, hogy abbahagyjuk. Ha lekapcsolnánk a rádiót, pánik törne ki Kárpátalján” – véli Barta Miklós, aki egyébként vámtiszként dolgozott, mielőtt a Pulzus ügyvezetője lett. Aztán hozzáteszi: „Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem: Isten nem véletlenül hozott ide, elhivatott vagyok, teszem, amiért ide küldött.”

Mosolyogva köszöntik a hallgatókat
A rádió szokásos műsorrendje a háború és a kollégák egy részének fizikai távolléte miatt megváltozott. Az azonban továbbra is fontos szempont, hogy a műsorvezetők mosolyogva szólaljanak meg – ez ugyanis a hangjukon is hallható lesz. „Ha így teszünk, annak fontos üzenete van az emberek felé. Lehet, hogy az utcádban már csak te maradtál, de nem vagy egyedül, mi is itt vagyunk. Nem vagyunk egyedül. Isten kezében vagyunk" – hangsúlyozza Birta Zoltán.

Persze, a műsoruk nem olyan, mint a süllyedő Titanicon játszó – állítólag magyar – zenészeké volt. Sőt, felvállaltan hitelesen tájékoztatnak a háborús helyzetről, a humanitárius segítségről, emellett pedig lelki támogatást is igyekeznek adni a hallgatóknak. Pedig – szólal meg Barta Miklós ügyvezető – dönthettek volna úgy is, hogy a frekvenciát átengedik az ukrán állami rádiónak, és 24 órás közszolgálati „háborús műsorfolyam” szólna a 92,1-es hullámhosszon is. Ám ezt több okból sem akarták: egyrészt a Kárpátalján hétköznapivá vált bizonytalanságot nem akarnák tovább erősíteni, másrészt  nem lennének magyarul elhangzó információk a rádióban.

A hadiállapot bejelentésea Pulzs FM-en, 2022. február 24-én:
​ 

Lelki megerősítés az éterben, ukránul is
A Pulzus Rádiónak most fontos feladata, hogy lelki megerősítést is adjon az embereknek – ezt már Taraczközi Ferenc, az intézményt fenntartó beregszászi gyülekezet lelkésze mondja. Az ő felvetésére a háború kitörését követő negyedik nap óta minden reggeli és esti istentiszteletet közvetítenek a beregszászi templomból, hogy ezzel is „erősítsük az itt maradtakat, és azokat, akik hozzánk menekültek.”

Istentisztelet-közvetítés eddig is volt a rádióban, de csak vasárnaponként. A gyülekezet megszervezte azt is, hogy legyen ukrán nyelvű istentisztelet, amelyet szintén közvetítenek. Utóbbi azért is fontos, mert a 16 ezres Beregszászon a becslések szerint legalább 30, de akár 40 ezer ember is tartózkodhat most az Ukrajna távolabbi részeiből érkezőkkel együtt. Őket is szeretnék megszólítani az ukrán istentisztelettel, és a Pulzus ukrán nyelvű műsoraival, híreivel.

Reklám helyett bombariadós szpotokat gyártanak
A rádió elesett a legfontosabb bevételi forrásától: nincsenek reklámok, mióta kitört a háború, pedig korábban ez a bevételük felét adta. A rádió reklámszpotokat készítő munkatársai még megvannak, de egy-egy bolt vagy program hirdetése helyett most épp egy háromnyelvű – ukrán, magyar, angol – bombariadóra, légvédelmi támadásra figyelmeztető szpotot készítenek a járási tanács kérésére – mondja Barta Miklós ügyvezető.

A reklámok mellett egyébként a bevételük további részét pályázatok adják: a közelmúltban például működési támogatást nyertek a magyarországi Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) által kiírt pályázaton. Rendszeresen kapnak támogatást a Bethlen Gábor Alapon keresztül, valamint a Beregszászi Református Egyházközség és a Kárpátaljai Református Egyházkerület is lehetőségeihez mérten támogatja Kárpátalja egyetlen magyarul is sugárzó, keresztyén rádióját.

Sok kiadása van a Pulzusnak, fizetni kell az államnak a frekvenciáért, fizetni kell a jogdíjakat a zenék után, valamint a béreket és a rezsit is. Az ukrán állam most számos engedményt tesz, például hónapokig nem kell kifizetni a sávdíjat – tudom meg az ügyvezetőtől –, de mint mondja: „előbb utóbb majd visszamenőleg ki kell ezeket fizetni. Nekünk a rádió fenntartása ideális körülmények között is komoly feladat volt gazdasági értelemben, és most csak nehezebb lett.”

Együtt kell tartani a stábot
A legnagyobb kihívást most mégsem a számlák befizetése okozza, hanem a 16 fős stáb megtartása. A munkatársak megkapják a fizetésüket, de a médium vezetői pontosan tudják, hogy az „Ukrajnában kapott fizetés otthon sem számított soknak, a közepes bérszínvonal alatt van a rádiósok fizetése” – fogalmaz az ügyvezető. Reális veszélynek látják, hogy a Magyarországon boldogulni próbáló kollégáik előbb másodállást vállnak, azután lehet, hogy a Pulzustól válnak meg, hiszen Magyarországon akár háromszor annyi pénz is szükséges a napi megélhetéshez, mint Kárpátalján. Ideig-óráig lakhatnak ismerősök nappalijában vagy vendégszobájában, de hosszútávon ez sem fenntartható – mondják.

„Kivel folytatjuk a rádiót, ha a mi munkatársainkat felszívja a magyarországi médiapiac? – teszi fel a kérdést a főszerkesztő. – Ha sikerülne megtartani a stábot, akkor van esély arra, hogy békeidőben is megmaradjon a Pulzus Rádió, Kárpátalja leghallgatottabb magyar médiuma, az egyetlen kétnyelvű, keresztyén rádió.” 

Barta Miklós ügyvezető hozzáteszi: azon dolgoznak, hogy át tudják segíteni a munkatársaikat ezen a bizonytalan helyzeten, valamint hogy egyben tudják tartani a szerkesztőséget. „Imádkozunk, hogy minél hamarabb vége legyen a háborúnak, és hazajöjjenek a munkatársaink.” Ám ha holnap reggeltől béke lenne, gazdaságilag az sem jelentené az azonnali visszarendeződést. Az ügyvezető szerint például a hirdetők visszatérésére még béke esetén is várni kell majd, hiszen egy újrainduló vállalkozásnak nem az lesz az első gondolata, hogy reklámidőt vásároljon.

Hírszerkesztés mint szolgálat
A néhány Kárpátalján maradt munkatárs egyike Végső Eszter. A fiatal rádiós a háború kitörése előtti napon, február 23-án kapta az értesítést Debrecenből, hogy március elején megkaphat egy elengedhetetlen kezelést, amelyre már több mint egy éve várt. Eszternél 2020-ban diagnosztizáltak jóindulatú agyi érdaganatot, úgynevezett cavernomát. Ahogy meséli, Magyarország egyik legnevesebb idegsebésze javasolta neki a Gamma-kés módszert, amely egy egyszeri gammasugár-kezelést takar. Nagyon boldog volt, amikor megtudta, végre megkaphatja, de 24 óra sem telt el, és a háború híre beárnyékolta az örömét. „Lelki sokk volt a kettő együtt. Nehéz volt elsőre elfogadnom, hogy a háború idején kell a saját egészségemért folytatott harcomat is megvívnom.”

Egyértelmű volt, hogy a kezelés miatt átjön Magyarországra, de abban is biztos volt, hogy utána hazatér Kárpátaljára. Hat órát várt a menekültek között a határon. A beavatkozás után megfigyelésre maradt Debrecenben, majd hazautazott. A kezelést követő negyedik napon már a Pulzus Rádió híreit szerkesztette Beregszászon.
Miért maradt vőlegényével Kárpátalján? – kérdezem Esztert. Úgy érzem, meglepődik a kérdésemen. Azt válaszolja: még az sem merült fel bennük, hogy ideiglenesen új életet kezdjenek valahol. Maradni akarnak Kárpátalján. „Biztonságban érzem magam, még akkor is, ha megszólal a légvédelmi sziréna. Van bennem egy belső nyugalom, hogy nekem nincs miért elmenekülnöm Kárpátaljáról. Itt van mindenem: itt születtem, itt indult el a karrierem, itt van a családom, ez a hazám.”

Ma van rádió, a holnap bizonytalan
A hírszerkesztő hozzáteszi: a munkája miatt is fontosnak tartja, hogy a helyén legyen. „Az itthon maradtakat szolgálom, informálom, ez a feladatom.” Végső Eszter teljes higgadtsággal teszi hozzá: „ha a legrosszabb forgatókönyv bekövetkezik, vagyis hogy a harci cselekmények elérnék Kárpátalját, akkor is itthon kell maradnunk és a végsőkig ki kell tartanunk. Szörnyű, ami körülöttünk zajlik, de ha senki sem marad itthon, nem lesz jövője a kárpátaljai magyarságnak, és ezt nem engedhetjük meg.”

A rádió jövőjéről ebben a helyzetben szinte lehetetlen beszélni. Jogi értelemben öt évre még van licensze a Pulzusnak, vagyis addig használhatják a frekvenciát. Most azonban egy-egy napra koncentrálnak a szerkesztőségben. Birta Zoltán főszerkesztő így fogalmaz: „Lehet, hogy holnap teljesen más helyzet alakul ki, nem tudjuk, hogy javul vagy romlik majd. Azt tudjuk, hogy ma van élő adás, ma megvan a rádiónk, a stúdiónk, az antennánk, és a munkatársaink is. A többit csak Isten tudja."

Vujity Tvrtko egy hétre műsorvezetője lesz a Pulzusnak
„Jó reggelt és sok erőt, Kárpátalja” – így köszönti majd Vujity Tvrtko újságíró a hallgatókat a Pulzus Rádióban.
Tvrtko – cikkünk elkészülte után – Facebook-oldalán jelentette be , hogy Ukrajnába utazott, és egy hétre beáll műsorvezetőnek a reformátusok által fenntartott rádióba.
Döntéséről azt írja: „nagy alázattal állok neki, hogy Kárpátalja magyarsága érezze: nincs egyedül.” Az újságíró hozzáteszi: „Ezen kívül mesélek »kifelé is«. Elmondom Nektek, s azokon a nyelveken, amelyeken a magyaron kívül beszélek, elmondom mindenkinek, hogy milyen nagyszerű közösség a kárpátaljai magyar! Amelynek túl kell élnie a borzalmat, meg kell maradnia magyarnak a saját szülőföldjén. Azért is megyek, hogy lehetőségeim szerint bemutassam a világnak ezt a csodálatos vidéket s az ott lakó nagyszerű embereket.”

Március 21-én, hétfő reggel így indult az első közös műsor.

A Pulzus Rádió műsora itt hallgatható online. Facebook-oldaluk itt érhető el.

Hegedűs Márk