"Az isteni teljesség felé haladva semmi nem történt és nem is történhet velünk, amit ne lehetne jóvá tenni."
Philip Yancey
Hogyan szólítsuk meg a fiatalokat?
Egész napos, intenzív szakmai tréningre várják az ifjúsági munka bármely ágában részt vevő érdeklődőket március 3-án, szombaton a gazdagréti református templomba. A baptista, evangélikus és református szervezéssel megvalósuló tréning célja ötleteket adni a szolgálathoz és mentori kapcsolatok létrejöttét elősegíteni.
Önkéntes szolgálókat és főállásúakat, kezdőket és régi motorosokat egyaránt várnak az országos képzésre a szervezők. A képzési napon szó esik többek között arról, miként lehet megszervezni egy ifjúsági csoportot ott, ahol még nincs; milyen programok mozdítják meg a fiatalokat; milyen a jó bibliatanulmányozás; hogyan integrálható az ifjúság a gyülekezetbe, valamint hogyan lehet kezelni a csoporton belüli konfliktusokat.
„Az ifjúsági csoportokról többféleképpen gondolkodunk, van, ahol a harminc év alattiak csoportjáról van szó, amelynek az összetétele az évek múlásával átalakul, máshol egyszerre több ifi van, amelyekből bibliakörök alakulnak. Akármelyik modellt követik is, szeretnénk olyan gyülekezetből meghívni vendégeket erre a napra, ahol jól működő ifik vannak, hogy ők maguk meséljék el, hogyan végzik ezt a szolgálatot” – számolt be érdeklődésünkre Ablonczy Tamás református lelkipásztor, a képzés egyik szervezője.
A főelőadások mellett TED-szerű rövid gondolatindítók, személyes mentorálás, szemináriumok, fórumbeszélgetések, interjúk és szituációs gyakorlatok segítik majd a szakmai ismeretek elmélyítését. A szervezők arra is figyelnek, hogy a tapasztalt előadók időszerű és alkalmazható tartalmat osszanak meg érdekes és emészthető formában.
Kezdők, haladók és vezetők
A nap során három különböző szintű műhelyre lehet jelentkezni, attól függően, ki hol érzi magát a szolgálatban. Így aki teljesen új és tanácstalan az ifjúsági munka tekintetében, az is segítséget kaphat, épp úgy, mint aki évek óta szolgál, akár vezetőként is, és a továbblépés, a fejlődés foglalkoztatja leginkább. „Szeretnénk, hogy ez a nap informatív legyen, tanuljunk jó ötleteket, technikákat, és emellett lelkesítő is legyen. A nap indításaként és zárásaként egy-egy olyan főelőadást tervezünk dicsőítéssel egybekötve, amelyeknek nem az információátadás lesz a célja, hanem kifejezetten evangélizáló profilúak lesznek. Szeretnénk mozgósítani a résztvevőket, hogy lelkesedésükkel hazatérve másokat is inspiráljanak.”
Nem fognak unatkozni a résztvevők a párhuzamosan zajló, tömör, gondolatébresztő programok egymásutánjában – hangsúlyozta a szervező. „Ez azt is jelenti, hogy a hallottakat nem lesz idő helyben feldolgozni, bár műhelymunkára is lesz lehetőség, ahol egy-egy témát kicsit jobban ki lehet dolgozni. Azt reméljük, hogy akik többen is eljönnek a gyülekezetükből, később együtt feldolgozzák a tréningen szerzett ismereteket, aki pedig egyedül érkezik, akár be is vonhat másokat az ifjúsági munka helyi szintű megtervezésébe vagy kidolgozásába.”
Szupervízió, ifiambulancia, mentorálás
A találkozásban rejlő lehetőséget kiaknázva a tréningnapon szupervíziós csoportfoglalkozást is tartanak. „Ide minden érdeklődő hozhatja a saját gondját, és arra is technikát kap, hogy ő maga hogyan tudja a saját gyülekezetében szolgáló vezetőtársát szupervízióval segíteni. Fölvetődött egy ifiambulancia létrehozása is, amely később megkereshető a szolgálat közben felvetődő kérdésekkel. A legjobbnak mégis a személyességet tartjuk: tervezünk külön, személyre szóló mentorálást is tíz-tizenöt mentor segítségével, hogy akinek személyes elakadása van, és ezt nem tudja valamelyik műhelyben feldolgozni, ezekhez a tapasztalt, rutinos ifivezetőkhöz fordulhasson, aki segítő beszélgetések lefolytatásához is jól ért. Szeretnénk, ha ezekből a beszélgetésekből kialakulhatna olyan mentori kapcsolat, amely továbbvihető. Azaz ha valakinek valamilyen elakadása van, legyen egy telefonszáma, e-mail címe, valaki, akit megkérdezhet. Például arról, hogy mit tanácsoljon annak az ifisének, aki párkapcsolatot szeretne kezdeményezni valakivel, vagy mihez kezdjen vezetőként azzal a helyzettel, hogy valaki háta mögött összesúg a csoport.”
Város és falu
Számolnak a városi és a falusi környezet eltérő sajátosságaival is – tette hozzá a lelkész. „Egész más a helyzet Budapesten, ahol egy-egy gyülekezetben évente új konfirmanduscsoport alakul, és egészen más abban a faluban, ahol ötévente van egyáltalán konfirmandus, aki egyébként tizennyolc évesen elköltözik, mert továbbtanul. Ezek a gyülekezetek a közegyháznak adnak ezeknek a fiataloknak a kinevelésével, de az ő gyülekezetüket nagy eséllyel nem fogják azok erősíteni, akik náluk konfirmáltak. Szeretnénk, ha a képzésen az ifivezetők egymásra találnának, és a városiak is fölfedeznék, hogy nemcsak magukért vannak, hanem adhatnak azoknak, akik vidéken kevesebb fiatallal dolgozhatnak.”
A népegyházban rejlő lehetőség
Más és más a kiindulási alap akkor is, amikor egy fiatal úgy nő föl, hogy második otthona a gyülekezet, és akkor is, amikor unszolásra vesz részt egy-egy ifjúsági összejövetelen. Ablonczy Tamás szerint nagy potenciál van a népegyházi keretek között a misszióra, csak jól kell élni a lehetőséggel.
„Visszás érzésem van az evangelizációnak azzal a formájával kapcsolatban, amikor kimegyünk az utcára, és nem tudjuk, kit és hogyan akarunk megszólítani, de próbáljuk. Ám amikor valaki megteszi felénk a lépést, azt nagyon fontos értékelni, még akkor is, ha úgy jön el egy fiatal, hogy neki ehhez az egészhez semmi kedve. Ha jól élünk a lehetőséggel, akkor jár hozzánk, mondjuk, két évig konfirmáció-előkészítőre, és azt érzi, ez jó, ez érdekes, nem egy sötét pincehelyiség, ahol régi énekeket énekelünk és ódivatú kérdésekről beszélünk, hanem izgalmas kérdésekről, amelyek őt is érdeklik.”
Róluk szól
Fiatalok és idősebbek megszólításakor egyaránt az a kulcs, hogy érződjön: az evangélium róluk és nekik szól. „Keresnünk kell azt, hogy hogyan tudjuk úgy fogalmazni az évezredes igazságot, hogy az megszólítsa az embereket. Ha valaki nem jön, azért nem jön, mert nem érzi, hogy ehhez tud bármilyen szinten kapcsolódni, ha pedig jön, akkor azért jön vissza, mert úgy érzi, hogy itt megszólal valami, ami az ő életéről is szól.”
Fontosak valakinek
A fiatalokat megfogja, ha úgy érzik, fontosak valahol, figyelnek rájuk – hangsúlyozta a lelkész. És még valami, amit nem lehet megmagyarázni. „Őket is megszólítja az Úr Jézus Krisztus. Ez nagyon nagy csoda, ezt nem tudom egyfajta technikaként leírni, beszélgetünk ugyan róla, de ez az, ami utánozhatatlan. Fontos a jó közösség is, a jó hangulat, az, hogy nem iskolás légkör uralkodik az ifin, hanem szabadabban lehetünk együtt, ezek mind vonzóak, segítenek abban, hogy valaki megtegye az első lépést felénk, és legyen kedve legközelebb is eljönni, de ami értékes és hosszú távon is ott tart valaki az ifiben, az az, hogy megszólítja az Ige.”
Az ifjúságivezető-képzés iránt érdeklődőket március 3-án, szombaton várják a gazdagréti református gyülekezetben tartandó tréningre (1118 Budapest, Rétköz utca 41). A képzés részletes programjáról annak Facebook-oldalán tudhat meg többet. A szervezők 150-200 főt tudnak fogadni, a részvétel feltétele az online jelentkezési lap kitöltése. Érdemes minél előbb regisztrálni, mert gyorsan betelnek a helyek.
Képek: Füle Tamás; budahegyvidéki református gyülekezet