„Olyan könnyű azokat az embereket szeretni, akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkozunk! Hisz akkor nincs szükségünk áldozathozatalra, s emellett oly elégedettek vagyunk önmagunkkal! Így csaljuk meg lelkiismeretünket. Nem, azt a felebarátodat szeresd, akivel együtt élsz, s aki terhedre van." Tolsztoj
Háttal a télnek
Háttal a télnek
Néma az erdő,
Mély a süket csend,
Oszlik a Hold köre, szél se huhog.
Gyolcspatyolatba
Kötött karú tölgyek:
Harmadnap köztetek bandukolok.
A holt hadd aludjon.
Még az avart sem
Zörgeti léptem. Szent pihenés!
Drága kenetnek
Könnyeim hoztam:
Nincstelenektől ez se kevés.
Majd a pataknál
Buksi harangok,
Szirmot bont millió kis öröm.
S én fejüket
– Jajj, el ne tapossam! –
Háttal a télnek imába kötöm.
Mátyás Imre verse