Az egyik legmeghatározóbb időszak egy fiatal életében a középiskolai évek és az a közösség, amellyel az idő alatt találkozik, amely által formálódik. Így volt ezzel az egykori refis diák, Kiss Kriszta is.
„A legszebb időszak az utolsó két év volt a Refiben, amikor már igazán összekovácsolódott az osztályközösség. Ez az erős kapocs akkor alakult ki igazán, amikor együtt voltunk Felvidéken egy cserediákprogramban. Nagyon érdekes és értékes embereket ismertünk ott meg. Van, akivel a mai napig tartom a kapcsolatot. Sokat tanulhattunk ott magunkról: milyen kisebbségben a magyarságot megélni, hogyan viszonyulunk ehhez.”

Kriszta maga is határon túlról, Erdélyből származik. A gimnázium után a Károli Gáspár Református Egyetemen tanult tovább, itt került kapcsolatba a Fiatal Írók Szövetségével, ahol ma elnökségi tagként pályakezdő írók, kritikusok szakmai fejlődését segíti. „Hálával és örömmel gondolok vissza a négy évre: mindvégig biztonságban éreztem magam, soha nem engedték el a kezem, nem hagytak magamra döntéseimben a tanárok, hittanoktatók, kollégiumi nevelők. Szeretetteljes közeget teremtettek, négy évig második otthonnak éreztem a gimnáziumot és a kollégiumot” – emlékszik vissza. Amit a Refiben kapott, annak ma is hasznát veszi. A PesText Fesztivál főszervezőjeként is dolgozik, a rendezvényre minden évben elismert külföldi szerzőket hívnak hazánkba. A fiatal szakember vallja: felsőbb vezetés segítségével hozza meg azokat a döntéseket, amelyek a szakmai és magánéleti útján vezetik. „A hitéletbe is a Refiben vezettek be a legmélyebben. Számomra a kollégiumi bibliaórák a legemlékezetesebbek, ahol esténként nálunk alig idősebb lelkészekkel beszélgethettünk nyíltan, bizalommal: úgy hitéleti kérdésekről, mint a mindennapi problémáinkról, gondolatainkról.”

Célkeresztben a hit
A közösség ereje a legmeghatározóbb a legtöbb diák számára a Refiből. Így van ezzel Csonka Zsófia sportlövő, olimpikon is, aki fontos útravalókat kapott a barátain, tanárain és a kórusélményeken keresztül.

„A kórus kis közössége központi szerepet töltött be az életemben. Zenei általánosból jöttem, de új élmény volt a templomi és diakónai szolgálat, amit a kórussal végeztünk, nem beszélve a közös külföldi utazásokról, későbbi erdélyi túránkról. Nagyon szerettem a Refi akkori méretét, tényleg mindenki ismert mindenkit, olyanok voltunk, mint egy keszekusza, hatalmas család” – emlékszik vissza Zsófia, aki mély lelki kapcsolatot ápolt néhány tanárával. „Nem csak tanáraim, mentoraim is voltak, saját példájukkal, nyitott fülükkel segítettek utamon, kiálltak értem, amikor szükség volt rá, hátországot jelentettek a magamba vetett hit kapcsán is.” Zsófia hívő családban nevelkedett, hitében megerősítést kapott a Refiben. Pályafutásában, a sportban azóta is biztos pontot és támaszt jelent hite. „Személyes utamon több kegyelmi állapotot is megélhettem a lőállásban. Ezek mély élményként velem maradnak egy életen át. Az életemet és sportpályafutásomat végigkísérő legfontosabb Igém, melyet időről időre elém tett az Úr, a Józsué könyve 1. részének 9. verse: Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz.”

A hőskor
Több mint három évtizede annak, hogy egy végzős gimnazista diák kiugrott a tizedik emeletről Pécsen. Ez a tragédia ösztönzött arra néhány fiatal, tenni akaró keresztyén pedagógust, hogy református iskolát szervezzenek.

„Láttuk, hogy a rendszerváltozás utáni zűrzavaros években a fiatalság mennyire magára maradt. Éreztük, hogy tennünk kell valamit. Ekkor játszottunk el a gondolattal, hogy indítunk egy református gimnáziumot. Ez akkor csupán vágyálom volt, de mi beleéltük magunkat” – emlékszik vissza a kezdetekre Bányai György, a gimnázium későbbi igazgatója, aki részt vett az iskola alapításában. A hőskor – csak így emlegeti az első éveket. „Tele voltunk álmokkal, vágyakkal. Tudtuk, hogy minden rajtunk múlik: olyan lesz az intézmény, ahogyan mi alakítjuk. Roppant lelkesedéssel és hittel álltunk neki az iskola és a kollégium alapításának.”

Építkező hit
Épület, tantestület, pénz nélkül kezdett református gyerekeket toborozni Baranyában Baka Sára, alapító igazgató és Nagy Péter, a Komlói Református Egyházközség lelkipásztora az első refis évfolyamba. Minden bizonytalanság ellenére, az isteni gondviselésben bízva adták oda a szülők gyermekeiket, így indult el a Kodály Zoltán Gimnázium református tagozataként a kilencvenes évek elején az első évfolyam. Sok volt közöttük a nehéz sorsú fiatal, akiknek a fejlesztésére egyfajta misszióként tekintettek. Az egyik ilyen diák – autisztikus vonásokkal, diszlexiával, diszgráfiával – hosszú évek kemény munkájával végül egyetemet végzett. A tizenöt éves osztálytalálkozón árulta csak el tanárának, Baka Sárának, hogy évek óta tőle hallotta először, hogy ő jó. Emberi sorsokat változtatott meg csodálatos módon az induló Refiben folyó munka, ahol hittel, szeretettel, bizalommal fordultak a diákok felé.
„Nem volt olyan ember, aki a kezdet kezdetén láthatta volna előre, hogy mi lesz ebből a veteményből. A Pécsi Református Kollégium nem a hagyomány nyomán, hanem hitből épült. A jelen és a bizonytalan jövő közti időbeli feszültséget csak a hit tudja áthidalni. A Refi történetében a legjelentősebb kulcsmotívum a hit építkező bátorsága” – mondja Kádár Péter, a Kollégium jelenlegi főigazgatója.

Baranya-modell
Pécs úgynevezett barnaövezetében, egy ipari épületet vett meg az egyházmegye 1994-ben, a tetőtérben kiépített öt tanteremben vált önállóvá a Pécsi Református Gimnázium és Diákotthon.

„Ebből épült fel az a ma tizennégy tagintézménnyel és mintegy kétezer diákkal működő iskolaközpont, amely Baranya Vármegye legnagyobb területét lefedi” – emeli ki a főigazgató. 1996-ban indult el az általános iskola, amely húsz évig öt különböző épületben működött. Első vidéki tagintézményként a drávafoki, majd a nagyharsányi általános iskola csatlakozott. Nehéz évek voltak ezek a Kollégium életében, szigorú gazdálkodással, mivel akkoriban nem kapták meg a törvény szerint járó egyházi kiegészítő normatívát. „Előremutató tanulsága, hogy Isten országát nem akkor kell építeni, amikor megfelelők a körülmények, hanem amikor az a legesélytelenebb. Isten népének a története is erről szól. Ebből meríthetünk bizalmat, jövőképet és bátorságot a folytatásra” – vallja meg Kádár Péter. Később Zengővárkonyon, Hidason, Siklóson és Sellyén indult óvoda, általános iskola és diákotthon a Kollégium részeként, amely ma három óvodát, hat általános iskolát, két internátust, egy technikumot, egy gimnáziumot és egy alapfokú művészeti iskolát foglal magában. A főigazgató így összegzi ezt: „Modellértékűvé vált az intézmény. A régi református kollégiumi szerkezet 21. századi formában éledt újra, összehangolt igazgatási, gazdálkodási, munka- és oktatásszervezéssel.”