Hitélet a járvány idején

Vajon hogyan hat a személyes Isten-kapcsolatra és a gyülekezethez való kötődésre a kijárási korlátozás? Lelkészeket és gyülekezeti tagokat szólítanak meg az ELTE BTK néprajzkutatói és hallgatói online kitölthető kérdőívekkel.

Bár a néprajzkutatók általában kis közösségekre fókuszálnak, és gyakran múltbeli forrásokat tárnak fel, ezúttal néprajz szakos hallgatók egy csoportja a jelen eseményeire koncentrál online kérdőíves kutatásában. Reprezentatív felmérést szeretnének készíteni arról, hogyan hat a járványhelyzet miatti kijárási korlátozás a magukat keresztyénnek vallók hitéletére – köztük a reformátusokéra is. Kérdőívük azokat szólítja meg, akik korábban is jártak templomba vagy gyülekezeti összejövetelekre, akár elkötelezett tagként, akár érzelmileg kötődnek egy adott hívő közösséghez (függetlenül akár attól, hogy máshol bejegyzett tagok). Készült egy másik kérdőív is, melyben lelkészek, illetve papok véleményére kíváncsiak.

Bár Budapest és Pest megye kivételével enyhült a kijárási korlátozás, a Magyarországi Református Egyház Elnökségi Tanácsa továbbra is azt kéri a gyülekezetektől és a lelkipásztoroktól, hogy ne tartsanak istentiszteleteket a gyülekezeti közösség személyes részvételével, amíg a közösségi kapcsolattartás biztonságát az illetékes hatóságok nem igazolják. A reformátusok tehát továbbra is online közvetítik istentiszteleteiket, és a házi csoportokat is legfeljebb konferenciabeszélgetésekkel tarthatják meg.

„Többek között arra vagyunk kíváncsiak, hogy vajon kialakultak-e olyan vallásgyakorlási szokások a karantén ideje alatt, amelyeket a hívő keresztyének a korlátozások enyhítése után is megtartanának. A kitöltőknek arról a gyülekezetről, illetve azokról a gyülekezetekről kell nyilatkozniuk, ahová valóban kötődnek” – ismertette Ilyefalvi Emese néprajzkutató, az MTA-ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa. A kérdőíveket az ő vezetésével dolgozták ki néprajz szakos egyetemisták az ELTE BTK Folklore Tanszékének Papok és közösségek című műhelyszemináriumán. „A szemináriumot eredeti formájában a járvány miatt nem tudtuk megtartani. A kutatócsoportunk vezetője, Bárth Dániel által elképzelt kurzuson a kutatócsoport külső és belső munkatársai különböző történeti forrásokon keresztül mutatták volna be a szeminárium résztvevőinek, hogy az egyházi források (például presbiteri jegyzőkönyvek) milyen sokoldalúan használhatóak fel a múlt népi kultúrájának tanulmányozásához. Mivel a szeminárium sok előadót mozgató kurzus lett volna, melynek egyik értékét pont az adta, hogy a hallgatók személyesen is megismerkedhetnek a téma szakértőivel, az online oktatásra való átálláskor újragondoltuk a félévet. Megkérdeztem a hallgatókat, hogy szeretnének-e a jelenben kutatást végezni, hiszen a szemünk előtt zajlik egy társadalmi krízis. Egyöntetű igen volt a válasz. Érdekes, hogy korábbi korszakok kordokumentumai is sokszor valamilyen krízishelyzetből származnak, éppen ezért napjaink társadalmi krízisének lenyomatait is érdemes megőrizni az utókornak.”

Ilyefalvi Emese hozzátette: a kutatás témájának ötletét az adta, hogy a Kulcs–Rácalmási Református Missziói Gyülekezet tagjaként a járvány kezdete óta részt vesz az istentiszteleti közvetítés szolgálatában. „Láttam, hogy a kezdeti bizonytalan lépésekből hogyan formálódik egy új gyakorlat, és a hallgatók közül is sokan gyülekezeti vagy plébániai tagok valahol. A kérdőívek összeállításakor tehát saját tapasztalatainkból is meríthettünk, valamint abból, amit az online térben érzékeltünk magunk körül.” Az eddig beérkezett – egyelőre nem reprezentatív – válaszokból úgy tűnik, a legtöbb online szertartáson résztvevőnek fontos, hogy saját közössége élő közvetítésébe kapcsolódjon be még akkor is, ha elérhetők más, technikailag jobb minőségű istentiszteleti közvetítések” – árulta el a kutató.

A hívek számára összeállított kérdőívtől némileg különbözik a lelkipásztoroknak szóló. „A lelki vezetőkre a kamera másik oldalán más feladatok hárulnak, másként is élik meg ezt a helyzetet. Az online közvetítések esetében mérhető a kattintásszám, de ez a szám egyben csalóka is, hiszen a képernyő előtt ott ülhet egy-egy olyan néző is, aki eddig nem járt templomba.” Mint mondta, vonatkozik kérdés például arra is, hogy az igehirdetők kapnak-e visszajelzéseket az online szertartáson résztvevőktől, és ha igen, milyet.

A kutatás akkor lesz reprezentatív, ha az ország, de akár a Kárpát-medence minél több és sokfélébb területéről részt vesznek benne hívek és lelkipásztorok – reformátusok, római katolikusok, evangélikusok, ortodoxok és neoprotestánsok egyaránt. A kitöltés egyedüli feltétele, hogy magyarul beszélő keresztyén közösséghez tartozzon a kitöltő.

Miután elérik a legalább ezerfős kitöltési számot, várhatóan néhány hónapig tart majd az adatok kiértékelése. Ezt követően tudományos publikációban és a kutatócsoport honlapján is elérhető lesz az eredmény. Aki személyes értesítést szeretne erről, megadhat valamilyen elérhetőséget a kérdőívben is.

A kérdőívek kitöltése azonban anonim. Főként feleletválasztós, egyszerű kérdésekre lehet számítani, épp ezért a kitöltés mindössze kb. 15-20 percet vesz igénybe. Hogy meddig lesz elérhető, az függ a kitöltések számától is. Minél előbb kitöltjük, annál biztosabban hozzá tudunk járulni saját felekezetünkben szerzett tapasztalatainkkal a kutatás eredményességéhez, a jelen dokumentálásához.

A kérdőívek az alábbi linkeken érhetők el:
Kérdőív a keresztény közösségek tagjainak
Kérdőív a keresztény közösségek vezetőinek.

 

Kép: online énektanítás közvetítése a KulcsRácalmási Református Missziói Gyülekezetben