Nem csak a teába, de az élettel teli légkörbe is belekortyolhattunk a lakótelep mellett megbújó Fészekben. Ránézésre olyan hely ez is, mint a legtöbb újonnan nyílt, vonzóan trendi ücsörgő a kisvárosban. Napfényes csücske az ifjúsági ház épületének, letisztult formavilággal, hangulatos berendezéssel. A gondolat, ami az egészet létrehívta, viszont egy másik világra nyit ajtót: szolgálni és nem szolgáltatni – ez a motorja.

Kálvin tér 1. Megérkeztünk.

Gofri és rajzpapír

Belépve halk zene fogad – valamelyik angolszász dicsőítő együttes muzsikája. A bejárattól balra két asztalt is beterítő, hatalmas rajzpapírt állnak körbe tizenéves fiúk és buzgón rajzolnak. Föléjük állok, rám se hederítenek. Űrlények, fák, rajzfilmfigurák szaporodnak előttük a lapon. Közben kiderítem, hogy a közeli általános iskolába járnak, onnan jönnek át tanítás után.
A mellettük lévő asztalnál két hatodikos lány, Heni és Nadin kortyolgatják epres és őszibarackos teáikat. Azt mesélik, van egy Zsófi nevű osztálytársuk, aki rögtön felfedez minden jó helyet a városban. A Fészek híre is végigsuhant az osztályon, mint a pletyka. „Ki ne szeretne ide járni?” – Néz rám Heni nagy őzike szemekkel. „Szükségünk van egy kis megnyugvásra, miután kijövünk a suliból. A szüleimtől nem vártak el régen ennyi mindent az iskolában, nekem ők nem is tudnak segíteni a tanulásban. Ráadásul Nadin otthon a testvérére vigyáz, én pedig a nagymamámra. A nagymamám szigorú egyébként, háromra nála kell lennem” – mondja Heni. A lányok kedvesen közlékenyek és megköszönik, hogy érdekelnek a gondolataik.

A teázót átjárja a frissen sült gofri illata, a gyerekek vidáman rohamozzák a pultot. A szervírozó stand mögül egyszerre hallok anyai és pedagógusi hangot – később derül ki számomra, hogy a mai szolgáló, Asbóth Gabriella valóban pedagógus. Egyébként naponta más és más viseli a teázó egyenkötényét, Gabriella mellett Veres Ábel és Anna, Morváné Cserna Anett és Morva Ákos is beáll a pult mögé, kiegészülve olykor más szolgálókkal is.

Vagyis a betérő gyerekek álruhás lelkészekkel és pedagógusokkal találkozhatnak itt minden délután 13.00 és 16.00 óra közt.

Amikor arról kérdezem a gyerekeket, hogy tudják-e, kik töltögetik a teát, legtöbbjük a fejét rázza, bár akad azért olyan is, aki felismeri a „hittanos nénit”.
A gyönyörű kék szemű, nyílt tekintetű Panna mellé ülök le, aki egyedül ücsörög egy mikiegeres pulcsiban, ő is hatodikos. Azt mondja, őt nagyon megnyugtatja a zene és szeret itt tanulni. Először a barátnője, Anna hívta ide, azóta majdnem mindennap bejön.
 

Tanulás? Segítünk!

A Szigetszentmiklós-Újvárosi Református Gyülekezet a kamaszok szüleit nyugtalanító gondolatokra is reagált, amikor a Fészek Ház, és benne a teázó gondolata megszületett: legyen egy hely, ami a fiataloké és olyan biztonságos, mint a fészek. A május-júniusi próbaüzem után ősszel nyitotta meg kapuit a közösségi tér a nagyközönség előtt, leginkább mégis a fiataloknak készült. Azzal a céllal is, hogy híd lehessen a gyülekezet felé, amitől technikailag ugyan csak néhány méter választja el, azonban az általam megkérdezett gyerekek többsége valóban nem tudta, hogy pár lépésre van egy református templom és nem  ismerték a gyülekezetet sem.

Egy lakótelep ölelésében, de forgalmas, a közeli iskolákból gyalogszerrel könnyen elérhető helyen van a teázó. A nyitás óta az erre járók a legkülönbözőbb ötletekkel keresték meg a szolgálókat. Volt, aki tévét szeretett volna behozni, volt, aki süteményeket és szendvicseket szeretett volna itt árulni,

de amikor egy-egy ilyen helyzetben megértették a pénzemberek, hogy ez a hely másról szól, az eddig mindenkit megérintett.

Veres Anna beosztott lelkészt egy nyugalmazott gépészmérnök szólította meg a napokban, felajánlva a segítségét matematikából és fizikából a betérő gyerekeknek. Azóta Karcsi bá’ keddenként a sarokasztalnál ülve várja a reáltárgyakkal küzdő diákságot.

„Jó beszélgetésalap, ha csak úgy az utcáról jön be valaki, előzetes tudás nélkül és rákérdez a miértekre. Miért a gyerekeknek? Miért ingyen? Mi rámutathatunk a templomra és arra, aki mögötte van.

Ugyanakkor nagyon izgalmas megkeresni egy ilyen nonprofit helynek a kereteit és lehetőségeit, közben folyton vezethetőnek maradni arra, hogy Isten mivé formálja. A rajzpapír hasznát, amit a bejárat mellett láthattál, szintén útközben fedeztük fel. Hetente cseréljük az első két asztalon, de látod, azért rá kellett kerülnie a feliratnak: Csak szépet rajzolj!” – mondja Anna.

Vele és a  gyülekezet vezető lelkészével, Morva Ákossal és feleségével, Anettel ültünk le néhány percre, hogy megismerjem a Fészek keletkezéstörténetét. A tényeknél azonban jobban megfogott a három szolgáló egymáshoz való viszonya, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés, amit a tekintetekben, gesztusokban értem tetten.

Közösségi teret a közösségben gondolkodók teremtenek

„Amikor belép ide valaki és megérti, hogy nem kell fizetnie a teáért, még az arcán is látszik az átalakulás, megérez egy másik valóságot” – mondja Ákos. „Él a köztudatban azért olyan negatív sztereotípia az egyházzal kapcsolatban – veszi át a szót Anna –, hogy elveszi az emberek pénzét. Nagyon örülök, hogy éppen olyan helyen szolgálok, ahol ennek az ellenkezője kézzel fogható tapasztalata lehet a betérőnek.”
„Nem is beszélve arról, mennyivel könnyebb így a gyerekeknek elmagyarázni, mit jelent Istennek szolgálni” – teszi hozzá Anett. „Amikor megértik, hogy ezért én nem kapok fizetést, hanem itt vagyok, mert hálás vagyok Istennek, világos lesz számukra a szolgálat fogalma.”

A gyülekezet is az első pillanattól kezdve sajátjának érezte a teázót, ami mögött a kezdetektől volt imaháttér is. A dús teakínálat is a testvéri közösség gondoskodását jelzi, annyian hoztak egy-egy dobozzal a kedvenc teájukból, hogy pillanatnyilag nem is fér el több a polcokon.
Két okból lett egyébként teázó a Fészek. A XXI. század kávékultúrájának üzenete más, mint amit a Fészek közvetíteni szeretne.

A Fészek ezt mondja minden fiatalnak: van számodra is hely nálunk, állj meg, nyugodj meg, kapcsolódj, érezd jól magad!

Teret adnak azoknak, akik egyébként a parkban vagy egy panellépcsőházban beszélgetnének egymással – ez a korosztály leginkább a felső tagozatos diákság.  
Anna azt mondja, hogy ő maga is felszabadul a fiatalok között, mert jó a humoruk, kedvesek és vissza is jelzik számára, hogy épülnek a jelenléte által. Van, aki szavakkal, van, aki egy öleléssel – de Anna szerint ez a benne élő Krisztus jelenlétének szól. 

Anett elmesélte, arra biztatta a hittanosait, hívják el a szüleiket is, hadd lássák, hol töltik az idejüket. Így sokan nem az iskolához, hanem a Fészekbe jönnek a gyerekekért. „De az még engem is meghat, hogy egy anyuka minden pénteken bejön egy órára társasozni a gyermekével” – mondja.

A gyülekezetnek helységekre, lelkészlakásokra egyaránt szüksége volt, ezzel együtt szerettek volna új felületet adni missziós céljaiknak. Hogy mindez a tervezett időben meg is valósulhatott, ahhoz a szigetszentmiklósi hívők adakozó kedvére, a Dunamelléki Egyházkerület és az állam anyagi támogatására egyaránt szükség volt. De mindez üres lenne, ha a legnagyobb vendéglátó, Jézus Krisztus nem állna a kezdeményezés mögött.

A teázó Anett és Anna számára az örömmel végzett szolgálat ajándékba kapott tere, Ákos számára az a hely, amire maga is vágyott volna fiatalként.
Szerintem egy fiatal gyülekezet életre csalogató, szabad szívű szolgálata a fiatalok felé.
 

Parti Judit

Fotó: Asszonyi Eszter