A legfinomabb gyümölcsök évszakában, ősz elején a teremtés hetét ünneplő gyülekezetek bőségkosarat ajánlanak fel Istennek.

Ilyenkor mindig eszembe jut az Éden kertje, a teremtés hajnala.

Amikor még Isten és ember hűvös alkonyatkor egy jól végzett nap zárásaként ott sétáltak a Kertben. Beszélgettek.

Aztán egy nap – amikor Ádám és Éva sem szakadtak el egymástól – éppen a jó és a gonosz tudásának fája közelében akadt dolguk.

Kínálgatták őket a tiltott gyümölccsel, meg is kóstolták talán a sötét-smaragd szőlőt vagy épp a jáspisfényű körtét.

Aztán ezer évek teltek el, Isten előtt talán csak napok – hogy elsodródott Isten és ember! –, amikor a megistenült ember megmentésére a gyötrődésében is gyönyörű földre érkezett az emberré lett Isten.

Mintha a régi törvény – szemet szemért, fogat fogért – ismét lángoló betűkkel sejlett volna fel.

Fel is izzott, és az Embert kivégezték.

Ez volt az istenek bosszúja saját bűnükért.

Az áldozat halála előtti estéjén egyet akart: hogy amikor a Szabadítóra váró embergyermekek megisszák a szőlő levét és megtörik a kenyeret, emlékeztessék magukat és egymást arra, hogy mindez az ő teste és vére. Legközelebb már tudni fogják, hogy a szabadítás megtörtént – ő végezte el.

A tiltott gyümölcs mérgező, a bor és a kenyér – Krisztus teste és vére – életet ad.

A Békesség Fejedelme, a Csodálatos Tanácsos, az Erős Isten, az Örökkévaló Atya magából adott, hogy helyreállítsa az istentelenségében istenkedőt, az embert.

A jó és a gonosz alkalmatlanul birtokolt tudását az Igazság maga gyógyítja bennünk tanáccsá, mert tanácsot csak az adhat, akivel helyreállt a kapcsolat.

Az erős Isten erőtlenségeinken megindulva az erő, a szeretet és a józanság Lelkével kínál.

A néhány évtizedet élő embert az Atya, a Kert Ura örök életben részesíti.

Az embergyermekből újra Isten-gyermek válik.

A Gyógyító, a Szabadító visszavezetett hozzád, Atyám. És te elfogadsz, miatta, aki megtörte az átkot. Nem az ítéletével, hanem saját megtört testével és kicsordult vérével.

Ismét karnyújtásnyira van... az élet. Hadd kóstoljak bele!





„A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen; sőt, bőségben éljenek.”
(János evangéliuma 10. fejezet, 10. vers)