„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.”  (Mk 10,14)

Jézus szavai a gyermekszolgálatok alapját jelentik gyülekezeteinkben, ezeket idézik a legtöbben, amikor az óvodai vagy iskolai hitoktatás kerül az előtérbe. Az igeverset olvasva meg is jelent előttünk a fehér ruhás, jóságos Megváltó, akinek történeteit csillogó szemekkel hallgatják azok a kisfiúk és kislányok, akik ma leginkább alsó tagozatos diákok lennének. Református tradíciónk sok évszázados öröksége az oktatás-nevelés; az intézményi katechézisnek könyvtárnyi irodalma van, a rendszerváltás után az óvodai hittanoktatás is fokozatosan előtérbe került. Arról viszont még mindig kevés szó esik, hogy gyülekezeteinkben hol és hogyan van helye a kisgyermekes családoknak, a hittanoktatásba még be nem vonható kicsiknek.

A 2019-ben, a Kálvin Kiadó gondozásában megjelent Együtt a hit útján – Gyülekezetpedagógiai kézikönyv ugyan megemlíti, hogy „a közösség együttélése családi jellegű volt az apostoli korban”, illetve számtalan példát hoz arra, hogy hol a helye az óvodásoknak a gyülekezeti életben (történetek, imádságok, énekek fontossága, családi istentiszteletek megvalósítása), a még fiatalabb korosztályról azonban nem esik szó.  

Erre a „megosztott felelősségre” hívta fel a figyelmet Fodorné Ablonczy Margit Családpasztoráció (Kálvin Kiadó, 2024) című könyvében, melyben Nagy Istvánt idézte:

„a megkeresztelt gyermekek és családjuk pásztorolása mindennél fontosabb feladat (…), ezért itt munkatársak bevonásával kell a pásztorolást megoldani. (…) Nagyon ajánlatos a gyermekmegőrző szolgálat bevezetése is.”

A témában kutakodva találkoztam olyan közösséggel is, amely több évtizedes működése alatt mindig külön figyelmet fordított a megkeresztelt gyermekek családjaira és a betérő kisgyermekesekre is, más elárulta, hogy még lelkészkörökben sem esik szó erről a szolgálati területről, sem szervezetten, sem pedig tapasztalatmegosztás szintjén. Pedig nem csak egy szűk réteget érintő kérdésről van szó: a Budapesthez kapcsolódó funkcionális várostérség települései között magas azok száma, amelyek jelentős lélekszámnövekedést könyveltek el, ahol pedig jobban nőtt a népesség, ott magasabb is lett a 14 év alattiak aránya.

A változások a református népmozgalmi adatokban is megmutatkoznak: ahogyan Duráczky Bálint szociológus a tavalyi, Nagy-Budapesti missziói konferencián bemutatta: a két budapesti egyházmegyében egyházközségenként átlagosan összesen 2081 fő vallotta magát reformátusnak a legutóbbi népszámláláson, a környező Északpesti és Délpesti Egyházmegyékben megközelítőleg 1400 és 1300 fő, az országos átlag azonban ettől jelentősen elmarad, mindössze 703 fő. Lakosságarányosan egy gyülekezethez Budapesten átlagosan 27 629 lélek tartozik, Északpesten ez a szám 19 583, míg Délpesten 14 680, szemben az országos átlaggal, amely mindössze 7532.

A missziós célcsoport tehát adott, azt pedig gyülekezete válogatja, hol milyen látással rendelkeznek a kisgyermekes családok bevonásáról a gyülekezeti életbe. Az infrastruktúra magától értetődően meghatározza, hogy lehet-e egyáltalán az istentisztelettel párhuzamos, vagy a célcsoportnak megfelelő hétközi alkalmakat tartani, de általánosságban elmondható, hogy ha igény van rá, a gyülekezet ennek megfelelően alakítani tereit: Délegyházán a karzatot ablakozták be, így a kisgyermekes szülők onnan követhetik az igehirdetést, Csömörön a gyülekezeti teremben alakítottak ki baba-mama kuckót. A kecskeméti gyülekezet templomépítés előtt álló széchenyivárosi közösségének istentiszteletein a legkisebbek egy térben vannak a gyülekezettel, csak egy szekrény választja el őket a széksoroktól. A Pécs–Kelet-Mecseki közösség alkalmait a református gimnáziumban tartja, baba-mama körei viszont a lelkészcsalád otthonában zajlanak. 

A budapesti gyülekezetek közül hosszú évekre visszatekintő kisgyermekes szolgálatok folynak – a teljesség igénye nélkül – Káposztásmegyeren, Budahegyvidéken, Svábhegyen, a Pozsonyi úton, a Budai gyülekezetben, a Fasorban, Rákospalota-Óvárosban, Gazdagréten. Utóbbi gyülekezet vezető lelkipásztora, Thoma László elárulta, több mint húsz éve működik náluk a mamakör, sőt, már van szenior mamakör, melyeken a lakótelepen élő, de nem gyülekezeti tag anyukák is örömmel vesznek részt. „Éppen ez adja az erejét, hiszen itt könnyebben meg lehet szólítani az embereket és behívni a gyülekezetbe, ráadásul az ide járó anyukák sorsközösséget élnek meg.”

A gyülekezet anno szintén a karzaton alakított ki hangszigetelt üvegű baba-mama páholyt, ahonnan a vasárnapi istentiszteletek követhetőek, másfél éves kortól pedig már korosztályos csoportok várják a legkisebbeket is, bölcsis, majd kis és nagy ovis csoportokban. „A legkisebbeknél főleg azon van a hangsúly, hogy biztonságos közegben legyenek, amíg a szüleik az istentiszteleten vannak. Gyakran tanulnak éneket, mondókáznak, játszanak, közben tízóraiznak” – mondta a lelkipásztor, aki szerint ez a szolgálat a magvetés helye: „A gyerekekkel való foglalkozás a legkisebbeknél kezdődik, mindazonáltal tudjuk, hogy ez a szolgálat nem könnyű, különösen akkor, ha szív szerint teszi azt valaki és nem ’csak úgy’ odarak valamit.”

A szigetszentmártoniak nemrég kezdték el élettel megtölteni templomukat, amelyben már a tervezőasztalon helyet kapott a baba-mama szoba. „Gyülekezetünk főként a családos misszióra épít, negyedévente interaktív családi istentiszteletet tartunk, nagy sikerrel. A bölcsődés korosztály legalább egy szülővel a baba-mama szobában tartózkodhat az istentiszteleteink alatt, az óvodások számára azonban már szervezünk gyermek-istentiszteleteket” – számolt be Kiss Gergely lelkipásztor.

A január 1-től anyaegyházközséggé váló monorierdői gyülekezet 2019-ben átadott templomában egyházkerületi ajánlásra szintén az építkezés alatt alakítottak ki baba-mama szobát. „Fontos szempont volt az, hogy egyszerre legyen inkluzív és exkluzív, azaz a szobában a kisbabájukkal jelen lévő szülők ne érezzék a gyülekezetből a gyermekük miatti kirekesztettséget, ugyanakkor mégis meglegyen az elkülönítettség annak érdekében, hogy a gyermekek szabadon játszhassanak az istentisztelet alatt” – árulta el Lénárt Tibor lelkipásztor. „Ehhez egy nagy ablak biztosítja a rálátást a templomtérre, mikroportos hangosítással pedig az igehirdetés is hallható. A szoba mérete sokszor kevésnek bizonyult, két-három  gyermekre terveztük, hiszen azt gondoltam, ennél többen úgysem lesznek kisgyerekekkel. Aztán az Úr megszégyenített ebben a kishitűségemben.”

A lelkipásztor elmondta, a gyülekezeti kisteremben az istentisztelettel párhuzamosan gyermekfelügyelet működik, ahol egyelőre két munkatárs heti váltásban végzi a szolgálatot, átlagban 7-12 fő bölcsődés és óvodás korú gyermek között. Ugyanitt korábban baba-mama kör is működött heti egy alkalommal, ezek az alkalmak jelenleg szünetelnek, hittanoktatás pedig iskolás kortól valósul meg a gyülekezetben. A kisgyermekes családok felé való missziói elkötelezettséget jelzi, hogy tavaly indították el a 28 férőhelyes Erdei Csillagfény bölcsődét a településen.

A nagykovácsi református gyülekezet az iskolai tanév minden második csütörtökén, reggel 9-től tartja baba-mama körét Horváth Ádámné Rebeka és Ekler-Antal Éva vezetésével. Mint mondták, a kör alkalmai sokat alakultak az utóbbi időben, ebben az évben már az édesanyák közösségre és igetanulmányozásra való igénye lett a prioritás. „Sokszor az édesanyák azok, akik évekig háttérbe szorulnak a gyülekezetben, mert a még kicsi gyermekükkel nehéz az alkalmakon való részvétel. A baba-mama alkalmakon kisgyermekekkel együtt lehet részt venni, az alkalom előtt már kinyitjuk a templomot, és kávéval, teával, kis finomsággal várjuk az édesanyákat” – osztották meg.

„Ilyenkor megbeszéljük az aktualitásokat, és ha nincs olyan fontos téma, amiről több szó kell, hogy essen, énekelünk és imádkozunk, amit egy beszélgetős igei szolgálat követ. Általában valamelyikünk vezeti a beszélgetést egy téma alapján – idén Révész Éva: Elég jó nő című könyvét vesszük át –, de előfordul, hogy bizonyságtevőt hívunk. Az alkalmat imaközösséggel zárjuk.” A szolgálatvezetők úgy látják, hogy ha a közösség befogadó és támogató, a baba-mama kör remek missziós eszköz lehet, hiszen egy anyuka könnyebben kapcsolódhat ide először, mint egy istentisztelethez.

„A gyülekezet is egy család”
A szigetszentmiklós-újvárosi református gyülekezet története immár negyedszázados, itt szintén a kezdetektől nagy hangsúly van a kisgyermekesek közötti szolgálaton. Ebbe a maga is fiatal anyukaként belecsöppenő, ma hittanoktatóként szolgáló Bodó Gyöngyi pedagógus elmondta: a közösség tudatosan foglalkozik már a csecsemőkkel és anyukáikkal is: „Heti egy baba-mama alkalmunk van, hétköznap délelőtt. Az anyukák örülnek, hogy kiszabadulhatnak otthonról és megismerkedhetnek más családokkal. Többnyire ezekből a gyerekekből lesznek azok, akik az óvodában hittanra járnak, és aki az oviban hittanos volt, az nagy valószínűséggel az iskolában is az lesz.”

„Mivel a gyülekezet is egy család, ezért minden korosztály ide tartozik, a korábban itt szolgáló Harmathy-házaspár magasra tette a lécet” – vette át a szót Morváné Cserna Anett hittanoktató, aki férjével, Morva Ákos lelkipásztorral 2016-tól szolgál a gyülekezetben. „A házi csoportokban imádkozunk a várandós kismamákért, a születendő gyermekekért, komatálat készítünk nekik. Ha az anyuka érzi a törődést, akkor az a gyerekre is jó hatással lesz.”

Ehhez csatlakozva Bodó Gyöngyi idézte fel, hogy amikor a második gyermeke született, szeretett volna templomba járni, de aggódott a kicsi sírása miatt – akkor alakították ki a baba-mama szobát, ahonnan rálátni a templomtérre. „Ki volt hangosítva az igehirdetés, és amikor a gyerek kúszni-mászni kezdett, felvittük a baba-mama nagyszobába.” Hozzátette, ez utóbbiban már ovis gyerekek is előfordulnak, sokan vannak apával, anyával, de ahogy nőnek, a szülők csatlakoznak a felnőtt gyülekezethez, hiszen állandó személy vigyáz a jelenleg tízfős létszámban érkező gyerekekre. A nagyobb óvodások pedig már gyermek-istentiszteleten vehetnek részt.

Sok szülő nehezen éli meg, hogy szeretne teljes értékűen bevonódni az istentiszteletbe, és hiába van kivetítés vagy hangosítás, gyerek mellett ez kivitelezhetetlen. „Azt látom, hogy egyszer az anyuka, egyszer az apuka van bent, ezt családon belül általában meg tudják oldani. Ha pedig nem jutnak el vasárnap, akkor szinte mindenkinek van csoportja, ahová hét közben eljuthat, így senki sem marad igei táplálék nélkül” – mondta Gyöngyi, Anett pedig hozzátette, ha minden kötél szakad, az istentisztelet online is visszanézhető.

A kisgyermekes szolgálatok sajátja, hogy a csoporttal együtt a szolgálók is gyorsan változnak, hiszen ahogyan óvodáskorba lép egy gyerek, már máshová kerül a fókusz, ez azonban még nem okozott fennakadást a szigetszentmiklós-újvárosi gyülekezetben. „Isten ezt mindig kirendelte. Mire valaki elment, addigra jött más. Fontos az is, hogy a szolgálat mindig egy évre szól: augusztusban-szeptemberben felmérjük, hogy ki tudja vállalni az adott területet egy éven keresztül” – fogalmaztak.

Nem csak a rétegalkalmak vagy a kiscsoportok szervezésében, hanem a gyülekezet szemléletében is megjelenik a kisgyermekesekért érzett felelősség: „Amikor programot szervezünk, mindig átgondoljuk, hogy mit fognak csinálni azok, akik babával érkeznek, az ovisok, az iskolások és így tovább: például a kicsiknek nyissuk ki a játszószobát és valaki vigyázzon rájuk, a nagyobbaknak pedig szervezzünk kézműveskedést” – mesélte Anett, Gyöngyi pedig hozzátette, hogy a keresztőre való felkészítő alkalmak alatt is állandó gyermekfelügyeletet biztosítanak. „Ahhoz az igéhez, hogy ’Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket…’, mindig azt a képet társítottam, hogy a nagyobb gyerekek mennek oda Jézushoz. És mennyire ez van bennünk, ha gyermekszolgálatról beszélünk. Jézus azonban ugyanúgy gondolt a karon ülőkre, mint az óvodás és iskolás korúakra. Az, amit egy gyermek tapasztal 0 és 3 éves kora között, meghatározhatja az egész életét – miért lenne ez másként a hitre nevelés kapcsán?”

A kisgyermekes szolgálatok egyik meghatározó eleme az infrastruktúra: minél több helyiség áll rendelkezésre, annál több csoportban lehet foglalkozni a gyerekekkel a vasárnapi istentisztelettel párhuzamosan. Az új templomot építő gyülekezetekben evidens, hogy ennek megfelelően alakítják ki a tereket, régebben építettek esetében a helyiségek funkcióját alakítják át. „Elhatározás kérdése, hogy mit teszünk azzal, amink van” – mondta Gyöngyi. „Amíg nem volt templomunk, egy régi, rendőrségi épületet kapott meg a gyülekezet, ott az egyik teremben leterítettünk egy padlószőnyeget, azon mászkáltak a gyerekek.”

A tervező szemével
A Berzsák Zoltán vezette 4plusz Építész Stúdió nevéhez fűződik a 2020-ban átadott csömöri és budaörsi, valamint a jelenleg kivitelezés alatt álló pesthidegkúti templom tervezése is. Berzsák Zoltán szerint a baba-mama szobák kialakítása attól függ, hogy az adott gyülekezet milyen módját választja a kisgyermekesek felé való szolgálatnak. „Elsősorban a régebbi gyülekezetekben tapasztaltuk, hogy amíg a szülők bent vannak istentiszteleten, addig a legkisebbekre külön figyelnek – persze fontos, hogy a szülő elérhető legyen az istentisztelet zavarása nélkül.”

A tervező hozzátette: előfordult, hogy a templom előterében alakítottak ki egy babakocsival könnyen megközelíthető helyet, ahol kihangosítva hallgatható az istentisztelet, a leggyakoribb pedig az, hogy a karzaton hoznak létre egy hanggátló üveggel ellátott játszószobát, ahonnan figyelemmel lehet követni az alkalmat. „Valamennyi elrendezésnél fontos, hogy a helyiséghez kapcsolódjon vizesblokk pelenkázóval, és lehetőség szerint ételmelegítési lehetőség. Az az általános, hogy egy templomhoz egy baba-mama helyiség készül a kiszolgáló egységeivel, illetve korcsoportonként foglalkoztató helyiség, általában három korcsoportnak.

Berzsák Zoltán szerint a gyülekezetek örömmel vették javaslatait és meglátásait, hiszen „minden helyen mások az adottságok és másra van lehetőség. A kialakult gyakorlatok sokszor csak megszokásból működnek úgy, ahogy. Ilyen például, hogy a kisebb, kevésbé leköthető, ezért többet mozgó gyerekeknek nagyobb térre van szükségük, az iskola előtt állókkal azonban már egy kisebb helyiségben is le lehet ülni gyermek-istentiszteletre vagy kézműveskedni.”

Ahány ház, annyi szokás – igaz ez a gyülekezeti kisgyermekes szolgálatokra is. Örömteli, hogy rég nem a miért, hanem a hogyan foglalkoztatja közösségeinket, legyen szó tradicionálisabb, több évtizede működő, vagy pedig saját bölcsőjéből nemrég kilépő gyülekezetről. A fenti példák bemutatása távolról sem átfogó körkép vagy látlelet egyházunk szolgálatairól, inkább inspirációs céllal készült gyűjtés arról, hogy nem lehet elég korán kezdeni: nemcsak a gyermekek tanítását, hanem a velük való közösségépítést, és azt a szemléletformálást, amelyben a legkisebbek nem „háttérzajként” jelennek meg az istentiszteleten, hanem Isten ajándékaként, a gyülekezet szívében.

Képek: Freepik, Funiq