„..Egy esztendő sírhalmára
Leborulok neved áldva,
Szívből mondok teneked
Örömmel dicséretet.”

Gyurátz Ferenc: Isten ki bölcsen vezérled (dicséretrészlet)

A 2024. év mindennek nevezhető volt, de egyszerűnek nem. Egy ilyen esztendőt könnyebb a hátunk mögé vetni, én mégis arra biztatom magunkat, hogy dicsekedéssel és hálaadással álljunk meg az ó- és újév határán.

Dicsekszünk a 2024. év megpróbáltatásaival „…mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg...” (Róm. 5:3-4)

Hálát adunk az Úrnak 2024. évért, mert jó, mert örökké tart szeretete és úgy megőrzött, hogy egyetlen hajszál sem esett le fejünkről mennyei Atyánk akarata nélkül, sőt minden a mi idvességünket szolgálta.

Ne feledjük, a 2024. év az élő Ige éve volt! Persze az Isten igéje minden évben élő és ható, de Református Egyházunk aláhúzva helyezte a szívünkre azt, hogy – ahogy azt Balog Zoltán püspök fogalmazta meg egy esztendővel ezelőtt – „az élő Ige ereje képes megváltoztatni e világ realitásait és bennünket Isten valóságába helyezni, megnyitva az üdvösség kapuját.”

Személyesen úgy tekintek vissza az óesztendőre, hogy az a „belső emberünk” megerősödésére adott alkalmat, a megpróbáltatásainkon keresztül, az Isten megőrző gondoskodásának megélésével és annak megtapasztalásával, hogy kegyelemből van üdvösségünk!

Hiszem azt, hogy a „belső emberünk” 2024. évi megpróbálása és ezen keresztül megerősítése nem cél nélkül való: Isten felkészít minket az új esztendőre, az új feladatokra, a jó gyümölcsök termésére. Ahogy a II. Helvét hitvallás (XVI. fejezet) írja:

„Tudjuk ugyanis, hogy az ember nem azért teremtetett, és nem azért született újjá hit által, hogy tétlenkedjen, hanem inkább azért, hogy szüntelenül jót és hasznosat cselekedjék. Az evangéliumban ugyanis ezt mondja az Úr: Minden jó fa jó gyümölcsöt terem.”

A 2025. év a Református Egyházban az ifjúság szolgálatának éve lesz. A tematikus évnek a Zsoltárok könyvéből választottak Igét:

„Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.”

Kedves Testvérek!

Úgy is, mint háromgyermekes édesapa, úgy is, mint egykori pedagógus és ifjúsági munkás belülről folyamatosan feszeget az a kérdés, hogy mivel szolgálhatnánk úgy a fiatalokat, hogy Krisztusban gyökerező boldog „belső emberük” legyen, aki felteszi a kérdést: „Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?”

Hogyan jut el drága fiatalunk ahhoz, hogy – a múlhatatlan alappal – „bemegy a világba és ott küzd, harcol és dolgozik, valójában meg is győzi azt, mert föléje kerül és az élet és munka minden értékét és eredményét Isten dicsőségének növelésére használja fel szent áldozatul”? (Dr. Sebestyén Jenő)

Hogyan találja meg Isten dicsőségének szolgálatát a családi életben, az egyház életében, az állami élet területén és a kulturális munkában?

Merthogy ez az elhívásunk, hogy keresztyén – református életünk hegyen épült város legyen, ami nem rejthető el.

Tudniillik a hegyen épült városnak az a dolga, hogy a világban (is) látszódjék. Ahogy az ige is mondja:

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Mt. 5:16.)

A 2025. évben, az ifjúság szolgálatának az évében szeretettel biztatom magunkat, hogy éljük drága fiataljaink elé a keresztyén – református életet, a kálvinista életstílust, hogy rajtunk is „láthassák az élet és munka minden értékét és eredményét”, melyet Isten dicsőségének növelésére használunk fel szent áldozatul.

Áldott és új esztendőt kívánok!

Szathmáry Gergely, a Dunamelléki Református Egyházkerület presbiteri főjegyzője