„Mi éltük a mindennapi életünket, nem pózoltunk azzal, hogy kicsoda az édesapánk, teljesen normális családként működtünk a hétköznapokban. Ha összesúgtak a hátunk mögött, hogy itt vannak az Illés gyerekek, nem nagyon értettük, mi ebben a különleges, mert nekünk ez volt a világ legtermészetesebb dolga” – vallja meg Illés Dávid, a Budapest-Déli Református Egyházmegye esperese a gyerekkoráról, ami egybeesett az Illés-zenekar legfelkapottabb időszakával. Úgy véli, az együttes népszerűsége abban rejlett, hogy megadták a fiataloknak azt az életérzést, hogy igenis helyük van a világban. E mellett tudatosan megjelent egyfajta ellenzékiség a dalszövegekben és a zenekar identitásában. Elég merészek voltak olyan darabok megírásához és előadásához, mint például A szó veszélyes fegyver című dal. 

Összeérések
„Édesapám nagyon szerette a gyerekeit, de nehezen tudott részt venni az életünkben, mert az akkori zenészlét nem tette lehetővé, hogy sokat legyen otthon” – emlékszik vissza a fia. Éppen ezért legértékesebb emlékeiként őrzi a gyermekkori közös karácsonyokat: édesapjuk zongorázott nekik, míg várták az angyal érkezését, amit csengőszó jelzett. De szívesen gondol vissza a hármashatár-hegyi apa-fia focizásokra, a családi nyaralásokra és a hosszú dominóestekre is. 

Illés Dávid édesapját zárkózott, introvertált emberként festi elénk, aki sokszor a legjobb szándéka ellenére sem tudta jól kimutatni szeretetét. „Befelé élt, ami nemcsak a művészi alkotófolyamatára volt jellemző, hanem az alapszemélyiségére is” – teszi hozzá. Bár nem is volt adott az a szokványos keret, ami ma elvárt egy család életében. Szülei elváltak tízéves korában, majd tizenöt évvel később újra összekötötték életüket. „Lelkileg a mai napig nagyon sokat jelent számomra, ahogyan a szüleim újra össze tudtak kapcsolódni, ahogyan egymást szerették, és ahogyan édesanyám teljes odaadással ápolta édesapámat az utolsó percig” – emeli ki.

Pályaválasztások
Bár a családban már négy generáció tagjai is tudnak zongorázni, sohasem volt elvárás, hogy a gyermekek zenei pályán tevékenykedjenek, vagy folytassák Illés Lajos munkásságát. „Kettős érzései voltak a zenéléssel kapcsolatban. Egyfelől a vérében volt, nagyon szerette, sokat komponált, ez volt a művészete, a hivatása, a belső világának egyfajta kifejezése, másfelől látta a zenészvilág buktatóit, küzdelmeit és fonákságait, amelyektől féltett minket” – fogalmazza meg a lelkipásztor. Amikor Illés Lajos megtudta, hogy fia a debreceni teológiára jelentkezett, nagyon büszke volt rá, mert a szocializmus éveiben lelkésznek lenni igencsak ellenzéki szerepvállalást jelentett, ami nagyon imponált neki. A család életének egy különleges időszaka ez, mert Illés Dávid édesanyjával, Makkai Lillával egyszerre végezte el a lelkészképzést. 

Istenkeresés
De nemcsak a családban, hanem az Illés-zenekar harmadik alkotói korszakában is egyre erőteljesebb szerepet kapott a hit.
Illés Lajos célja ekkor már az volt, hogy elsősorban a magyar nemzettel kapcsolatos, valamint istenes verseket zenésítsen meg. Sok említésre méltó hitbeli zene született ennek köszönhetően, mint például a Betlehem csillaga, amelyet 2000-ben Jézus születésének ünnepére írt, vagy a Cantus Hungaricus. A legjelentősebb talán a Velünk az Isten rockoratórium, amelyet a margitszigeti nagyszínpadon mutattak be a közönségnek. Illés Lajos istenhitére alapjaiban hatott a család újraegyesülése, az immár lelkész feleséggel közös új életük. „Kezdeti hitkeresése után már beszélni tudott arról, hogyan közeledett Istenhez, hogy mennyire sokat jelentett számára az Istennel való kapcsolata, hogy milyen nagy örömmel végzett kántori szolgálatot a mezőkövesdi és kisoroszi gyülekezetben, és hogy milyen fontos része is lett az életének a hite.” 

Szent és profán
Így fonódott össze és lett egymás kifejezőeszköze hit és zene Illés Lajos életében és művészetében egyaránt. „A két terület erősítette egymást, ugyanakkor egyfajta józan féket is jelentett egyik a másiknak: a zene nem engedte, hogy a vallásosság egy leválasztott, élettől elidegenített önálló szegmenssé váljon a családban, ugyanakkor a vallásosság is gátat szabott a zene mindenhatóságának. Míg az egyik felemelte a másikat az ég felé, a másik visszahozta az egyiket a földhöz. Így egyik sem tudott külön burokban létezni” – foglalja össze Illés Dávid, aki szerint nagyon veszélyes dolog, ha szent és profán egymástól elválik. 

Tisztaság és egyenesség – az Illés-család legfontosabb örökségei Illés Dávid számára. Mint mondja, édesapja soha nem alkudott meg semmivel és senkivel. Nem írt csak azért dalokat, hogy azokkal több pénzt kereshessen. Az elveit mindennél fontosabbnak tartotta és azokat büszkén felvállalta, nem volt megvásárolható, az élet viszontagságai közepette is meg tudott maradni tiszta lelkületű, őszinte embernek. 

Képek: családi archívum