Hit, szabadság, gólöröm

Csak a férfiak érthetik, hogy mi a jó fociban – állította egy tíz év körüli focipalánta a hétvégi, kecskeméti református labdarúgótornán. Végül mégis mindenki számára kiderülhetett, miért éppen a futball a legelbűvölőbb játék a világon, különösen akkor, ha reformátusok játsszák. Foci Cseténytől Barcelonáig.

A bajnoki meccsek hangulatához szokott embernek furcsa, hogy nincsenek zászlók, drapériák, füstbombák, dobok, induló és pompomlányok. Van viszont áhitat, imádság, református ének és bizonyságtétel - így kezdődik egy református focikupa. Huszonkét csapat mérkőzött meg egymással a hétvégén Kecskeméten, a Református Fiatalok Szövetsége hagyományos focitornáján. A gyülekezetek csapatai Cseténytől Hajdúsámsonig az ország minden részéből eljöttek, hogy játszhassanak egymással.

 

Lelkész, edző és csapatkapitány
Nagyon jófej a lelkészünk, nemcsak focizni, kosarazni is kiválóan tud – mondják egymás szavába vágva a sárga mezbe bújt csetényi fiatalok. Hajdú Ferenc nemcsak a templomban és a hittanórákon van együtt a gyerekkel, hanem hetente edzést tart, sőt a focikupán ő a csapatkapitány. A labdarúgás szerinte sok dologra megtanít.
– A pályán fegyelemre van szükség, és legalább olyan fontos, hogy tisztelni, szeretni kell egymást. Az ellenfelet tilos alábecsülni, de megijedni sem szabad tőle. A győzelem azért fontos, mert lelkesíti a csapatot; ha állandóan vesztesek vagyunk, az elkedvtelenít. A fociban és a hitben egyaránt fontos, hogy legyen sikerélményünk. Ha valaki állandóan kudarcot vall, akkor elsekélyesedik, elkedvetlenedik és feladja a harcot. Hívőként a kudarcot is könnyebb feldolgozni. Új Dávidok a csapatunk neve, így állunk ki a góliátok ellen. Nem fogunk lábra menni, sportszerűtlenkedni; ha veszítünk, veszítünk, de mégis úgy, hogy mindent beleadunk. Imádsággal indultunk otthonról és úgy is szeretnénk hazamenni.

 

Cseténytől Barcelonáig
A koedukált csapatban az egyetlen lány Horváth Blanka, éppen arra vár a pálya szélén, hogy becseréljék. Szűkszavúan csak annyit mond, hogy Lionel Messi a kedvenc játékosa. A csatár sikerének titkát pedig a tehetségben, szorgalomban és a sok gyakorlásban látja.
Blanka csapattársai Kusicza Bence, Pongrácz Zsolt és Nagy Zsombor is megerősítik, hogy a Barcelona támadója a legzseniálisabb focista a világon. És hogy a Barca idén nem lett bajnok? Nem számít! Talán túl meleg van ott. A srácok egyébként is azt állítják, nem az eredmények mutatják meg, hogy melyik a legjobb csapat. A csetényiek komplett védősorától azt is megtudom, hogy a foci a legkedvesebb játék a világon. Nagyon fontos a csapatszellem, és ha valaki hibázik, segítenek és összetartanak. Ha pedig valaki azt gondolná, hogy a Videoton, a Ferencváros, vagy bármely más magyar csapat a kedvence a srácoknak, nagyot téved, mert azt mondják, ők csak a Cseténynek szurkolnak.

 

A pályán minden más
A REFISZ elnöke, Molnár Zoltán úgy gondolja, talán nincs is olyan fiú, aki ne focizna szívesen. A labdarúgótornát azért is tartja hasznos rendezvénynek, mert a megszokottól eltérő kapcsolat alakulhat ki a lelkipásztorok és a gyülekezeti tagok között a pályán.
– Jó, ha találkoznak akár mint csapattárs vagy mint ellenfél a pályán. Ha mezt húzunk, egyenlő félként vagyunk jelen, a gyerekek gólt rúghatnak vagy passzolhatnak a lelkészüknek, és együtt örülnek a játéknak.

Wisinger Dániel kispesti lelkipásztor a kapuban vitézkedik. A meccs után megkönnyebbülve mondja, hogy nem volt sok dolga az előző mérkőzésen. A védők ugyanis mindent megtettek, hogy ne szálljon a kapu felé a labda. A kispestiek négy nullra nyertek a Noszvaj ellen. Tavaly második lett a csapat, idén nyerni szeretnének. Persze nem ez a legfontosabb.

 

Nincs becsúszás és csúnya beszéd
A szellemiségétől más egy református focikupa, mint a többi. Tóth Tamás, mezőcsáti tűzoltó, a REFISZ média-munkacsoportjának vezetője azt mondja, nemcsak az imádság és a bizonyságtétel miatt különbözik a kecskeméti torna másoktól. A Károli teológushallgatói színdarabot adnak elő, a pályán pedig üde színfolt, ahogy együtt dolgozik a sikerért a gyülekezeti tag és a lelkipásztor.
– A meccseken tilos a sportszerűtlen viselkedés. A káromkodást, csúnya beszédet szigorúan büntetik.

Nem verik át a "sporit"
Kizárásra eddig nem volt szükség, mondja Csersznyés Csaba futballbíró. Az MLSZ játékvezetője megerősíti, hogy sportszerűek a játékosok, nincs lökdösődés, becsúszás, csúnya beszéd. Négy meccs alatt senkinek nem kellett lapot adni, sőt még figyelmezetést sem. A monorierdői játékvezető azt mondja, itt nem apellálnak arra, hogy átverjék a „sporit”, míg a bajnokságokban látványos esésekkel igyekeznek megtéveszteni a bírót. Cseresznyés Csabát azonban élesben sem könnyű becsapni, huszonkét évig focizott, úgyhogy a trükkök nagy részét jól ismeri.

 

 

Isteni segítség a pályán
A hitnek és a sportnak nagyon érdekes párhuzamai vannak, különösen jól látni ezt a Bibliában, a páli levelekben – mondja Ablonczy Zsolt nyugdíjas lelkipásztor, a torna fővédnöke.
– Pál apostol a sportbeli küszködést és tisztaságot sokszor összehasonlította a keresztyén életbeli tisztességgel és küzdelemmel. A nyeremény, a végső győzelem vagy a korona elnyerését ebben a tisztességhez és becsülethez igazította. Ez segítséget ad minden helyzetben. A hívő embernek Isten meccs közben is megadja azt a segítséget, hogy más szellemben focizzon.
A református focikupa előtt együtt imádkoznak a fiatalok. Talán azért is fohászkodnak, hogy ők nyerjék meg a tornát. 
– Isten meghallgatja az imádságokat, de annál sokkal jobb Ő, hogy mindenkiét teljesítse. Megadja, amire szükségünk van, és rájövünk, hogy nem volt értelmetlen imádkozni még akkor sem, ha nem mi leszünk a bajnokok - teszi hozzá a lelkipásztor.

A foci játék, lehetőség, szabadság, közösség, ugyanazt az érzést adja bárhol, a Nou Campban, Wembleyben, Diósgyőrben, Fehérváron, az Albert Stadionban vagy éppen a REFISZ focikupán.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Tóth Tamás és Fekete Zsuzsa