Összefogás
Éppen két évvel ezelőtt járt először a Pásztortűz lelkészzenekar Pécsen és környékén. Az akkori koncertsorozat olyan hatással volt mind mind a gyülekezetekre, mind az együttes tagjaira, hogy idén augusztus végén, immár harmadjára, újra Baranyába utaztak. A lelkipásztorok ezúttal a siklósi, a sellyei, a szentlőrinci és a pécs-kelet-mecseki gyülekezetekben hirdették Isten Igéjét a zenén keresztül.

Sellyén a júliusi viharkár utáni felújítási munkákra gyűjtöttek a Pásztortűz koncertjén. „Nagyon vártuk már ezt az alkalmat, a hitben és a közösségben egyaránt megerősítő erővel bírt a koncert. Nagyon hálásak vagyunk érte” – mondta a koncert után Porcsné Papp Zsófia lelkipásztor. „Célkitűzésünk, hogy felépítsük és erősítsük a közösség megtartó erejét. Fontosnak tartjuk, hogy az egymással szomszédságban élő gyülekezetek és azok lelkipásztorai összetartsanak, látogassuk egymás alkalmait. Úgy látjuk, hogy minderre nyitottak az emberek, így bízunk benne, hogy ki tudunk alakítani egy szoros összetartást a közösségek között.”           

A júliusi baranyai jégkár a sellyei gyülekezeti ház mellett a marócsai és a kákicsi templomokat is érintette. „A kárfelmérés hivatalos eredményét még nem tudjuk pontosan, de becslések szerint több milliós a kár.
A marócsai templom tetőszerkezetét valószínűleg teljes egészében cserélni kell, de sok helyen sérültek az ablakok is. Nagy munka áll ellőttünk, de hisszük, hogy az imádságos háttér, és az az összefogás, amit már eddig is megtapasztaltunk, maga az isteni gondviselés” – mondja a nehézségek ellenére is hálatelt szívvel Porcsné Papp Zsófia lelkipásztor. A vihar után azonnal gyűjtést hirdettek. A befolyt összegből nem csak a templomokat újítják fel, hanem a lakóházak renoválását is segítik. A lelkipásztor azt mondja, már nagyon sok épületet helyreállítottak a jégkár után, de még mindig vannak olyan családok, amelyek a felújításra várnak. Mint mondja, a nehézségek közepette igazi lelki feltöltődést hozott a Pásztortűz lelkészzenekar koncertje.

Kapcsolódó cikkünket itt olvashatja.

Ébresztés
A szentlőrinci gyülekezetbe már-már hazajár a Pásztortűz. A tavalyi koncertsorozat alkalmával ugyanis szoros kapcsolat alakult ki a lelkészcsalád és a zenekar között. A lelkipásztor felesége az egész baranyai körút során hegedűjátékával erősíti a zenekart. Sümegi Péterné Kinga azt mondja, megtiszteltetés neki, hogy a Pásztortűzzel zenélhet. „Nagyon fontos az, amikor befogadják az embert. Számomra ez egy minősített közösség, akik egyenként is nagyon fontosak nekem és dicsőítő csapatként is közel állnak hozzám. Jó érzés az, hogy elfogadtak, és jó érezni azt a szeretetet és megbecsülést, amivel irántam vannak.”

Sümegi Péter lelkipásztorral arról beszélgettünk, hogy a gyülekezet életében mit jelent egy-egy ilyen rendhagyó alkalom. „Az evangelizáció, mint ébresztő, egyértelműen megjelenik ilyenkor, és valójában nagy szükség van a gyülekezeteinkben erre az ébresztő szóra, mert sokszor monotonná tud válni a gyülekezeti élet. Ébredj föl, aki aluszol és föltámad néked a Krisztus – nekem ez az Ige jutott ma eszembe. Mint ahogy megfújták valamikor a sófárt a gyülekezésre: amikor megszólalnak a hangszerek, az megszólítja az embereket. Búcsúzáskor a templomajtóban szinte kivétel nélkül mindenki megköszönte az alkalmat, és láttam az örömöt az arcokon, és azt, hogy visznek valamit, hogy kaptak valamit.”

A lelkipásztor azt mondja, más gyülekezetből is érkeztek a Pásztortűz koncertjére, sőt olyanok is jöttek, akik nem, vagy csak nagyon ritkán járnak az alkalmakra. „Egyre több ilyen szolgálatra lenne szükség. Nehéz kitalálni, hogy mit is lehetne tenni azért, hogy alkalmaink hívogatók legyenek olyanok számára is, akik még nem csatlakoztak a gyülekezetekhez. Itt a középkorúak a legfontosabbak, mert ők azok a szülők, akiknek most óvodás, tinédzser, kamasz gyerekeik vannak. Ha őket meg tudjuk szólítani, akkor reménység szerint rajtuk keresztül elérhetjük a gyerekeket is.”     

„Úgy hagyjuk ott a szószéket, hogy nem hagyjuk ott”
A Pásztortűz lelkészzenekar 2018-ban alakult Debrecenben. A teljes történethez azonban jóval korábbra kell visszamenni az időben. Két koncert között ültem le beszélgetni Peleskey Miklóssal, a zenekar egyik alapító tagjával, aki jelenleg Kecskeméten szolgál intézményi lelkészként. „Egészen a teológián töltött éveinkre nyúlik vissza a történetünk. Eszter, Csaba és én nagyjából egy évfolyamra jártunk a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen, ahol sok közös zenei szolgálatunk volt” – emlékszik vissza Miklós. Diplomaszerzésük után tíz évvel újra mindhármukat a teológiára szólította az Úr: együtt végezték el a vallástanári képzést – meséli. „Amikor átmentünk a vizsgán, beültünk egy kávéra, hogy így ünnepeljük meg. Akkor fogalmazódott meg bennünk újra a közös zenélés ötlete. Fontos szempont volt, hogy mindezt ne csak a magunk örömére tegyük, hanem misszió legyen. Azt is célként tűztük ki, hogy ha már gyülekezetekbe megyünk szolgálni, akkor mindezt jótékonysági céllal tegyük. Továbbá olyan közösségekhez menjünk, ahol valóban szükség van a misszióra, és tudjuk őket erősíteni a szolgálattal.”

A koncerteken Ige és bizonyságtétel is elhangzik. „Nagyon szeretik a gyülekezetek, ha egyszerre több lelkész szolgál, az pedig igazán különleges formáció, hogy a mi esetünkben lelkészek a zenén keresztül szolgálnak” – magyarázza a zenekari tag. Amikor arról kérdezem, hogy milyen lélekkel készülnek a koncertekre, nevetve válaszol. „Tűzzel – ha egy szóval kell válaszolni” – majd komolyabbra fordítja a szót: „a nevünkben is benne van: a pásztor a lelkipásztorságra utal, a tűz pedig arra a lelkesedésre, amit képviselünk a lelkiségünkben és a zenénken keresztül.”

Az évek folyamán többen csatlakoztak a zenekarhoz, a Pásztortűznek jelenleg hét tagja van. „Nekünk nem az volt a célunk, hogy nagy zenekarrá váljunk, direkt nem is hirdetjük magunkat.” Éppen ezért először a saját gyülekezeteikben kezdtek szolgálni, majd ahogy terjedt a hírük, egyre több helyre hívták őket. Eddig mintegy negyven gyülekezetben koncerteztek szerte az országban. „Egyre többet hallani a lelkészek kiégéséről. Mi ebben a szolgálatunkban pont azt szeretnénk megjeleníteni, amiért igazából lelkészek lettünk. Ez óriási visszacsatolás ahhoz az eredeti elképzeléshez, amit az élet sokszor próbál felülírni azzal, hogy a gyülekezeti lelkészek már pályázatírók, projektmenedzserek és programszervezők is egyben, csak épp a valódi lelki dolgokra nem jut idő és energia. A Pásztortűz minket is a helyünkre állít, azaz nekünk az igei szolgálat az elsőrendű, és minden mást – ami amúgy fontos és szükséges – ennek rendelünk alá.”

A zenekar jelmondata: Hadd lobogjon! Ennek a jelentéséről is kérdezem Miklóst. „Az a tűz, ami bennünk él, az nem a miénk, hanem az Isten lángja, és mi ezt a lángot éltetjük és visszük tovább a magunk szerény, alázatos módján.”

A Pásztortűz nem a hagyományos értelemben vett koncerteket ad. Fontos céljuk, hogy együtténeklésre hívják a gyülekezeteket. „Ez nagy különbség más professzionális zenekarokhoz képest. Mi bevonjuk a gyülekezeteket, és azt tapasztaljuk, hogy a közösségek nagyon hálásak is ezért.”

Miklós szerint a zenei szolgálatok alkalmával igazán közel kerülhetnek a gyülekezetekhez. „Egyre több helyen építik úgy a templomokat, hogy a szószék közelebb kerüljön a gyülekezeti tagokhoz. Ezzel a fajta szolgálattal igazán közel tudunk kerülni az emberekhez. Úgy hagyjuk ott a szószéket, hogy nem hagyjuk ott. A dalok, amelyekkel szolgálunk, válogatott énekek, mindnek biblikus szövege van és mély tartalma, amely egyben imádság is, és viszik is magukkal a jelenlévők ezeket a gondolatokat. Mi igazából ezt az énekelt imádságot segítjük a zenénkkel.”

A zenekarnak már saját dala is van. Egyik tagjuk írt egy indulót, kifejezetten a Pásztortűznek. „Ez annyira népszerű lett, hogy pont a pécsi Refiben kérték a diákok, hogy hadd énekeljék és játsszák el ők is. Nekünk ez nagy öröm, hiszen épp ettől válik közös kincsünkké valami, amit megosztunk másokkal, és ami másokat is gazdagít.”

Szent energia
A zenekar az eltelt évek során más szempontból is gyarapodott, hiszen a csapatban több gyermek is született az elmúlt öt évben. A Pásztortűz másik alapító tagja, Repelik Zsuzsanna Eszter, énekhangjával szolgál a zenekarban, Baranyába kilenc hónapos kislányát is magával hozta. A baba alvásidejében ültünk le beszélgetni. Először arról kérdeztem, hogy mit jelent számára a zenekar, a közös szolgálat. „Örömzenélés, terápia, nosztalgia” – fogalmazza meg érzéseit a fiatal anyukák derűs fáradságával az arcán. „Mindenkinek más tálentumot ad a Jóisten, én pont az éneklést kaptam. Ha a lelkemmel beszállok egy dicsőítésbe, akkor részem van benne és részt adok belőle másoknak. Amikor éneklek, az számomra azért nagyon jó érzés, mert olyankor Istennek adok vissza valamit abból a végtelen sok jóból, amit Ő ad nekem, és hiszem, hogy ez másnak is örömet jelent.”

Eszter jelenleg a nagykállói gyülekezet lelkipásztora. Arról is beszélgetünk, milyen lélekkel jöttek újra Baranyába. „Nagyon jó élmény volt a tavalyi szolgálat, egyszerűen visszahúzott minden ide. Azt érzem, hogy tartozom ennek a vidéknek. Talán azért is, mert nagyon keveset tudok erre járni, és talán azért is, mert annyi mindent kaptam abban a három napban egy évvel ezelőtt. Így egy kicsit most visszaadok valamit.”

A beszélgetés során szóba kerülnek a zenekar tagjainak a gyermekei is. „Én mindig is azt éreztem, hogy úgy kezeljük őket, mint ennek a közösségnek a tagjait. Sokszor emlegetjük, hogy ők lesznek majd a Bojtártűz” – mondja nevetve. „Mivel mi szeretjük ezt csinálni, szerintem magától értetődő, hogy azt szeretnénk, hogy ez a lelkület ott legyen bennük, és valamilyen módon ők is kötődjenek a zenéhez és az Isten-dicsőítéshez. Én mindegyik gyermekben látom ezt a kötődést, és ha ez csak akár parázsnyi szinten meg tud jelenni az életükben, akkor azt hiszem, ők is gazdagodtak.”

A baranyai koncertsorozatra most két nagymama is érkezett a zenekarral, akik vigyáznak a kicsikre, amíg az édesanyák szolgálnak. „A Pásztortűz egy közösség, amely nem csak azokból áll, akik kint állnak, énekelnek és zenélnek, hanem a családunkból is: a házastársainkból, a nagyszülőkből, a testvérekből, a gyermekeinkből. Mindenhonnan támogatást kapunk. Még akkor is, ha a próbák, vagy épp most ez a baranyai út lemondással jár a családtagok részéről, de végül mindenki szívesen és hálával lép a szolgálatba.”

Az alvásidő végéhez közeledünk már, de még kíváncsi vagyok rá, Eszternek vajon mit jelent a zenekar jelmondata. „Szent energiát jelent számomra. Ez, amit csinálunk – igaz nem professzionális szinten – tud lobogni. Belülről úgy élem meg, hogy ez szent tűz.”  


Képek: Komorné Csernáth Erzsébet, Molnár Norbert