Hatalom. Akarat. Hatalomgyakorlás. Szavak és tettek. Nem nehéz a napi hírek nagy szereplőire gondolnunk elsőre, akik üzengetnek, fenyegetnek, pénzügyi kényszert alkalmaznak, manipulálnak. A maguk színterén zajlik a tevékenységük, de a kisemberek mindennapjait befolyásoló történéseket váltanak ki. A politikai szereplők szavai mindig erőt sugárzóak. A valóságot, a történéseket keretezik magyarázattal úgy, hogy sokszor a történés, a valóság csak sarokba állított kellék, pusztán ugródeszka, hogy a jól irányzott lózungok felhangozhassanak. Hangosak, zajosak, mert nekik látszódniuk, hallatszódniuk kell, hogy róluk szóljanak a beszámolók. Soha nem hallunk belátásról, helyreigazításról, csak kényszer hatására. A munkahelyen hasonló vonások érhetőek tetten. Az alárendeltek felé valahogy meg kell nyilvánulnia a vezetésnek, és akik felfelé tekintenek és törekszenek, a mellettük lévő kollégát könnyen ellenfélként vagy épp ellenségként tekinthetik.

Hatalom. Akarat. Hatalomgyakorlás. Szavak és tettek. Nem volt másképp Jézus idején sem. Megvoltak a pártok, az irányzatok. Volt újítani akaró, konzervatív, kollaboráns, radikális nemzeti. Főpapok, írástudók, farizeusok, szadduceusok, Heródes-pártiak, rómaiakat kiszolgálók, esszénusok. Zajlott a politikai csatározás, lavírozás, érdekérvényesítés, kényszer és manipuláció. Ebbe a világba érkezett el az Isten Fia, az „áldott király, aki az Úr nevében jön” (Lk 19,38), és ebbe a rendszerbe érkezett vele Isten országának, királyságának a valósága. Egy másik hatalom, másik akarat, másfajta hatalomgyakorlás. Jézus hatalommal szólt, parancsolt a betegségnek, szélnek, víznek, démonoknak, halálnak, és engedtek neki. Ereje volt, ha megszólalt. Hatalommal tanított, mert ismerte azt, aki küldte a Biblia szavait. Ismerte a szívét, a szándékát, sőt azonosult ezekkel, hiszen egy volt vele, az Atyával. Tetteivel megmutatta, bemutatta, milyen a lázadásunkkal elveszett Éden, vagyis az Úr visszajövetelével elérkező helyreállított világ, az új ég és új föld. Megmutatta, hogy milyen Isten királysága. Megmutatta, hogy hogyan néz ki, amikor Isten uralkodik, amikor Isten gyakorolja a hatalmát.

Hatalom. Akarat. Hatalomgyakorlás. Szavak és tettek. Hogyan gyakorolta Jézus a hatalmát? Meglepő, hogy az embereknek nem parancsolt. Őket hívta. Őket szerette. Nekik szolgált. Keresni kell az akaratot, a motivációt mögötte, hogy megértsük; látnunk kell, mi indítja Őt szólni, tenni. Lukács idézi Jézust: „hányszor akartalak összegyűjteni benneteket, mint kotlós a csibéit?” (Lk 13,34). Jézus ezért ajánlotta fel „a békességre vezető utat” (Lk 19,42), azonban nincs kényszer. Nincs manipuláció. Hívás van, amit el lehet utasítani. Sokan felvetik kívülállók, amikor az Istenbe vetett hitről van szó, hogy Isten miért nem mutatja meg magát nyilvánvalóbban, egyértelműbben. Akkor hinnének benne. Persze megtehetné, hogy lehengerlő módon szól, látványos erőmegmutatással elsöpör minden kérdést, kétséget, ellenállást. Azonban a kényszer, a manipuláció ha gyengül vagy megszűnik, kiderül, hogy az engedelmesség mögött nincs személyes szándék és akarás. A szív nem változott meg. Márpedig Isten szív szerinti, valódi engedelmességet keres. Olyan igazit. Ezért marad a hívás; a Lélek a szívünket keresi.

Virágvasárnap és az azt követő események Jézus szerinti programja az, amit a Jeruzsálembe bevonulás előtt példázatban megfogalmaz: „Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, és úgy térjen vissza.” (Lk 19,12) A szamárcsikó jelzés, az útra terített felsőruhák, az elhallgathatatlan, elcsendesíteni lehetetlen kiáltások: „Áldott a király, aki az Úr nevében jön!”, az árusok kiűzése mind-mind jelzés. Elindult Jézus királyságot szerezni. Koronája véres lesz, palástja gúnnyal átszőtt, gyalázatos, felemeltetése pedig kínnal teli, de megtöri a zsarnokságnak, az erőszaknak, a manipulációnak, a tranzakciós kapcsolatoknak, a tisztátalanságnak az uralmát. Megtöri a szív keménységének, a szeretetlenségnek, a hitetlenségnek, a bűnnek a hatalmát, megtöri a halál kíméletlen hatalomgyakorlását. Alázatával, szolgáló szeretetével, áldozatával keres, von, hív, hogy királlyá lehessen felettünk, nem kényszerből, hanem mert ez a legjobb, ami történhet velünk. Ő az embereknek nem parancsolt, de a tanítványainak igen. Akarjuk-e, hívjuk-e, kérjük-e, hogy Úr lehessen az életünkben az igaz király? Engedünk-e neki, gyönyörködünk-e benne? Ma még kényszer nélkül válaszolunk ezekre a kérdésekre. Egyszer azonban majd láthatóvá lesz az Ő uralma, hatalma, király volta mindenki számára  lehengerlően, ellenállhatatlanul. Boldogok, akik uralmát a Lélek által ismerhetik meg.

Jézus elindult virágvasárnap királyságot szerezni. „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.” (Zak 9,9-10)

Mikola Borbála egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség