Elvonulásra hív idén ősszel az SDG Református Diákmozgalom és a Lelkiségi Műhely. Az elcsendesedést, az igeolvasást és a közösséggyakorlás különböző formáit ismerhetik meg mélyebben és élhetik meg másokkal együtt, akik jelentkeznek a Hangoló szemináriumra. A hosszú hétvégét Tahiban, a Szív Lelkiségi Központban tartják november 5. és november 7. között (csütörtök estétől vasárnap délutánig), a szervezők október 22., csütörtökig ezen a linken várják a jelentkezéseket.

Ami az élet útját állja
„Az imádság az Istennel való kapcsolat csatornája, amelyen átáramolhat az élet. Ha a testünkben valami egy ércsatornát szűkít, vagy útját állja a vér áramlásának, akkor az bajt okoz, végső soron életveszélyes helyzetet idéz elő. Gyakran az imádságot is szűkítjük, mégpedig a gondolatainkba. Ami racionálisan megmagyarázható, az elfogadható, ami nem, afelett tapintatosan elnézünk vagy kifejezetten szemben állunk vele. De ha minden ezen a kis lyukon kell, hogy átfolyjon, amit gondolatnak hívunk, akkor bajban vagyunk, hiszen Isten valósága messze meghaladja a mi gondolatainkat” – mondta érdeklődésünkre Kovács Endre lelkiségi teológus, a Hangoló szeminárium egyik vezetője.

Gondolkodás a kapcsolódás helyett
Nekünk, akiknek a gondolkodás számít, érdemes különbséget tennünk kétfajta gondolkodás között: a között, ami a lelki életet szolgálja, és a között, ami a lelki életet akadályozza – mondja a keresztény spiritualitás történetének és teológiájának oktatója, aki maga is híve annak, hogy a lelki élet érdekében változzunk meg elménk megújítása által.
„Ahelyett, hogy kapcsolatban lennék Istennel, gondolkodom arról, milyen lenne kapcsolatban lenni vele. Mi lenne, ha ott lennék, és ott tartanék, ahol lenni és tartani szeretnék – de itt vagyok, akként, aki most vagyok, és ha nem ebben az állapotban kapcsolódom Őhozzá, akkor sehogy. A túlgondolás által azt tehetjük, amit időnként emberi kapcsolatainkban: úgy definiáljuk a kapcsolatot, hogy miközben magából a kapcsolatból nem sok marad, még azt is hisszük, hogy ezzel tettünk valamit a kapcsolatért. Így válhat a gondolkodás a kapcsolat pótszerévé, sőt, akadályává. Ugyanakkor, a gondolkodás a kapcsolatot ápolhatja és szolgálhatja is, ez a Hangoló szeminárium egyik célja. De a gondolkodás az élet átáramlásának csak az egyik tényezője – a cél az, hogy életünk összes területe azt szolgálja, hogy Isten élete, a bennünk felfakladó élő folyam, a Szent Lélek átáramoljon bennünk.”

A belső élet kiáradása
Kovács Endre régóta kutatja az imádság több évszázadokra, évezredekre visszanyúló gyakorlatát és teológiai hátterét, erről írta Ti azért így imádkozzatok című könyvét is. A Miatyánk alapján azt állítja, az imádságnak három dimenziója van: a keresés, a kérés és a csodálat. Ezek az egészséges kapcsolatban rendszerint jelen vannak az emberek között is, jelentőségüket azonban sokszor csak akkor vesszük észre, ha hiányoznak. Különös módon a keresés, a kérés és a csodálkozás értelmét sokszor szerinte leginkább az ellenpéldák vagy ellenstratégiák kontrasztjában fedezhetjük fel. „Isten keresése helyett sokszor az köti le a figyelmünket, hogy mi magunk milyen állapotban vagyunk és mire van szükségünk. Ettől azonban egyszerűen nem látjuk Istent az Ő tényleges és sajátos valóságában – ahogy az embertársainkat sem. Amikor a kéréseinket visszük Isten elé, akkor pedig gyakran nem vállaljuk magunkat. Annyira arra ügyelünk, hogy hol kellene tartanunk, milyennek kellene lennünk és minek kellene most történnie, hogy nem ismerjük el azt, hogy ténylegesen mi van bennünk. Az őszinteség gyakran azok számára a legnehezebb, akik az élet normáit közvetlenül Istenre vezetjük vissza, ami miatt számunkra az elvárások súlya különösen nagy. Az önmagunkkal való szembesülés és az őszinteség hiánya azonban gátolja a kapcsolatot Istennel, hiszen aki nem őszinte, valódi önmaga helyett maszkot fordít Isten felé. Ami az imádság harmadik dimenzióját, a csodálatot illeti, időnként az a nehézségünk, hogy annyira saját érzéseink, gondolataink és tetteink felé irányul a figyelmünk, hogy elfelejtjük elengedni magunkat, nem tudunk rácsodálkozni arra, ami – és Aki – van. Túlságosan öntudatosak leszünk. Isten szeretete minden gondolatunkat, érzésünket és tettünket meghaladja; Ő a meg nem értett helyzetekben, a szárazság, az üresség, és a csalódások időszakaiban is ugyanaz. Ha saját felelősségünk, akár a fontosságtudatunk, akár a bűntudatunk túlságosan lefoglal az életben vagy a szolgálatainkban, akkor Isten kiszorul a középpontból. Időnként tehát arra van a legnagyobb szükségünk, hogy Istent úgy ismerjük el, mint ahogy a kisgyermek rácsodálkozik a nagy hegyekre. A gondolkodás, az érzés és a cselekvés jó esetben az Istenbe feledkező élet gyümölcse. A belső élet kiáradása.

Ha igazán keressük Istent, akkor Ő jobban leköti a figyelmünket, mint bármi más. Ha igazán kérünk, akkor tényleges önmagunkat hozzuk elé, ahogy éppen vagyunk. Ha Istent csodáljuk, akkor Őt Lélekben és igazságban imádjuk, és a mi világunk jelentősége elhalványul.

Az imádság tényleges kapcsolódás Istenhez – az imádsághoz azonban nem elég, hogy a keresés, a kérés és a csodálkozás kapcsán mindezekről gondolkodunk, a fő kihívás az, hogy Isten felé forduljunk, hogy az imádság ezen mozzanatai számunkra gyakorlattá legyenek. Úgy hiszem, az imádság során ezeket amúgy is cselekesszük, sokszor tudatlanul is, a feladat: ezekben növekedni. Az Úrtól tanult imádságban is e három hangsúlyt követjük; és ezt az ívet járjuk be a Hangolóban is” – fejti ki a szeminárium egyik vezetője.

Kiscsoportok számára is alkalmazható
A 48 órás Hangoló szeminárium lényegi része az a belső út, amit a résztvevők maguk járnak be az Istennel való kapcsolatukban, egyenként és közösségben. Ehhez adnak útmutatást és keretet a rövid előadások, az imádság és az igeolvasás különböző formái és a beszélgetések. A résztvevők a lelki életet szolgáló szemléletmód mellett mintát is kapnak arról, hogyan lehet a hallottakat a gyakorlatba átültetni. Mindez nem kíván tőlük előzetes tapasztalatot vagy ismeretet, csak a részvételre való készséget. „A Hangoló azoknak szól, akik szeretnék, ha mélyülne az Istennel való kapcsolatuk, és útitársakra szeretnének találni ezen az úton” – erősítette meg Kovács Endre. Az itt tanultakat később az otthoni, mindennapi imádság és igeolvasás alkalmával, valamint gyülekezeti kiscsoportokban is alkalmazhatják, továbbadva azokat másoknak is. Ezt szolgálja majd a munkafüzet is a segédanyagokkal. Hiszen a szeminárium végső célja – ahogy erre a neve is utal – a mindennapokban Krisztusra és a Szentlélekre hangolódni.

Jelentkezés, program, helyszín és további információk: itt. 

Ha a járványhelyzethez kapcsolódó szigorítások miatt a személyes találkozó mégsem lenne lehetséges, a szervezők értesítik a jelentkezőket, és a jelentkezési határidőig átutalt előleget is visszautalják.