Minek kellene történnie ahhoz, hogy ez a világ békésebb, biztonságosabb hely legyen? Nem véletlenül kérdezzük ezt éppen karácsonykor, hiszen ilyenkor talán még azoknak is képesek vagyunk „boldog karácsonyt” kívánni, akiknek egyébként semmit sem kívánunk, legfeljebb rosszat.

Miközben a mi fő gondjaink az ünnepi készülődés körül forognak, alig pár kilométerre tőlünk, Kárpátalján szétszakított családok egyesítése az aggodalom fő tárgya. S tőlük pár száz kilométerre anyák siratják fiaikat, gyermekek apjukat. A béke városában, Jeruzsálemben, ahová a születés híre 2000 évvel ezelőtt először érkezett – igaz, Heródeshez –, ott ma géppisztolyos katonák járőröznek, légiriadók szólnak. Pár kilométerre Gázában pedig nincs egy tenyérnyi biztonságos hely sem. A kontraszt túl erős ahhoz, hogy karácsonykor csak magunkra gondoljunk, saját gondjainkra: még ha ebből is van bőven. Mégis: mielőtt azt kérdezed, minek kell történnie, hogy ez a világ biztonságosabb, békésebb hely legyen, előbb kérdezd inkább ezt:

Minek kell történnie, hogy a te szíved, a te életed békésebb és biztonságosabb hely legyen?

Nem csak neked, hanem azoknak is, akik Tőled várják, hogy biztonságot nyújts, hogy megbékülj velük, akik nyugtalanok, félnek, tanácstalanok és talán már fel is adták.  

Tudsz-e nekik adni valamit? Valami ajándékot, amitől béke költözik a szívükbe? Például: magadat. Magadból egy darabot.

Vagy Te is üres vagy? Lehet. S ezért kérdezd először: Veled, Benned minek kell történnie, hogy a Te életed neked adjon békességet és biztonságot. Neked van szükséged ajándékra. Hogy valaki Neked adjon valamit. Például magából egy darabot!

Karácsonykor éppen ez történik.

Isten magából ad, magát adja: abban a kisgyermekben, fiúban, aki Betlehemben született. Ebből az életből, halálból és új életből lesz békesség a világban és bennünk.

Ha az Ő életében meglátjuk az igaz emberséget, az magához vonz bennünket.

A betlehemi, jeruzsálemi éjszakát ma újra pusztító emberi indulatok töltik be. De felettük az égen ott ragyognak a csillagok, melyek arra a 2000 évvel ezelőtti betlehemi csillagra emlékeztetnek, és az angyalok seregére, akik azt mondták a magasságból: „békesség az embernek”, és azt is, „dicsőség az Istennek!” A kettő csak együtt lehet valóság. Ha a dicsőséget az ember magának akarja, abból sohasem lesz békesség. Ha Istentől nem kéred a békességet, akkor a te életed nem lesz se békés, se biztonságos hely.

Mondj le a dicsőségedről, kérd a békességet, és akkor eggyel több békés és biztonságos hely lesz ezen a földön: a te szíved, a te életed ilyen hely lesz.

Áldott, békés karácsonyt!